László Ervin professzor: Azért jöttem, hogy azokról a kapcsolódási pontokról és elgondolásokról beszéljek, melyeken az Integral Foundation, az Integral Institute és a Budapest Klub közösen osztozik. Hiszünk egy egységes, egy globálisan holisztikus világban, egy globális, holisztikus tudatosságban.
Mai teremtett világunk nem tartható életben jelenlegi formájában. Nem az emberiség nem tartható fenn, hanem a világ, amelyet teremtettünk. Ez a világ széttöredezett. Olyan mint egy dzsungel: ember embernek farkasa.
Szerintem a világ integrális, integráns egész. Ha elkezdünk integrálisan gondolkodni, akkor kezdjük el kapisgálni, hogy milyen igazán a világ. Egy létező megoldás tehát, hogy éljünk integráns egész tudatosságban.
Ez egy olyan tudatosság, mely mélyebb valóságában tudja érezni azt, ami van; sokkal mélyebb szinten tud kapcsolódni ahhoz, ami van. Az “integráns” nagyon sokféle módon jelenti azt, hogy egész, nem szétválasztott, nem részekre osztott, hanem Egyként létező. Olyan kulcsfogalom ez, amiben mindig előkerül a tudatosság.
Amit teszel, az nagyon a tudatosságod tükröződése. Ha ez egy integrális világ, akkor integrális tudatosságra van szükségünk. Mi az az integráns, integrális tudatosság?
Hadd vázoljam fel először, hogy mi nem az. A jelenlegi értelmezést, a domináns, úgynevezett fősodratú, tudományos elképzelést a tudatosságról én Turbina Elméletnek hívom. (Turbine theory).
Szerintem ez nagyon veszélyes értelmezés, mert különválasztja a Tudatosságot: “az én tudatosságomat csakis az én saját agyam hozza létre”. Így hozza létre ez a domináns tudományos meggyőződés a szétszakítottságot: mindannyiunk tudatossága egymásétól szétválasztott.
A tudatosság ezen felfogása azon hibás elgondolásra építtetett, hogy ha az agy hozza létre a tudatosságot, akkor a tudatosságnak meg kell szűnnie, amint az agy leáll. Azonban ellenőrzöttklinikai kísérletek sokasága bizonyítja, hogy számos ember, aki átlépte a halál küszöbét, visszajött; ezt hívjuk halálközeli élménynek, NDE-nek (lásd: IANDS.org , near-death.com, NDERF.org).
Tudatos élményük volt, miközben az agy halott volt! Lapos jeleket mutatott az EEG-készülék, ami az agyi “EKG”. Sok szálon kapcsolódtak közben ehhez a valósághoz, így valami több van ebben jelen, mint a fizikai világ. Számos tényszerű bizonyíték is van. [Lásd még: Common aftereffects of near-death states]
Amit teszel, az az egész kozmoszra hatással van! Ha fejleszted a tudatosságod, ettől fejlődni fog a kozmosz tudatossága is! Parányi input, de egy hologramban, minden rész minden változása tükröződik minden másik részben. Tudományos fantasztikumnak tűnhet, de ma már ez a kvantum-fizikából ered, ami meg van támasztva bizonyítékokkal.
A kozmosz holografikus tudatossága a te tudatosságodban jelenik meg/tudatosul. Ezért számodra is elérhető az integrális tudatosság. Ekként az Integrális Tudatosságként részese vagy a nagyobb egésznek és hozzájárulhatsz a Világhoz.
Szimmetrikus elektromos rendszerek és energiacsere a kvantum-vákuummal
Ingyen energia szubatomi szinten elmagyarázva
I. Az Univerzumban az energia mennyisége végtelen. Tömeggel kapcsolatba lépve, az energia láthatóvá válik. Az elektron energiája elsőrendűen nem az elektronból származik, hanem a kvantum-vákuumból, a téridőből.
Az elektron egy csatorna szerepet tölt be, ami integrálja az energiát a kvantum-vákuumból és az energia egy másik formájába alakítja át, az elektromos mezőbe. Ezt a fajta energiaátalakítási folyamatot a szimmetriatörés jelensége teszi lehetővé.
Az elektromos rendszerekben az elektronok és az elektromos mezők alapvetőek. Emiatt a szimmetriatörések szintén alapvető szerepet játszanak minden elektromos körforgásban (áramkörben).
Az anyag és a téridő szoros kapcsolatban álló jelenségek. Mivel az anyag határozza meg a téridő hajlását, és a téridő határozza meg az anyag mozgását, ezért az ún. anyagi dolgok inkább a téridő függvényét képező jelenségek, mint olyan jelenségek, melyek egymástól függetlenek volnának.
A modern fizikában nemcsak a térbeli energiamezőt tekintjük a kvantum-vákuum függvényének, ugyanis az atom összetétele is kvantum-fluktuációkból épül fel.
Tehát az anyag nem önálló létező, hanem a téridő egy minősége. Ha a téridő határozza meg az atom mozgását, akkor a téridőnek egy fajta energiát kell tartalmaznia.
II. Egy ismert módszere az energia kicsatolásának a látszólag üres téridőből a Casimir-effektus. A Casimir-kísérlet két egyenletesen sima lemezzel végezhető, azok egymás közelébe helyezésével. Éppen mielőtt érintkeznének, egy vonzó erőhatású energiamező jön létre.
A mező a lemezek között és körül fellépő kvantum-vákuum energiasűrűségek különbségéből jön létre. Atomok és mezők hiányában azonban a téridő geommetriája közel tökéletesen szimmetrikus.
Ha két lemez van a téridőben, a lemezek kismértékben megtörik a szimmetriát. A megtört szimmetria integrálja a kvantum-vákuum energiájának egy részét a megfigyelhető valóságunkba.
Az egyik lehetőség, hogy több energiát nyerjünk ki a kvantum-vákuumból Casimir-hatással, az az aktív módszerekkel elért szimmetriatörés. Ilyen kényszerített aszimmetria az általános elektromos mező.
III. A kvantum-vákuumból folyamatosan virtuális fotonok lépnek elő, majd röviddel utána újra eltűnnek abba a dimenzióba. A virtuális fotonok virtuális részecskepárokká esnek szét. A virtuális részecskepár egyik eleme pozitív, a másik eleme negatív töltésű.
A virtuális részecskepárok irányulása elektromos töltés hiánya esetén egy rendezetlen folyamat. De a virtuális részecskepárok rendezhetőek, azaz polarizálhatóak. Elektromos töltés jelenléte esetén, ami lehet egy elektron, a virtuális részecskepárok polarizálódnak.
Tehát az elektromos mező a lokálisan megjelenő virtuális részecskepárok, fotonok folyamatos polarizációja, melyek a fény sebességével haladnak. Nagyon rövid életük miatt, a virtuális részecskepárok nem tudnak keresztülhaladni a téridőn. Ami a téridőn keresztül halad, az a polarizáltság.
Mivel a virtuális fotonok helyben lépnek elő a kvantum-vákuumból, az elektronra ható erő energiája szintén a kvantum-vákuumból származik. Ha az energia egy formája, az elektromos mező erőt és gyorsulást fejt ki az elektronra, akkor ez az energia újból létre fog jönni az elektronon belül, annak minden egyes pontján.
Tehát mindaz, ami a téridőn keresztül halad, az egy bizonyos fajta információ, ami beindítja a kvantum-vákuumot, hogy erőt és gyorsulást hozzon létre pontosan az elektron aktuális elhelyezkedésénél.
Az elektromos töltés, mint például a környező elektromos mező, szintén a kvantum-vákuum szimmetriatörése. Az elektromos töltések körüli aszimmetriát a térben téraszimmetriának hívjuk. Az elektromos töltést így hívhatjuk vákuum-aszimmetriának.
Ezt a szemléletmódot használva lehetséges annak definiálása, hogy mi az erő és mi az energia. Egy statikus erő kettő vagy több töltésforrásra hat, ha létezik egy téraszimmetria, ami adott a pillanatban változatlan marad. Az áramlási potenciál folyamatosan újragenerálódik az időben.
Ez az, amiért a dinamikus áramlási potenciál az elektrosztatikus erő okozója. Munkavégzés akkor történik, amikor a kettő vagy több töltésforrás közötti téraszimmetria az adott pillanatban megváltozik. Például amikor az elektronok eltávolodnak egymástól.
A téraszimmetria változásakor a téraszimmetria pusztán csak átalakul: összesűrűsödik vagy megnyúlik. Minden téraszimmetriának a sűrűsége az energiaszimmetrikus rendszerek megőrzésétől függ. Az elektromos áramlási potenciál a közvetlen előszint vagy alapanyag a megfigyelhető energiaforma számára.
Mivel az elektron elektromos potenciáljának megszakítás nélküli újragenerálódása nem igényel észlelhető energiabevitelt, ezért először az a kérdés igényel megválaszolást, hogy a megfigyelhető energiák miért maradnak meg.
A következő animáció egy egyszerű áramkörben magyarázza el ennek az energia megmaradásnak a folyamatát és megválaszolja a kérdést, hogy a megfigyelhető energiák miért maradnak meg.
IV. Az elembel lévő elektrokémiai potenciálkülönbség megtöri a kvantum-vákuum szimmetriáját. Ez egy BEVITELI DIPÓLUST eredményez. A beviteli dipólus olyan, mint egy nyitott atjó. Ezen az ajtón keresztül az elektromos mező beáramlik. A beáramló elektromos mezőt szél ábrázolja, ami nyomást fejt ki az elektronokra.
Az elektronokat ezért vitorláshajók ábrázolják. Mindaddíg, amíg a beviteli dipólus értintetlen marad, az elektromos mező korlátlanul és örökké használható. Amint az áramkör bezárul, az elektronok a negatív pólustól az elem pozitív pólusa felé haladnak.
Az áramkörben megtett útjuk során az elektronok áthaladnak az izzószálon. Az izzószálban segítik az energia egyik formáját átalakulni az energia egy másik formájává.
Az elektromos mező (amely a kvantum-vákuumból származik) az elsődleges energiaforrás, azáltal, hogy áttolja az elektronokat az izzószálon. Tehát az izzószálban létrejövő energia nem az elemből nyeri létét, hanem a kvantum-vákuumból.
