Mit ad “Nekem” az exopolitika? – A végén minden ok spirituális

Megosztunk veletek néhány gondolatot, nem állítjuk, hogy ez a teljes igazság, lehet, hogy néhány nap múlva átolvasva mi is másképp látunk egy-két apróbb részt benne, de nem szokott ennyi egyszerre kikívánkozni. Megfontolásra érdemesnek tartjuk az alábbiakat.

“Mit ad nekem az exopolitika?”

Kezdjük egy gondolatáramlással: “Mi értelme az exopolitikával foglalkozni? Fizessük be, amit be kell, neveljük a gyereket, intézzük el a problémákat a saját házunk táján, kit érdekelnek azok ott kint? Úgyse se segítenek az én hétköznapi problémáimban. A hitelemet, a munkahelyemet, nekem kell intéznem, jó-jó, hogy segítenek az emberiségnek meg a bolygónak, de amíg az hozzám eljut…”

Az életben az egyik legfontosabb dolog: a világlátás.

Ha úgy látom magam, hogy én csak én vagyok, szükségleteim vannak és magammal kell törődnöm, mert más nem törődik velem, az én életemért felelek, akkor bár ez mind igaz, lelimitálom az életélményemet, ön-örömmegfosztásban részesítem magam, beleértve a lélek örömétől való ön-megfosztást is.

Ha egy ország nem tagja az Európai Uniónak, sok mindent megtehetnek a nemzet ellen a politikusai. Ha már tagja, sok mindent már nem tehetnek meg.

Ha egy bolygó tagjává válik a Galaktikus Föderációnak (nem összekeverendő a Fény Galaktikus Föderációjával vagy más, hasonló nevű szerveződéssel), amely az Androméda Tanácsnak, egyfajta intergalaktikus-interdimenzionális ENSZ-nek a végrehajtó operatív szerve, akkor már sok-sok-sok mindent nem tehetnek meg annak a bolygónak a vezetői és vezetők mögött álló lényei az emberiség ellen. Fontos azonban kiemelni, hogy ahogy az amerikai egydollároson szereplő piramis végén a szem van, ez egy eltorzított, anti-szakralizált, luciferianizált jelkép, mely eredetileg valójában az isteni rend kozmikus (beleértve interdimenzionális, egy szóval e kettő, multiverzumbeli) rendjét hivatott ábrázolni: egy-egy apró halmaz egy nagyobb halmaznak a részhalmaza, és így a nagyobb halmaz vezetői és szabályai vonatkoznak rá. És mindennek a végén a tudatosság van.

Sokféle lény van odakint és idelent, sőt odalent is. Sokféleképpen néznek ki és sokféle szándékuk van. A legtöbbjüknek már mindenük megvan, amiről egy fejlett civilizáció tagjai álmodhatnak. Mi emberek mihez kezdenénk, ha mindenünk meglenne? Mindenki jólétben élne, abszolút egészségben a fejlett, atomi szinten gyógyító technológiáinknak köszönhetően, melyek alanyi jogon járnak minden Gaia-polgárnak, replikátorokkal megteremtjük magunknak a kollektív akasha-mezőből az ételt, vizet, a házhoz az elemeket melyekért nem kell fizetni, minden-minden nyersanyagot ily módon megteremthetünk, bárhová elutazhatunk az idő-tér teleportációs kapukkal, a tér és idő szövete mögött eljuthatunk messzi égitestekre is – nem mintha szükségünk lenne bármire is onnan vagy ott -, tökéletesen szennyezésmentesen tudunk élni, hiszen antigravitációs járművekkel közlekedünk, a vákuumból nyerjük a végtelen energiát, a HAARP-pal jószándékúan asszisztáljuk a Föld időjárását és éghajlatát, a sivatagok helyére normális élhető területeket teremtünk és amit beleavatkozunk a természetbe azt kompenzáljuk a természeti törvények szerint… Mindent-mindent meg tudunk oldani.

És akkor mi jön ezután? Mi kell ahhoz, hogy a kutya ne vésszen meg jó dolgában?

A pleiádiak a spirituális tudatosság szexuális úton való tágításával is foglalkoznak, a hüllők kolonizálni akarják a multiverzumot, az andromédabeliek szolgálnak ahol tudnak. Alapvetően ha már mindene megvan egy fajnak, akkor vagy az elnyomó-uraló hatalom vagy a szeretet marad hátra.

Melyiket válasszuk?

Már most is választunk. Vagy önszolgáló (service-to-self) vagy társszolgáló (service-to-other) vagyunk. Legvégül csak e kettő van az Univerzumban, minket is beleértve. És e kettő között kell a helyes egyensúlyt megtalálni, illetve alapmotivációként megválasztani és megélni. Vagy az elnyomó-uraló hatalomnak adjuk el a lelkünket, vagy a fénynek, az együttműködésnek, a békeközpontúságnak. Ha lehet két urat szolgálni, azok az alakváltó hüllők (ill. más alakváltók), és csak látszólag szolgálnak két urat.

Miben jobb az elnyomó-uraló hatalom útja? Nem kell visszafogni magunkat egy csomó olyan dologtól, amit megtehetünk. Tulajdonképpen azért van élvezet abban, amikor a másik kíngyötrelmek között szenved. Egyfajta furcsa perverz jó érzés. Főleg ha ránk csatlakozik hátulról egy hüllő, akkor garantáltan élvezzük. Ők ebből élnek, mi szénhidrátból és más tápanyagokból. Azt tehetünk, amit akarunk. Nem kell engedelmeskednünk, alávetnünk magunkat a Mindent Látó Szemnek (ami szót és jelképet szintén feketemágiával eltorzítottak), a végtelen isteni tudatosság szent törvényeinek, a szeretetnek, hanem alávethetünk másokat, engedelmessségre és fizikai-lelki térdre kényszeríthetjük őket. Aki aláveti magát, szövetségesünk, aki nem, elpusztítjuk így vagy úgy, ahogy kényünk és kéjünk tartja. Negatív hatalom.

Miben jobb a szolgálat útja, a szolgálat hatalma? Ha már