Az egyetlen dolog, amit az elem tesz az, hogy megtöri a kvantum-vákuum szimmetriáját és így rendelkezésre bocsátja az elektronokat. Ugyanakkor az elektromos mező csak mozgást végző elektronok esetén generál megfigyelhető energiát.
Mivel az elektronok az izzószál nagyobb ellenállása miatt nem tudnak egykönnyen átkelni, ezért nagyobb hullámokat okoznak. A hullámok kiloccsanó vize a környezet felé sugárzott fény és hő formájában jelentkezik.
Az elektronok nem energiaforrások, hanem csak közvetítőként szolgálnak!
Segítenek átkalakítani az elektromos mező szelét hullámokká. Az elektromosmező-aszimmetria átalakul az izzószálban fény-aszimmetriává és hő-aszimmetriává.
Az aszimmetria-konverziós folyamatot az elektronok által okozott hullámfodrok ábrázolják. Az áramlási potenciálok megfigyelhető energiajellemzőket vesznek fel az aszimmetria-konverziós folyamatban. Az aszimmetria-konverzió az, amit mi megfigyelhető, valós energiaként észlelünk. E folyamat során a megfigyelhető energia szó szerint a helyi kvantum-vákuumból jön létre!
Ha az elektromos mezőt az izzószálban két másik elektron segítségével újra aszimmetriává alakítjuk akkor a szükségszerű következmény, hogy két elektron kifelé áramlik az elem negatív pólusánál, és két elektron befelé áramlik az elem pozitív pólusánál.
Ez szimmetrizálja a beviteli dipólust két elektron révén. A beviteli dipólus szimmetrizációs folyamata kémiai reakcióként válik láthatóvá. Az elektronok egyenletes eloszlása az izzószálban és az elemben kényszeríti a folyamatban résztvevő és megfigyelhető energiák megőrzését.
Egyensúly van azon elektronok száma között, amelyek segítik átalakítani az elektromosmező-aszimmetriát az izzóban, és azon elektronok száma között, amelyek egyidejűleg megszüntetik a beviteli dipólust.
Ez klasszikus példája az elektromos rendszerek önszimmetrizáló mechanizmusának.
Az önszimmetrizáló mechanizmus az oka a megfigyelhető energia megmaradásának!
Amint az elektronok be és ki áramlanak az elemből, a kémiai reagensek az ionok áramlásán keresztül kiegyensúlyozódnak. A kémiai reakció tönkreteszi a beviteli dipólust! Amint megszűnik a beviteli dipólus, az elektrokémiai potenciálkülönbség megszűnik. Az ajtó bezárul és ezért az elektromos mező, mely a kvantum-vákuumból származik, leáll. Megszűnik a feszültség, az áramlás, a mező, az elektronmozgás.
A kémiai reagensek mindaddig működésben tartják a beviteli dipólust, ameddig lehetséges. A kémiai reakció teszi tönkre. Tulajdonképpen a kémiai reakció egy szükségtelen mellékhatás, mert semmilyen kapcsolata nincs az energia izzóban való létrehozásához. Az igazi energiaforrás az elektromos mező (mely a kvantum-vákuumból származik).
Meg kell tanulnunk a korlátlan és vég nélküli elektromos mező lecsapolását a beviteli dipólus megszüntetése nélkül.
Tom Bearden közel 40 DVD-s kvantum-vákuum nullponti energia sorozata: http://EnergyFromTheVacuum.com . Fordította: Exopolitika Magyarország. E cikk megírása után minden anyagunkról online és offline biztonsági másolatot készítettünk több barátunkhoz eljuttatva.
Amerikai szabadalmi hivatalban különböző szervezetek által titkosításra kért szabadalmak listája az Amerikai Tudósok Szövetsége jóvoltából: https://www.scribd.com/doc/251314288/
Ez a cikk a Marshall Rosenberg-féle ErőszakMentes/EgyüttMűködő Kommunikációról és a Byron Katie-féle Négy Kérdésről szól. Hónapok küzdelme van Vízió a Jövőnkről c. videó mögött, bizonyos erők nagyon nem akarták, hogy ez kijöjjön magyarul.
Hogy érthetőbb legyen, hogy hogyan kapcsolódik ez az exopolitikához, beillesztettük ezt az I/III.-mas részt.
Akinek ez egyértelmű, az görgethet tovább a II./III.-mas videóinterjú szöveges változatához alant!
Byron Katie megvilágosodott tanító filmje és módszerének rövid bemutatása a III./III.-mas rész, mely egy teljesen önállóan alkalmazható, segítséget nem igénylő, önismereti, tudattágító és Szívet nyitó, elmét erősítő módszer.
Az exoarcheológia révén felismertük, hogy az emberi faj létrejötte genetikai tevékenységekhez köthető, melyeket más, nem e bolygón honos, illetve nem evilági (spirituális dimenziókbeli) civilizációk, illetve lények befolyásoltak, illetve segítettek.
David Icke, Jordan Maxwell és Secharia Sitchin mind beszámolnak azokról a negatív entitásokról, melyek létét ősi leletek, illetve írások bizonyítják, melyek abban voltak érdekeltek, hogy az emberiséget rabszolganépként használják saját céljaikra. Egy svéd kollégánk, Magnus Olsson a bio-nanorobotokkal és az ezekkel és a HAARP-pal végzet elmehadműveletekkel, elmekontrollal foglalkozik. Sokáig e sorok írója is “azért ez már tényleg túlzás” jeligével illette ezt, amíg nem vált maga is “targeted individual”-lé, illetve nem ismerte fel, hogy régen is ez volt. A chemtrailekkel a csapadékba, így az élelembe juttatott nanorobotokkal, nanoimplantátumokkal szinte mindenki Phase 1, azaz egyes szinten fertőzött. Pont. Akinél aktiválják, az a kettes szint. Akik a fény javára dolgoznak, ők potenciális ellenség ezen – hagyományos mikroszkóppal sem látható – nanorobotok nácionista, emberellenes, hüllőlelkű/-szolga üzemeltetőinek. A targeted individual létben persze az a jó, hogy az Abszolút Fény Szolgálatára kényszerít, nincs más út. Ha az elmét irányítjuk, sokkal kisebb a hatásuk. Ezek az eszközök a démonok modern társai.
Az Univerzumban elsőszámú törvény a Szabad Akarat Törvénye, amely szerintem minden létező szabad akaratát meg kell neki hagyni, tehát nem szabad semmilyen lényt befolyásolni vagy elnyomni, másrészről semmilyen önálló, különösen nem a fejlődőben lévő civilizációkba (bolygókba) nem szabad beavatkozni. Ez a törvény a másik életét tiszteli, tehát addig beszélünk szabad akaratról, amíg az a másik szabad akaratát nem sérti és viszont.
Mivel a Föld azonban ilyen értelemben az abszolút szabad akarat bolygója, így az önszolgáló Földön Túl Élőknek lehetősége volt itt kiteljesedni. Befolyásolták, “lebutították” DNS-ünket (sokspirálúból 2 spirálúvá, ill. számos részét inaktiválták, lásd: “junk DNA”). Agyunkat is átalakították, az emlősökre jellemző életfunkcióinkhoz képest aránytalanul nagy a hüllőagyunk, túl aktív a “bal agyfélteke”, az egó. Természetesen, igen széles extraplanetáris és csillagközi eszközöket is bevetettek a bolygó alacsony rezgés- és tudatossági szinten és butított DNS-ben tartása érdekében (Tolec elmondásai szerint is).
Végcéljuk volt a negatív energiák termeltetése az emocionális, testi, lelki szenvedéseink által (bizonyos más dimenzióbeli lények ezeket az energiákat eszik) és egy militárisan egységesült, szellemiségében is militáris bolygó létrehozása (lásd Tolec írását), ami azonban már nem fog megvalósulni.
Minden negatív megnyilvánulásunkkor érdemes tudnunk, hogy éppen támadva vagyunk ezek által az entitások által, hogy etessük őket, a mi lelkünk és a Szeretet, az Élet kárára. Nekik ezek az ellenség. Egyúttal az ilyen támadások tesztek is, hogy megtanuljunk éberek és tudatosak maradni.
Az Univerzum célja a földi emberekkel: harcedzett fényszolgálók koncentrált, minőségi és tömeges gyártása, hogy szerte az univerzumban szolgáljunk majd. Ezért volt és van megengedve a rossz a bolygón.
A rabszolgatartás legjobb módja, ha a rabszolga nem tudja, hogy nem szabad, illetve, ha már eleve magát a képességet is elvesszük tőle, hogy ezt felismerhesse (hasonlóan a Feldmár által is alkalmazott kettős tagadás alapú hipnózis-utasításhoz: “nem emlékszel, és nem emlékszel arra, hogy nem emlékszel). Ehhez kellett az egó megalkotása és az egós hajlamok megerősítése a DNS-ben (ezért olyan fontos a vérvonal az uralkodó eliteknél és bizonyos vallási szektáknál: az ő DNS-ükben a könyörület, az irgalom, az empátia hajlama van elszorítva).
A tudati szint és a kognitív képességek alacsonyan tartásának megőrzéséhez mai “modern” eszközökkel is gőzerővel hozzájárulnak. Ezt teszik ma a tudomány, média, közoktatás, politika, kémiai ipar, mezőgazdasági ipar, és általánosságban a marketing üzeneteivel. Kiegészítésként, ahogy azt főiskolákon marketing szakon is oktatják, a létezése tudatában való megerősítésre van szüksége a fogyasztónak. Birtoklok/igénybeveszek, tehát létezem. Ez pedig a totális énvesztettség. De mi van a világ sokarcú médiahazugságai mögött?
Egy még mélyebb szintje a kábításnak, ha az egész nyelvezetet, amiben a gondolkodás folyamata zajlik, az egész értelmező keretrendszert eltorzítják. Ehhez kellett az erőszak nyelve, az ítélkezés. Így már a beszédünk, a kommunikációnk is torzított, és így minden ebből fakadó dolog, különösen a társadalmi berendezkedésünk is erőszak alapú. Patriarchális és piramis-mátrix szerkezetű, gyarmatosításon alapuló társadalmi rendszerekben éltünk és élünk, ezekhez pedig gyarmatosítás alapú kommunikáció és pénzrendszer kell. Utóbbi miatt tabu az alternatív pénznemek és a pénzügyi monokultúra témája, előbbi miatt fontos az erőszak és az elnyomás minden szinten.
Mi lenne a megoldás a kommunikációnk és a tudatunk felszabadítása terén? Hogyan tudnánk aktívan dolgozni a tudatunkon? Sok módszer és megoldási szint van erre, például
kézrátételes gyógymódok, melyek a lélekre, a testi elmére és agyra, a fizikai testre és az aurarétegekre hatnak,
megvilágosodott tanítók hallgatása, olvasása (pl. Eckhart Tolle vagy a neo-advaita / advaita vedanta vonal tanítói, pl. Kosi, Lisa Schumacher, mesterük Gangaji, Mooji, Adyashanti, e három mestere Papaji (†H.W.L. Poonja), gyökértanítójuk Ramana Maharsi), illetve
számos keleti, inkább a testtel foglalkozó módszer (pl. tai chi, chi kung, dzogchen, vagy a zen), illetve
modern nyugati, azaz szellemi tanokban való elmélyülést nem igénylő, kézzelfogható, gyakorlatias, “down-to-earth” módszerek, melyekből kettő olyan, amiket teljesen önállóan, egyedül és MINDEN korosztállyal lehet gyakorolni: az Erőszakmentes Kommunikáció és a Négy Kérdés.
és végezetül kiemelnénk még egy kiváló módszert, a megalkotója miatt. Bert Hellinger 90 éves, általában nem és még maga által sem elismerten – de e cikk írója szerint valójában – tiszta tudatosságot megtapasztalt ember, aki az embereket, nemzeteket (civilizációkat) összekötő morfogenetikus mezőt ismerte fel, illetve tette gyakorlati alkalmazásba. E módszer az EMK-val és a 4K-sel ellentétben nagyon terapeutafüggő, egyedül tulajdonképpen nem alkalmazható, viszont páratlan és hatékony, kiegészítő terápiás módszer. Érdekes lenne földönkívüli vonatkozásban is csinálni egyszer egy család- és rendszerállítást. Ufológusok, az ufológia és az exopolitika nagy nemzetközi alakjai, exopolitika névre humorosan átkeresztelt konferenciák előadói ilyenről többnyire – legszebb esetben is – még csak nem is hallottak, nemhogy összekössék a pontokat és a különböző, látszólag egymáshoz nem kapcsolódó területeket.
Hellingernek nagyon tiszta, bölcs gondolatai vannak az életről és a szeretet működéséről, amiket érdemes megszívlelni (http://wp.me/a2X0wC-LQ , Bert Hellinger – A működő szeretet 17 oldalas előadás-jegyzet).
Tehát számos eszközt kitaláltak és megalkottak, hogy az emberiséget és az egyéni embert egyaránt a padlóra nyomják, de az egyéni lélek felett és a választás szabadsága felett nincs korlátlan hatalmuk, az elménk a miénk. A Hatalom ellen, oly keveset tehetünk. De Magunkon: végtelen hatalmunk van. Így tehetünk Rendszerszinten is a jobb világért.
Ha az elménken változtatunk, az a legnagyobb fegyver a hatalom “ellen”, a szabadságÉRT, illetve amíg a saját elménket-szívünket nem fejlesztjük, addig a külső “harc” sincs egyensúlyban, addig az önmagában hasztalan. A külvilág minden fájdalma és elnyomása a lélek fejlődéséért van.
Ha pedig megfejlődünk egy adott szakaszt, amit meg kell, akkor azt meg lehet nyilvánítani a külső valóságban is, az Élet szépségére, az Élet dicsőségére, és ugyan ki más lenne az Élet, mint az önmagára ébredő tudatosság, mely e szavak jelentését észleli?).
II./III. Vízió a Jövőnkről
Marshall Rosenberg, a klinikai pszichológia doktora, író. Az Erőszakmentes-Együttműködő Kommunikáció megalkotója. Elhunyt 2015. feb. 7-én. Módszerét sikerrel alkalmazzák háborús övezetekben.
A VÁLTOZÁS ERŐI – Elkeseredettség és egy Új Szemléletmód
Van két egymással összefüggő erő, amik kikényszerítik a változást. Az egyik a kétségbeesés. Amikor ráébredünk, hogy olyannyira tönkretesszük a természetet és a bolygót magát, hogy már nem tudjuk folytatni a bolygó pusztítását úgy, hogy mi mégis túl éljünk. Emiatt idővel kétségbe fogunk esni.
Másrészről egyre több olyan ember van, akik azért kapcsolódnak össze, mert egy jobb jövőt képzelnek el az emberiségnek. Számuk egyre nő. Bizonyos kutatások szerint, amelyeket kb. 20 éve kezdtek el, számuk 5% körül volt. (Kulturális Kreatívok). Ma már ez rohamosan nő. (kb. 50-60%).
Elég szerencsés vagyok, hogy szerte a világ országaiban megfordulhatok, és minden országban találkozom ezekkel az emberekkel, akiknek másfajta víziójuk van a jó életről, szemben azokkal az emberekkel, akik a bolygó pusztításához járulnak hozzá.
A VÁLTOZÁS ERŐI – A Béke és a Háborúk Élenjárói
Meglátásom szerint az elmúlt száz évben számos olyan háború volt, amik elkezdték ráébreszteni az emberiséget arra, hogy jobb lenne rémálmunkból felébrednünk, különben pusztulásig tönkretesszük saját magunkat.
Ilyen módon az erőszak már önmagában is erőteljes tanítónk.
Emellett az elmúlt száz évben volt néhány jelentős személyiség, akik más lehetőségeket is felismertek és képességeikkel nagyon hatékonyan vezették rá emberek tömegeit egy másik út lehetőségének felismerésére.
Például Martin Luther King az USA-ban, Gandhi Indiában, és hozzájuk hasonlóan most is lépnek elő emberek szintén egy szebb jövőalternatívát mutatva.
A VÁLTOZÁS ERŐI – Személyközi és Társadalmi Erőszak
E kettő kölcsönösen összefügg egymással. Munkám során olyan gyermekeiket büntető szülőket látok, akiket ugyanaz a gondolkodás vezet rá gyermekeik büntetésére, mint ami a világ vezetőit egész lakosságok és nemzetek büntetésére. A büntetés mindkét esetben egy gondolkodásmódon alapul.
Ez a gondolkodásmód elég régi időkre nyúlik vissza. Úgy olvastam, hogy úgy 8 ezer éve egy mítoszt indítottak el a bolygón a világ keletkezéséről. Eszerint a mítosz szerint egy nagyon erkölcsös férfinemű isten szilánkokra törte az ördögi energiákat a női istenségben, viszont ezen ördögi energia széttöredező szilánkjaiból, amit a jó (annak feltüntetett) férfi Isten indított el, létrejött a bolygó és a rajta levő emberek.
Így ez a meggyőződés okozta azt a tragikus civilizációs énképet, hogy az emberek alapvetően rosszak, bűnös energiából származnak és erre megoldásul kényszerűen szükség van egy emberek feletti (patriarchális) rendszer irányítására.
Számos teológus és antropológus, akiket tanulmányoztam, úgy tűnik, hogy ugyanezen az állásponton van, hogy ezzel indult civilizációnk énképe és ez indította el azt az elképzelést, hogy rossz energiából származunk, és emiatt keresnünk kell az istenekhez legközelebb álló embereket, hogy azok felettünk állhassanak és jogot adunk nekik arra, hogy irányíthassanak minket. Szintén emiatt terjesztették el a hibáztatás és kritizálás, illetve a büntetés és jutalmazás elvét.
Én magam ugyanakkor olyan kultúrájú emberekkel is dolgozom, akik másféle tudatosság alapján fejlődtek: olyan kultúrában, ahol szinte egyáltalán nincsen erőszak. Radikálisan más a tudatossági szintjük. Bennük nincs meg ez a gondolkodás, hogy valakik felettük állnak és nekik joguk van az alattuk levők felett hatalmat élvezni. Tehát ez a tudatosság áll az erőszakosság vagy annak hiánya hátterében.
A VÁLTOZÁS ERŐI – Megtorló és Helyreállító Igazságosság
Ezek a fogalmak ahhoz a képhez kötődnek, hogy ez a hímnemű Isten mindenkiről ítélkezik, születéstől a halálig, hogy aztán jó ítéletet kapjanak és az úgynevezett mennybe jussanak, vagy elítélést kapjanak és az úgynevezett pokolba jussanak.
Ez a (patriarchális) gondolkodásmód évezredeken át fennmaradt és emiatt olyan szülők születnek, akiknek meggyőződésük, hogy ők felsőbbrendű létezők a családi körben, és ítélkezésük arról, hogy a gyerek jó-e vagy rossz-e (=engedelmes-e), határozza meg, hogy jutalmazásban vagy bűnhődésben részesítik.
Az iskolákban ugyanezt láthatjuk. [kontrollálás célzatú jutalmazás-büntetés] A gazdasági életben szintén: van egy menedzsernek hívott személy, akinek elfogadjuk a jogát a hibáztatásunkra és a jutalomban részesítésünkre. Végül mindez a nemzeti és nemzetközi politikában csúcsosodik ki.
Minden szintet áthat ez a “felettes kontrollálja az alábbvalót” minta. Mindehhez egy olyan (erőszakos) nyelvezetre van szükség, mely a létigét ítélkező szavakkal köti össze, ítélkezik mások léte felett, és az ilyen rendszerekben kialakult igazságszolgáltatás koncepciója szintén egy ítélkező, megtorló, retributív igazságszolgáltatást jelent. Ennek alapja az, hogy a feljebbvalók ítélkeznek az alárendeltek felett.
Nagyon boldog vagyok, mert Brazíliában egy olyan kezdeményezést látok, mely egy radikálisan más tudatosságból eredően a helyreállító, resztoratív igazságszolgáltatást vezeti be.
SZÜKSÉGLETEK ÉS GONDOLKODÁS – Mik a Mindannyiunkban Élő Szükségleteink?
Ha képesek vagyunk kapcsolódni ahhoz, ami bennünk él (érzelmi-testi-lelki szükségletek), akkor egy teljesen más világ tárul fel, mintha ítélkeznénk egymás felett, hogy kinek van igaza, kinek nincs és ki a jó, ki a rossz.
Ha észrevesszük mindazt, ami a másikban is él és kölcsönösen kapcsolódunk egymáshoz, akkor az a tapasztalatom, hogy örömmel járulunk hozzá egymás kölcsönös jól létéhez. Azonban ha ahelyett, hogy ezt a kapcsolódást tanítjuk meg az embereknek, inkább arra oktatjuk őket, hogy egyfolytában aszerint gondolkodjanak, kinek van igaza, és kinek nincs, ki a jó és ki a rossz, akkor az ilyen rendszerben erőszak lesz (érzelmi-testi-lelki erőszak).
SZÜKSÉGLETEK ÉS GONDOLKODÁS – Érzések és Szükségletek
Nézetem szerint a legjobb módja, hogy kapcsolódni tudjunk ahhoz, ami a másikban él, az, hogy tudatába kerülünk, hogy mit érez és mire van szüksége. Minden emberi lénynek ugyanazok a szükségletei. Amikor ezen a szinten kapcsolódunk, többé nem látunk elidegeníthető “másikat”. Meglátjuk egymásban az Egységünket.
SZÜKSÉGLETEK ÉS GONDOLKODÁS – Milyen Gondolkodásra Tréningeztek Minket…
Minden embernek végső soron saját hatalmában van annak meghatározása, hogy adott pillanatban mire van szüksége. Nem mondhatja meg más. Viszont mindnyájunknak ugyanazok a szükségletei (és érzései). Bármilyen szükséglete is legyen valakinek, az valójában mindannyiunk szükséglete is.
A különbség tehát nem a szükségleteinkből adódik. Hanem ahogyan magunk és a másik szükségleteinek (és érzéseinek) kezelésére megtanítottak. Itt kezdődnek valójában a problémák: hogy miképpen tanítottak minket gondolkozni [és ítélkezni vagy nem ítélkezni] az érzésekről és a szükségletekről.
Én 21 éven keresztül jártam iskolába, és ezalatt soha senki nem kérdezte meg tőlem, mit érzek, vagy mire lenne szükségem. Az iskolák állandósítják azt a helyzetet, hogy vannak a feljebbvalók, jelen esetben a professzorok, akik mindenre tudják a jó választ, és ha úgy felelsz, ahogyan meghatározzák, akkor megjutalmaznak. Ha viszont nem, akkor valami rossz fog veled történni. Így eltartott egy darabig, míg kifejlesztettem magamnak az Élet Tudatosságát: vagyis az azt kifejező szavakat, hogy mi az, ami élő bennem és a másikban.
A világ számos országában végzett munkám során azt vettem észre, hogy amikor egymással háborúban álló csoportokkal kerülünk kapcsolatba, és össze tudjuk kapcsolni őket azzal, ami mindannyiunkban bennünk él, és így képesek figyelembe venni mások szükségleteit is, akkor bámulatos látni, hogy az első látásra feloldhatatlannak tűnő konfliktusok szinte maguktól megoldódnak.
SZÜKSÉGLETEK ÉS GONDOLKODÁS – Szükségletek és Globális Együttműködés
Kritikus fontosságú, hogy ezt megvalósítsuk, és már el is indítottunk néhány kezdeményezést az ENSZ-szel közösen. Ez még nagyon messze jár attól, hogy úgy működjön, ahogyan azt szeretnénk. Legfőképpen azért, mert néhány ország nem igazán akarja megadni egy központosított szervezetnek azt a hatalmat, amire szüksége lenne ahhoz, hogy egy olyan világot hozzunk létre, amelyben mindenkinek a szükségleteit figyelembe veszik.
Megvannak a forrásaink ahhoz, hogy mindannyiunk szükségleteinek eleget tegyünk. Pusztán a gondolkodásmódunk az, ami miatt tovább folytatódik az erőszak és az éhezés. Ennek ellenére nagyon elégedetten látom a növekvő létszámát ezeknek a csoportoknak azokban az országokban, melyekben dolgozom. Úgy 50 országban munkálkodom. Mindenhol látom ezeket a csodálatos embereket.
A következő lépés az számunkra, hogy egyesítsük erőinket és az ENSZ vagy valamely más szervezet kezébe adjuk a hatalmat, hogy ennek segítségével meg tudjuk teremteni azt a világot, amelyben minden ember szükségletei kielégítést nyernek. Megvannak a forrásaink ehhez.
Minden nap ezrek éheznek és nem azért, mert nincs elég élelem, hanem, mert nem vesszük észre, hogy mindannyian Egyek vagyunk, Egy energia. Ugyanabból az energiából származunk mind.
Nem élvezhetjük igazán az életet amíg nem látjuk, hogy minden ember szükségleteit teljesítik.
AZ EGYÜTTÉRZÉS VÍZIÓJA – Gazdag Emberré Válni
Az egyik diák elkísért engem és együtt utaztunk országról országra. Az egyetem megengedte neki, hogy szakmai gyakorlatát velem töltse az utazásunk alatt. Ez akkoriban történt, amikor számos ország, ahol akkor éppen dolgoztunk, háború sújtotta országnak számított. Ha jól emlékszem, már kb. a hetedik országban jártunk.
Látta, hogy a helyi lakosok meghívnak magukhoz és szívéből azt mondta: „Te egy nagyon gazdag ember vagy!” Ezzel arra célzott, hogy észrevette, én egy másfajta világot látok magam körül, mint ami a hírekben van. Láttuk azt is ezekben az országokban, hogy az ott élő emberek a szükségben milyen együttérzéssel viszonyultak még azokhoz is, akik mások voltak, mint ők.
Nagyon magabiztos vagyok azt illetően, hogy világszerte emberek csoportjai lassan elkezdenek rájönni, hogyan is tudunk kapcsolódni egymáshoz és hogyan vagyunk képesek átalakítani azokat a struktúrákat, amelyek hozzájárulnak az erőszak kialakulásához.
AZ EGYÜTTÉRZÉS VÍZIÓJA – Az Együttműködés Ereje
A tudatossági szintünk radikális megváltoztatására van szükségünk.
Arra, hogy az emberek ne úgy gondolkodjanak, hogy a jó élet az, ha azok, akik magukat jónak tartják, megölik a rosszakat. Teljesen másfajta tudatosságra lenne szükségünk! Ez az együttérző hozzájáruláson alapulna.
Amit az embereknek meg kellene érteniük, és ezt mélyen belül valójában mind tudjuk is, hogy mint emberi lények, mindennél jobban szeretjük azt, ha készakarva hozzájárulhatunk más emberek jól létéhez.
Bármerre járok ezen a bolygón, munkám során megkérem az embereket, hogy gondolkodjanak el, mikor tettek utoljára olyasmit, amivel gazdagabbá tették valaki más életét. Amikor erre gondolnak, megkérdezem tőlük: „Milyen érzés tudatában lenni annak, hogy megvan az erőd ahhoz, hogy hozzájárulj más emberek jólétéhez?” Ilyenkor mosolyogni szoktak és látom rajtuk, hogy mennyire megérinti őket a kérdés. Még senki sem mondta nekem, hogy ne azt gondolná, hogy létezne bármi élvezetesebb dolog számunkra emberi lényeknek, mint hozzájárulni mások jól létéhez.
Ezekben a háború sújtotta országokban sokszor mindkét fél oldalán megfordultam. Nagyon adakozó jelleműek, nagyon szeretetteljesek az emberek mindkét oldalon. Annak ellenére, hogy a másik csoportot pedig gyilkolják. A tudatosságunkkal van tehát a fő probléma. Így aztán terjesztenünk kell azt a fajta tudatosságot, amit mélyen magunkban mind vallunk, hogy az együttérző, könyörületes adakozás az, amiben mi emberek igazából örömünket leljük.
AZ EGYÜTTÉRZÉS VÍZIÓJA – Összetartozunk
A másik összetevője ennek a tudatosságnak a kollektív egységünk. Hogy soha nem elégíthetjük ki teljesen saját szükségleteinket valaki másnak a kárára. Tudatossá kell válnunk arra, hogy a bolygó minden lakójának jól léte az a mi jól létünk is.
AZ EGYÜTTÉRZÉS VÍZIÓJA – Családjaink és Iskoláink
Minden országban, ahol szervezzük és igazgatjuk szervezetünk tagjait – és itt elsősorban háború sújtotta országokról beszélek –, olyan embereket veszek magam mellé, akikkel úgy gondolom, hogy a legkönnyebben tudok kapcsolatot teremteni és akik megértik a munkánk lényegét és azt akarják, hogy a tréningjeink a saját országaikban is meghonosodjanak.
Amikor szervezzük tagjainkat ezekben az országokban, megkérdezzük tőlük: „Mit gondoltok: a térség békéjéhez való hozzájáruláshoz hol kellene elkezdenünk?” Nagyon érdekes, hogy szinte mindegyikük egyetért azzal, hogy a családokkal és az iskolákkal kell kezdenünk, mert ha azt akarjuk, hogy béke legyen, akkor radikálisan más módon kell a következő generációt oktatnunk és nevelnünk.
Lehetőségeinkhez képest mindent meg kell tennünk, hogy a tréningjeinket elérhetővé tegyük a háborúzó felek számára. És bár ehhez együttműködünk a hadseregekkel és a kormányokkal is, de igazából úgy érezzük, hogy el kell jutnunk egyenesen a szülőkhöz és az iskolákhoz.
Rendkívül más módon működő iskoláink vannak sok országban, a többi iskolától radikálisan különbözőek: ahol a tanárok és tanulók kapcsolata az együttműködésen alapul, és nem azon, hogy a tanár irányítja és ellenőrzi a gyereket. Az EMK-s iskolákban nincsen büntetés, sem jutalmazás. Mi nem akarjuk, hogy a gyerekek bármit megtanuljanak addig, amíg nem látják át, hogy az hogyan gazdagítaná az életüket, és amíg mindezt nem saját választásukból teszik meg.
Az egyik oka annak, hogy mindezt az iskolákkal kezdtük, az az iskolai erőszak egyre növekvő mértéke volt, különösen az Egyesült Államokban, ahol a munkám során leginkább iskolákkal foglalkoztam. Érdekes módon amint kezelhetetlenné fajul az erőszak az iskolákban, azonnal nyitottak a változtatásra. Ilyenkor odamegyünk és megmutatjuk, hogyan teremtsenek meg egy radikálisan más iskolai struktúrát. Ez magában foglalja azt, hogy megtanítjuk a tanárokat, a diákokat és a szülőket is az erőszakmentes kommunikációra.
Az egymással történő kommunikáció egy teljesen más, életközpontú módjára. Megmutatjuk a módszereket, hogy hogyan tudják a diákok tanítani egymást. Így amint egy diák megtanult valamit, máris át tudja adni másoknak is, ahelyett, hogy versenyezni kezdene a többiekkel a jobb osztályzat reményében. Egyfajta egymásra utaltságot építünk fel ebben a folyamatban. Nagyon elégedettek vagyunk ezzel, ugyanis kutatásaink azt mutatják, hogy amit ezekben az iskolákban megteremtettünk, az az erőszak mértékének radikális visszaesésével és a tanulási eredmények növekedésével járt.
AZ EGYÜTTÉRZÉS VÍZIÓJA – Vallási és Bölcseleti Hagyományok
Egy Beit Sahour nevű kisvárosban jártam Palesztinában, és a nap végén egy 22 év körüli fiatalember azt mondta nekem, „Marshall, nagyon tetszik nekem ez az erőszakmentes kommunikáció, nagyon hasznos lesz ez számunkra, hogy segítsen minket békében élni, de…
Ne vedd zokon ezt Marshall, de nincs a módszeredben semmi új! Egyszerűen csak alkalmazod az Iszlám tanításait!” Ekkor látta rajtam, hogy mosolygok és megkérdezte tőlem, hogy miért. Azt mondtam neki: „Tegnap Jeruzsálemben egy ortodox rabbi azt mondta nekem, hogy én csak a Zsidó vallás tanításait használom. Egy jezsuita pap, aki Sri Lankán koordinálja a programunkat, tájékoztatott róla, hogy ez a Kereszténység. Azon emberek szerint, akikkel Indiában dolgozom, ez a megélt Hinduizmus. Melyiküknek higgyek…
Tehát az emberek valójában minden vallási tanítást kétféleképpen értelmeznek. Sajnálatos módon, a kisebbik csoport az, amelyik szerintem hozzájárul a békéhez a bolygónkon; a másik, nagyobbik csoport az erőszakhoz járul hozzá.
A JÖVŐ ÚTJAI – Az Élet Nyelve
Nagyon optimista vagyok, mert hiszem, hogy ez az igazi természetünknek sokkal megfelelőbb nyelv. Gandhi felhívta a figyelmünket arra, hogy legyünk óvatosak: ne keverjük össze a „természeteset” a „megszokottal”.
Nyelvünk, amire még engem is tanítottak, az erőszakhoz járul hozzá. Az Erőszak Nyelve megszokottá vált. Évezredek óta erre tréningeznek minket. A jó hír azonban az, és én nagyon hiszek ebben, hogy az erőszakmentes kommunikáció valójában sokkal természetesebb nyelvünk. Amikor az embereket megismertetjük ezzel, azonnal megtetszik nekik.
Az életünket tudja megváltoztatni az, ha természetes módon élünk, és kapcsolódhatunk ahhoz az élethez, amelyet egymásban találunk meg.
Látjuk ezt a munkánk során, amikor olyan csoportokat hozunk össze amelyek ellentétes elveket vallanak és harcolnak egymással. Ilyenkor megkérdezzük tőlük: “Milyen szükségletetek kellene, hogy jobban teljesüljön mindezen erőszak által, illetve közepette?” Általában az történik, hogy amikor ilyen csoportokat összehozunk, akkor nem tudnak válaszolni erre, hogy “Milyen szükségleteteket szeretnétek beteljesíteni?”
Amikor Nigériában feltettem ezt a kérdést, ahogy az egyik könyvemben ez olvasható is, a keresztény törzs egyik vezetője átkiabált az asztal túloldalára, ahová a muszlimokat ültettük. Azt kérdeztem tőle: “Milyen szükséglete kielégítésére lenne most szüksége?” Ahelyett, hogy egy szükséglettel válaszolt volna, átkiabált az asztal másik oldalára: „Gyilkosok vagytok!” A másik oldal erre visszakiabált: „Uralkodni akartok rajtunk, de ezt nem többé nem hagyjuk!” A szükségleteikről kérdeztem őket és ehelyett ítélkezéseket kaptam vissza.
A tréningjeink során elmondjuk, hogy ezek a kritizálások mind erőszakhoz vezetnek. Minden kritizálásunk tragikus kifejeződése egy be nem teljesült szükségletünknek. Tragikus kifejeződése egy be nem teljesült szükségletünknek.
Segítettem a törzs vezetőjének, aki azt kiabálta, hogy „Gyilkosok”, hogy határozza meg, milyen szükségletet akart ezzel kifejezni, amikor ezt mondta. Azt mondtam neki: „Főnök, azt akartad ezzel mondani, hogy a biztonságotokra vonatkozó igényetek nem teljesült és biztos akarsz lenni abban, hogy az embereid biztonságban lesznek? Rám nézett és így szólt: „Pontosan ezt mondtam!” Ám nem egészen úgy mondta, hogy „A biztonságra vonatkozó igényem nem teljesült”, hanem azt kiabálta, hogy „Gyilkosok vagytok!” Aztán rávettem a másik oldalt, hogy hallja meg a szükségleteit. Nem volt könnyű, mert amikor azt kértem, hogy elmondaná-e valaki, milyen szükségletei vannak a törzsfőnöknek, akkor az egyikük felkiáltott: „Miért öltétek meg a fiamat?!”
Jó előre szóltak nekem, hogy várható egy csepp feszültség, mert hárman a csoportból tudták, hogy aki megölte az egyikük családját, ott van a szobában. Szóval, volt egy kis feszültség és időbe telt ezt kezelni. De sikerült rávennem az egyik vezetőt, hogy kifejezze a biztonságra vonatkozó igényét. Aztán rávettem a másik oldalt, hogy ezt meghallja. A másik csoportnak az egyenlő bánásmódra való igénye nem teljesült. Elértem, hogy az előző oldal ezt meghallja. Jóval több, mint 1 órába telt csak a szükségleteiknek a kifejezése. Mindkét oldal csak 1-1 szükségletet mondott el. Végül az egyik vezető így szólt: „Marshall, ha mi is képesek lennénk így kommunikálni egymással, akkor nem kellene megölnünk a másikat!
Tehát, a mi munkánk lényege, hogy értelmezzük és átültessük ezt a fajta tudatosságot azok számára, akik csak a hatalom nyelvén értenek, ami egy arra teremtett nyelv, hogy a királyok uralkodhassanak az emberek felett.
Mi azt tanítjuk, hogyan tudják ezt átváltoztatni az Élet Nyelvére.
Annak hitével tesszük ezt, hogy ha látjuk mások szükségleteit, akkor megláthatjuk a velük való Egységünket is. Ekkor felismerhetjük, hogy nagyobb örömöt jelent hozzájárulni egymás jól létéhez, mint lenyomni őket és versenyezni ellenük.
A JÖVŐ SUGÁRÚTJAI – Egy beteljesülő álom…
Majdhogynem félek az álmaimról beszélni, mert akárhányszor megálmodom valamit, úgy tűnik, még azelőtt megvalósul, mielőtt igazán hinni kezdenék benne. Úgy 30 éve kezdtem el járni az Egyesült Államokat. Nem volt pénzem, de egyszerűen el akartam juttatni az embereknek ezt a tréninget, amit értékesnek gondoltam. [rálépett a Hős Útjára]
Arról álmodtam, hogy ha ezt végigviszem, akkor talán 20 évvel a halálom után lesznek olyanok, akik értékesnek találják a munkámat és átadják másoknak is. És talán a világ minden táján akad majd egy-egy ilyen ember. Aztán ez a vízió segített át engem, hogy folytatni tudjam a nehéz időszakokban is. 10 évvel később, éppen repülővel jöttem haza Indiából. India volt az utolsó része a világnak, ahol előtte még nem voltak EMK-tréningek.
Mára azt látom, hogy a világ minden táján átadják a tudást ezek a csoportok. Átadják ezeket az értékes módszereket. És még egyetlen egy évig sem kellett halottnak lennem… Mindig, amikor van egy lehetetlennek tűnő álmom, az megvalósul. Jelenlegi álmom valójában az egész hálózatunk víziója.
Olyan kritikus tömegről álmodunk, akiket sikerül átnevelni, és amikor elérjük ezt a kritikus tömeget, akkor minden ember szükségletei együttérző módon beteljesülhetnek ezen a bolygón. Minden élelemre, biztonságra vonatkozó szükséglet megvalósulhat. Hiszek abban, hogy ez elérhető. Meg tudunk teremteni egy olyan bolygót, ahol együttérzéssel teljesíthetjük minden ember szükségleteit.
Kiegészítés:Maga Marshall Rosenberg tanítja, hogy az Erőszakmentes Kommunikáció nem minden helyzetben alkalmazható és alkalmazandó. Például csoport formációnál, amikor a viharzás szakasza van és leosztódnak a szerepek, ott nem kell. Utána, amikor már beállít a csoportrend, utána már lehet. Ha adott pillanatban a rivalizálás, az erőviszonyok tisztázása forog fenn, akkor nem erre van szükség. Ha a cél tudatosan a kontrollálás és a hatalom, az alfahímség vagy alfanőség tisztázása, sajnos szintén nem erre van szükség. Utána viszont már lehet.
További ajánlott módszerek: Bert Hellinger-féle család- és rendszerállítás Byron Katie – Négy Kérdés
III./III. Byron Katie – Négy Kérdés
Mire érdemes használni a Négy Kérdést:
A négy kérdést általában a legkönnyebb egy másik emberre, különösen munkatársra, főnökre, beosztottra, párkapcsolatra, szülőre, gyermekre használni. De főleg érdemes belső problémára, Jim Rohn szavaival élve a filozófiánkra is használni (általános, összegző megítélések és tanulságok a világról, magunkról, az életről, a világmegváltásról, valami fontosságáról stb.). A videó és az alatta olvasható rövid módszerbemutató után ötletadás céljából néhány idézettel zárjuk a cikket.
Byron Katie – Fordítsd meg! (Turn It Around)
című filmje magyarul
A filmet Jenny McCarthy készítette. A magyar beégetett feliratos filmhez kattints a képre. Alternatív változat magyar felirattal még itt, angolul, felirat nélkül itt.
Byron Katie Négy Kérdés
módszerének rövid bemutatása:
0.) Fogj egy zavaró gondolatot
Ami hátráltat vagy leköt, boldogtalanná tesz, nem tudsz tőle szabadulni.
Ötletadó 1/3:
Szeretnie kellene engem. Viszonozni kellene. Rendesen kellene velem bánnia. Sz@r vagyok. Az élet sz@r. A szäx bűn. Gyűlölöm XY-t. NN gyűlöl engem. Meg akar ölni. Ki akarnak rúgatni. Tehetetlen vagyok. Gyenge vagyok. Engem senki sem szeret. Nem érdemlem meg. Nem teheti ezt meg velem. Kövér vagyok. Gizda vagyok. Buta vagyok. Túl okos vagyok őhozzá. Túl buta hozzám. Szegény vagyok. Meg kell mentemem a világot. Tartozom a világnak. A világ tartozik nekem. Meg kell mentenem őt. Tartozom neki. Kötelessége megtenni. Ez nekem jár. Hálásnak kellene lennie. Bűnhődnie kell. Megérdemli. Bosszút állok. Hálásnak kellene lennem. Ez az XYdolog fontos. (ez akkor lehet zavaró, ha pl. kórosan sokat azzal foglalkozunk, tehát jó dolgokat nem kell megkérdőjelezni, ami örömöt okoz és feltölt és harmóniában van az élet szépségével és pozitivitásával. “Mit tanulhatok belőle?”).
I.) Kérdőjelezd meg:
1. Igaz ez? Igen vagy Nem?
Itt nincs magyarázkodás, ez egy meditáció, ahogy Katie mondaná. Nyugodj le, csendesedj le, figyelj az érzéseidre belül, figyelj a belső bölcsességedre, csendesítsd el az elméd és abból a csöndből mondd nyugodtan: igen vagy nem.
2. Abszolút biztos lehetek benne, hogy igaz?
Abszolút igazságként, abszolútumként, bizonyíthatóan igaz? (Can you absolutely know, that it is true?)
3. Mi történik, hogyan reagálok, amikor ezt a gondolatot gondolom?
(mi történik, én mit teszek, mondok kívül és mit érzek, milyen érzelmet, akár milyen szükségletet belül, akár hogy mire vágynék ilyenkor)
4. Ki lennék enélkül a gondolat nélkül?
(nem kell tőle megválnom vagy azt rögtön hurrápozitivizmussal tagadnom, csak vizsgálódom, hipotetikusan, hogy “mi lenne, ha…”)
II.) Fordítsd meg
(Megerősítjük a felismerést, vagy tovább vájkálunk a makacs gondolatban, hogy lássuk, meddig bírja. Mindegyik megfordítást minimum három ponttal alátámasztjuk, érdemes többel is.)
A önmagamra (Ő nem szeret engem -> én nem szeretem magam)
3 pontban felsorolni minimum, érdemes többel is, ami alátámasztja ezt az új felismerést
B a másikra (Ő nem szeret engem -> én nem szeretem őt)
3 pont, ami alátámasztja ezt
C a teljes ellentétjére (Ő nem szeret engem -> ő valójában szeret engem)
3 pont, ami alátámasztja ezt
és esetleges további megfordítások, a minimum három alátámasztással.
III.) Két extra pont
Amit általában nem említenek, de ezek tartalmazzák a belső integrációt és jövőintegrációt (NLP):
5.) Hajlandó vagyok, hogy… (eredeti mondat) (“I am willing to…”)
és ehhez is három alátámasztás
6.) Előre várom, hogy… (eredeti mondat) (“I am looking forward to…”)
és ehhez is három alátámasztás
IV.) Újabb négykérdésezés
A kiváló mobil applikáció a Négy Kérdés gyakorlásához androidra, illetve iOS verzió ezen a linken.
“Gyermekeid nem a te gyermekeid. Az önmagáért sóvárgó élet fiai és leányai ők. Általad, de nem belőled jönnek, Veled vannak, de nem tiéid. Nekik adhatod szeretetedet, de gondolataidat nem, Mert saját gondolataik vannak. Otthont adhatsz testüknek, de lelküknek nem, Mert az a holnap házában lakik, hová te még álmodban sem juthatsz el. Formálhatod magad képükre, de őket saját képedre formálni ne törekedjél. Mert az élet nem halad hátrafelé s nem időz a tegnappal. Te vagy az íj, húrja pendül s gyermekeid élő nyílként szállnak el. S aki tartja az íjat, látja a célt a végtelen útján, és erejével vonja a húrt, hogy nyilai bizton, gyorsan és messze szálljanak. Örüljön az íj az íjász kezében; Mert az íjász egyként szereti a repülő nyilat s az íjat, mely mozdulatlan áll.“ – Kahlil Gibran próféta
(Itt a legutolsó két sor utalás arra a tudatállapotra, amikor a tudat felismeri az észlelőt, amikor felismerjük, hogy a látott, a látás és a látó egy.
Erre utalunk az Exopolitika Magyarország honlap szlogenjével:
Te vagy Az, amiben az Univerzum megjelenik: az abszolút tudatosság, ami észleli az észlelőt.
Ez valójában az egész exopolitika végső üzenete is és így kapcsolunk vissza a cikk elejéhez).
Ötletadó 4:
“Minden csemetének egyébként olyan a szeme, mint egy fényképezőgép. Mindent rögzítenek, és elraktároznak. Ha tehát azt látják, hogy a szüleik szeretnek élni, akkor ők is ki fognak benne bontakozni!Az életöröm az a legerősebb példa és ajándék, amit egy felnőtt a gyermekének adhat! Az a csemete fegyelmezhető, aki érzi, hogy szeretik!”
Két aranyszínű ET/ETI (FöldönKívüli (Intelligencia)) járművet filmezett Steven Greer csapata a floridai CE-5 kapcsolatfelvételi meditációs találkozásukkor 2015. január 27-én! Az eddigi készült valaha leglátványosabb CE-5 beszámoló Steven Greer hangjával. Érdemes hallgatni, miről beszél közben.
CE-5 kapcsolatfelvételi meditációs dokumentum-gyűjteményünk megtalálható a tinyurl.com/CE5docs scribd oldalon.
További CE-5 kapcsolatfelvételi meditációs videók láthatók a Kosta Makreas-szal a CE-5-ról készült videójában, a módszer leírása azinterjú magyar átiratában.
Folytatás a videó alatt.
Ezért olyan fontos tisztába kerülni a tiszta tudatossággal, keresni a megvilágosodásról szóló tanítások új megértését (a vallások pontatlanok és eltorzítottak, legtisztább vonal az önkutató advaita vedanta, Ramana Maharsi, Papaji, Gangaji, Adyashanti, Mooji, ill. más vonalon Byron Katie, Eckhart Tolle), mert ezeket az ősi tanításokat is pontosak ŐK, az Égiek adták és ebben képesek és hajlandóak velünk kapcsolódni, szeretetben, nem az egós létállapotban. Most is az a feladat, mint amikor leadták az emberiségnek az ősi bölcseleteket, például a legősibbeket, a védákat (ahol említik a vimana nevű ETI járműveket is).
Minél tisztább a szándékunk az életben és minél önzetlenebbül tudjuk a Fényt (=Tudatosságot) megélni és áramolni hagyni rajtunk keresztül (Csíkszentmihályi Mihály, Flow), annál boldogabb életünk lehet és annál hamarabb és gördülékenyebben valósul meg az átmenet a régi világ újvilágrendje felől a valódi Új Föld felé. Annál jobban kiteljesíthetjük saját lelkünket is (Joseph Campbell, The Hero’s Journey) és annál inkább meg tudjuk találni az önszolgálat és a társszolgálat (service-to-self & service-to-other) helyes egyensúlyát, ami feladatunk ezen a bolygón (exopolitika). Annál inkább tudjuk segíteni azt az egyre több exotudatos csillaggyermeket, akik fiainkként és lányainkként le fognak születni / leszülettek, hogy teljesíthessék lelki feladatukat és ne vésszenek el a régi világ életellenes és emberellenes, lélekellenes paradigmáiban, amit legtöbbször elsőszámúként a szülők adnak át, kényszerítenek rá a gyermekre, nem a Rendszer, nem a Rotschildok, nem a démonok. A tiszta tudatosság megtapasztalása és gyakorlati megvalósítása az út, az igazság és az élet.
“Mindannyian kaptunk egy ajándékot, az élet ajándékát. Amit az életünkkel kezdünk, azt adjuk viszonzásképpen érte.”
Amikor meg akarjuk érteni azt, hogy mi miért történik a világban, miért van válságban az élet sokszínűsége, miért bányászunk még több olajat, amikor az szennyezi a légkört és a tengereket, és ha feltesszük a kérdést, hogy miért, akkor néhány “miért”-tel később minden esetben a pénznél lyukadunk ki.
Még mélyebbre menve a “Miért?”-ek ösvényén:
Sokat beszélek az “Én” történetéről. Minden kultúra megválaszolta és megválaszolja a kérdést, hogy “Ki vagyok én?”. “Mi tesz emberré?”
Jelen világunkban az a válasz, hogy egy különálló lény vagy a többi különálló lény között, egy olyan világban, ami szintén különálló tőled. Eszerint “te nem vagy velem egyenlő”, “az az élőlény nem én vagyok”, “nincs közöm hozzá”.
Ez a fajta ÉN-történet határozza meg jelenlegi világunkat. (és énképünket)
Ha egy elkülönült létező vagy és a rajtad kívül lévő más emberek és az univerzumbeli más fajok is mind elkülönült létezők, akkor az Élet alapvetően közömbös irántad. Sőt inkább ellenséges feléd.
Ha ez így van, akkor minden bizonnyal uralni akarod, azt akarod, hogy hatalmad legyen a többi létező, és a természet hatalmas és kiszámíthatatlan erői felett, akik és amik bármelyik pillanatban tönkretehetnek, elpusztíthatnak.
Ez az ÉN-történet egyre használhatatlanabbá válik. Egyre kevésbé igaz többé. Többé már nem vagyunk vele egy hullámhosszon.
Valójában ez (a kollektív és egyéni ÉN-történet) maga okozza a megoldhatatlan válságokat, a kollektív feletti irányítás eszközein keresztül!
Ez az, ami létrehozza a szükséges űrt, hogy elkezdjük megélni, az Én új Mítoszát és az Emberiség új Mítoszát. (új civilizációs énképet és éntörténetet)
A pénz egy megállapodás (ez a pénz definíciója). Önmagától nincs értéke. Az ad neki értéket, hogy megállapodásban vagyunk abban, hogy ér valamit. A közgazdászok (a pénz definíciójaként) csak azt mondják el, hogy a pénz mit csinál, mire használható (a funkcióját, nem pedig azt, hogy mi a pénz): megkönnyíti az árucserét, kiszámolhatod vele a dolgok értékét, számon tarthatsz vele dolgokat.
Számokat írsz fel egy bűvös papírdarabra, amit csekknek hívnak és ezzel eléred, hogy mindenféle javak áramoljanak családod otthonába.
De akár emberek ezrei számára okozhatsz vele nyomorúságot, ha elég magasan állsz a pénzmágia beavatott papjai között.
A mesterséges hiány mai pénzrendszerünk beépített eleme!
Magától értetődően következik abból, ahogyan a pénzt teremtik: kamattal terhelt adósságként.
Amikor egy bank hitelt ad nekünk, vagy a jegybankunk pénzt teremt, a pénzzel együtt egy annak megfelelő mennyiségű adósság is keletkezik egyben. Mivel az adósság mennyisége a kamattal folyamatosan nő, mindig nagyobb lesz, mint a teremtett pénz mennyisége.
Így lényegében arra kényszerítenek minket, hogy versengjünk egymással azért a pénzért, amelyből soha nem lesz elegendő. (tehát a verseny értelmetlen, valójában nem is a pénzről vagy a versenyről szól, hanem az uralomról és negatív energiák termeléséről, amiből interdimenzionális lények táplálkoznak, ez már az exopolitikai vonatkozás).
A növekedés mesterséges kényszerűsége szintén mai pénzrendszerünk beépített eleme!
Ha bank vagy, olyan személynek fogsz kölcsönt adni aki új árukat termel, új szolgáltatásokat nyújt, amiből nyeresége származik, és vissza tudja fizetni a (semmiből létrehozott) pénzedet. Olyan személynek nem adsz kölcsönt, aki nem termel vagy szolgáltat. Tehát a pénz azokhoz kerül, akik még többet csinálnak belőle.
(Ez megfelel a bibliai tálentum történetnek. Önmagában egyéni szinten rendben van. Gazdaságunkban azért nincs rendben, mert aki nem termel gazdasági hasznot, annak szinte esélye sincs. Pedig számos másféle tőke van a gazdasági/pénzügyi tőkén kívül: emberi, társadalmi, intézményi, építményi, technikai, természeti tőke, illetve “potential exchange capital” – lásd a felsorolást Bernard Lietaer-től. ( financial, human, social, institutional, technical, natural, built capital, potential exchange capital, lásd Creating Wealth c. könyvét, ami az újfajta városokról is szól).
A gazdasági növekedés azonban alapvetően azt jelenti, hogy találsz valamit, ami korábban a természet része volt, és árucikket csinálsz belőle vagy, ami korábban a szívességek közé tartozott, abból szolgáltatást KELL csinálnod. Találj valamit, amihez korábban ingyen hozzájutottak az emberek, vagy amit megtettek maguknak vagy egymásnak, vedd el tőlük (a jog erőszakával), és add el nekik pénzért bármi módon. (Ezért kellett a bartert is illegálissá tenni az adóhivatal közbenjárására is: adott országban az adóhivatal az az entitás, ami legitimizálja és bestabilizálja a monopólusú centrális pénz egyeduralmát: amiben adót kell fizetni, az a de facto hivatalos pénznem).
Azzal, hogy a dolgokból árucikket csinálunk, elvágjuk magunkat a természettől és ugyanígy a közösségektől is. Úgy tekintünk a természetre, mintha az csak egy halom élettelen dolog lenne, és ettől nagyon magányosak lettünk.
(Az Átkosban ugyanúgy hirdették, hogy “legyőzzük a természetet”, mint a kapitalizmusban, mindkettőben szerte a világban.)
Emiatt sok alapvető emberi, érzelmi-lelki-testi szükségletünk kielégítetlen marad (de hatalmi és érdek játszmáink, életjátszmáink családon belül és nemzetközi szinten egyaránt, kiteljesedhetnek).
Ilyenkor, ha van pénzed, lehet, hogy megpróbálod jóllakatni ezt az éhséget vásárlással azzal, hogy termékeket és szolgáltatásokat veszel vagy magát a pénzt gyűjtöd a gyűjtésért önmagáért (másoknak való segítés nélkül).
Jelenleg e makrofolyamat végére érünk, illetve közeledünk e növekedés végéhez, mert a bolygó már nem tud elviselni sokkal több ilyen növekedést.
(E globális folyamat a David Icke által felfedett ősrégi probléma-reakció-megoldás mátrix szerves része: a káosz mindig legitimizálja nagyobb kontrollt, lásd erről szóló részt tőle a Thrive – Kiteljesedés/Növekedj! c. filmben).
Emiatt van az, hogy a válság, amiben ma vagyunk, soha nem fog véget érni.
VELÜNK SZÜLETETT AJÁNDÉKAINK
Az egyik dolog, amiről beszélek, hogy már gyerekként éreztem, hogy valami nincs rendjén. Szerintem a legtöbb gyerek érez valami ilyet, hogy nem kellene így lenniük a dolgoknak. Például, hogy igazából nem is kellene, hogy utáld a hétfőket (a munkádat), vagy hogy ne akkor legyél boldog, ha nem kell iskolába menned. Az iskolának szerethetőnek kellene lennie!
Az Életnek valami olyannak kell lennie, amit szeretsz! (nyilván ezt azért nem akarja a mindenkori hatalom, mert ilyenkor felszabadul az ember, tud önállóan gondolkodni, mer cselekedni, amit bár üdvös, mégis nemkívánatos dolognak tartanak, a kontroll miatt).
Semmit nem érdemeltünk ki azokból a dolgokból, amelyek életben tartanak minket, illetve amelyek megszépítik az Életünket.
Nem szolgáltunk meg a levegőért. Nem szolgáltunk meg érte, hogy megszüljenek bennünket. Nem szolgáltuk meg a fogantatásunkért. Nem szolgáltuk meg, hogy lélegezni tudjunk. Nem szolgáltuk meg a bolygót, amely ellát bennünket éltető élelemmel. Nem szolgáltuk meg ehhez a Napot sem.
Úgy gondolom, bizonyos szinten az emberekben ott van ez a velük született hála, hiszen valahol tudjuk, hogy semmit nem érdemeltünk ki ezek közül a dolgok közül.
Tudjuk, hogy az élet ajándék.
Ha tudod, hogy kaptál egy ajándékot, a természetes válaszod erre, hogy hálás vagy, és szeretnéd valamivel viszonozni.
(A kapitalizmus/kommunizmus egyik legnagyobb hazugsága az Adam Smith-nek tulajdonított alaptétel, hogy az ember önző. Ez olyan axiómának van tekintve, pedig csak egyetlenegy ember bizonyítlatlan gondolatáról van szó, mint a matematikában a pont definíciója: a pont meghatározása önmaga. Az önzőség alapeszme azonban egy sátánista szabadkőműves találmány, hogy legitimizálja a szoros kontrollba és antihumanizmusba torkollandó rendszert (ahogyan az egész a patriarchátus társadalom mint olyan, és az egész monokulturális pénzrendszer mely jóval ősibb “Smith” tételénél, szintén ezekért lett kitalálva).
Az ajándékgazdaságban nem igaz az, ami a pénzgazdaságunkban igen, hogy mindenki mindenkivel verseng. Az ajándékgazdaságban, ha neked több van a szükségesnél, a felesleget (valamilyen ésszerű módon) odaadod valakinek, akinek szüksége van rá (pl. az időd).
Ezzel érsz el társadalmi rangot, sőt biztonságod is ebből származik!
Hiszen, ha Te hálából építkezel, a többi ember is törődni fog veled. Ha nincs szívesség, nincs közösség sem. (könnyebb az irányíthatóság) Ezt láthatjuk a pénz által egyre inkább áthatott társadalmakban: a közösségeink eltűntek. Mi emberek közösségekre vágyunk, de a pénzközpontúvá tett életünk ezt meggátolja, kivéve azon élethelyzeteket, amikor valóságosan szükségünk van egymásra. (valójában nem az emberi fösvénység teremti az emberi fösvény viselkedést, hanem az évezredek óta való monokulturális pénzrendszer általi szoktatás, összplanetáris tréningezés: a centrális középkori franciarországban, Baliban vagy a rómaiaik előtti Egyiptomban virágzott a kiegészítő pénznemek gazdasága, és ezzel a szívességgazdaság egyfajta formája is).
Mi emberek vágyunk rá, hogy tehetségeinket kiteljesítve éljünk. Ha szabadok lennénk a pénztől, így is tennénk. De a pénz rendszere gyakran megakadályoz minket… Azt gondoljuk: “Hmm, olyan szívesen csinálnám ezt, de vajon megélnék belőle? Vajon életszerű lenne?”
A pénz mai rendszere kollektíven megállítani hivatott minket.
“Milyen szép dolgokat tehetnék?” “Mire érzek elhivatottságot?” Például: “Csinálnék egy nagy kertet, amelyet hajléktalanok is gondozhatnának, hogy így visszataláljanak a természethez.” Vagy: “Megtisztíthatnánk egy mérgező hulladéklerakó helyet.”
Te mit tennél? Milyen szép dolgot? És miért nem életrevaló megvalósítani ezeket? Miért nincs pénz ezekben a dolgokban?
(Itt Eisenstein a Joseph Campbell-i tanítására is utal: “Find your bliss”, találd meg az ajándékodat, azt a dolgot, amit nem tudsz nem csinálni, amit egyúttal örömmel, elégedettséggel végzel, ami egy magasabb rendet és értéket szolgál, ami jót teremt és amivel egyfajta pozitív elégtételt veszel az életért. Amit ha meghalsz, örömmel vállalsz, mint a legalább az egyetlen dolgot, amit végeztél. Találd meg a küldetésed, az áldásod, a veled született ajándékot, azt, amire születtél: nem számít, hogy van-e belőle pénz vagy apád/anyád/társadalom: valamilyen kicsiben is, de kezdd el. Onnan ismered fel, hogy örömmel végzed és nem tudod nem csinálni, rosszul érzed magad, ha nem teszed. Amiben kiteljesedhetsz. És higyj és bízzál, ez ennek a legnagyobb tanítása: hogy lesz belőle valami. “A kemény munka MINDIG meghozza a pozitív gyümölcsét.”. Így vagy úgy, emígy vagy amúgy, de MINDIG meghozza. Lásd még a Finding Joe c. filmet).
AZ ÁTMENET KORA
Egy gazdaságban, ami a szívességek elveit testesíti meg, azaz egyszerűen csak az igazságra épül. Az a feladatunk, hogy a pénzt hozzáigazítsuk velünk született ajándékaink igazi kivirágoztatásához.
Ehhez a mostanitól nagyon különböző mechanizmusokra van szükségünk a a pénzteremtés és pénzeloszlás folyamataiban. Olyan dolgokra:
- Mint a negatív kamatláb
(nem negatív jegybanki alapkamat, hanem az adott ország államkincstára negatív kamattal kell, hogy az állam rendelkezésére bocsássa használatra a pénzt (a fő pénznemet vagy leginkább egy másodlagos, kiegészítő pénznemet), illetve az állam negatív kamattal, “tartási/halmozási költséggel” kell az adott lakosság rendelkezésére bocsássa a pénzt. Röviden angolul: “demurrage”),
amely visszafordítja a kamatmechanizmus hatását.
- Mint a kifelé ható költségek teljes elismertetése (externáliák kötelezettségi körbe vétele: ennek a gondolatnak az a veleje, hogy a mai jogi-gazdasági erkölcsi felfogásban ami kárt egy jogi entitás magán kívülre okoz, az externália, “így járt” a természet/a lakosság; ennek megszüntetése),
hogy többé ne lehessen megtenni, hogy mások és a jövő generációi fizessenek az általunk okozott szennyezésért.
- Mint a társadalmi osztalék, (nem alapjövedelem vagy egy magasabb szintje az általában alapjövedelemként / alapjárandóságként elterjedt fogalomnak – aminek lejáratásakor szándékosan felhasználták azt, hogy nem említették meg, hogy ez egyúttal számos jelenlegi juttatás megszüntetését jelentené, nem pedig azok fölötti grátisz extra állami kiadást: magyarul összességében spórolást jelentene az adott államnak. De mivel így az emberek nem lennének kiszolgáltatva a jogi entitásoknak, magánszektornak és államnak, mert mindenkinek lenne egy passzív jövedelme (hasonlatosan a régi pénzügyi értelemben klasszikusan vett “középrétegnek”, pl. egykori grófoknak), így mindenki tudna önállóan gondolkodni és cselekedni – ami mint tudjunk, egy azon elvek közül, amit mindenki kívánatosnak tart, de senki sem akarja, hogy a másiknak az legyen – az ingyen energia is ilyen elv miatt nincs.) azaz részesedés olyan javak hozamából, melyek közösek kellene, hogy legyenek: mint a föld, a vízkészlet, a kulturális örökségünk.
- Mint a gazdasági feladatok visszatelepítése és újralokalizációja.
- Mint a személyközi, P2P pénzek számos formája és a P2P opensource forradalom.
(itt P2P forradalmakat említ Eisenstein, de valójában ez főleg az opensource forradalmat jelenti, például: opensource hardware (lásd az Open Source Ecology-t is többek között), 3D printing, opensource free energy)
Miért kell átalakítani a jelenlegi pénzrendszert?
A jelenlegi pénzrendszer egyszerűen egyre kevésbé működik (a többség számára, mert az uralkodó elitek számára egyre jobban működik).
A növekedést csak egyre jobban növekvő költségek mellett lehet fenntartani.
Még a legnagyobb erőfeszítéseink sem elegendőek a gazdasági növekedés olyan gyors ütemben tartásához, mint amire a Rendszernek a működéséhez szükséges lenne. Ez további szenvedést okoz. Mi emberek ezt egyszerűen nem tudjuk már tovább elviselni.
De még a csúcson levő emberek is, még ennek a mesterségesen teremtett versenynek a győztesei, ők sem boldogok. A rendszer őket sem szolgálja igazán.
(A legnagyobb rabság az, amikor szabadnak hiszed magad: bár számukra egyre jobban működik a rendszer hatalmilag, érzelmileg-lelkileg, inkarnációkon átívelő fejlődésükben és tudatosságban nemigen fejlődnek)
Úgy gondolom, válságos pillanatok egész sorát fogjuk látni, a korábbi válságokhoz képest még súlyosabb válságokat. Minden válságos pillanatban mi döntjük el, hogy befejezzük-e a játszmát és átállunk-e az emberségesség oldalára vagy bekeményítjük szívünket?
Tényleg csak rajtad múlik. Mi magunk döntjük el, hogy mikor jön el az Ébredés ideje.
FELNŐTTKOR
Ez az egész egy nagy tévedés volt? Ez egy jó kérdés. (A mi válaszunk: nem. Nem volt tévedés. Tudatos, szándékos volt. Célja a kontroll. Viszont ez nem jelenti azt, hogy az Élet rossz. A “Rossz” mindig céllal van megengedve. A “Rossz” legnagyobb büntetése, hogy tevékenységével valójában mégiscsak az Életet szolgálja. Nem tudja nem. A szenvedés célja a fejlődés kikényszerítése. Inkarnációkon átívelő lelki és erkölcsi, valamint pszichológiai fejlődést. Ezért van megengedve)
Tényleg úgy tűnik, hogy valahol hiba történt. Ha végignézünk a szörnyűségeken, amelyek megtörténtek a Földön és történnek ebben a pillanatban is… sokan azt gondoljuk, “nem kérek ebből”, “az emberi civilizáció és az élet egy óriási hiba.”
Arra jutottam, hogy ezt az egész utat, ami az elválasztottsághoz vezetett, nem egy tévedésnek látom, hanem egy nagyobb folyamat részének. Azt hiszem a környezetvédelmi mozgalmakkal kezdődött a 60-as években, ez volt a tömeg tudatosságának első megébredése.
Aztán az űrhajósok felmentek az űrbe, megtapasztalták a létező legnagyobb elválasztottságot, és a fotók, amiket lesugároztak, még ma is szeretetet ébresztenek bennünk. Ideje megszeretnünk Föld Anyánkat. (ettől a résztől Eisenstein a Hős Útja elvét vetíti ki kollektív szintre, ami egyéni szintre is értelmezhető, igyekeztünk úgy fordítani, hogy passzoljon mindkét értelmezési síkra. Az egyéni belső felnőtté válásban is előbb végbe kell menjen a kamaszkornak megfelelő lázadás, ha kell, harminc évesen is, ha a szülők erőszakkal nem hagyták, majd a harag után a megértés-megbocsátás, felülemelkedés kell a belső felnőtté váláshoz (ha kell, hatvan évesen is. És haragot kihagyva, spiriezón nem megy. Ezt igazolta a pszichológia. És mindegy az életkor, ezeken át kell menni a fejlődéshez. És az emberiségnél pont ugyanígy kellene/lenne érdemes, hogy most zajlódjon.).
Ez része a felnőtté válásunknak.
Felnőtté válásunk másik része: elérkeztünk a próbatételek korába. (szintén a Hős Útja elem). Amikor a régi világunk darabjaira hullik és az új világunkat mi kell, hogy megteremtsük. Gyermekkorunkban játszunk, és játék közben fejlesztjük velünk született adományainkat. De nem használjuk még ezeket az igazi életcélunk irányában. Ezt tette az emberiség is eddig.
Az elkülönülő egó kollektív játékát játszottuk technológiai és kulturális adottságainkkal és feljesztgettük ezeket. Most felnőttkorba kell érnünk és itt az ideje, hogy képességeinket igazi céljaink, küldetésünk elérésére használjuk. Eleinte csak az okozott károk begyógyítása lenne a feladat, szerintem. Ebben rengeteg tennivalónk van, valójában szinte lehetetlen.
Kimondhatjuk: “Az a dolgunk itt a Földön, hogy csodát tegyünk.” (“Find your bliss”, ahogy Joseph Campbell mondta a Hero’s Journey-re utalva). Azt állítom, hogy ez lehetetlen a régi szemléletmódból kiindulva, de lehetséges, ha a valóságot újféleképp értelmezzük!
Ez az újfajta személyi és civilizációs énkép és éntörténet létszükségletté vált. (lásd még Az Én Természete c. videófordításunkat a Tudomány és Nondualitás Konferencia alapítójától). Ennél kevesebbel nem is éri meg nekilendülni!
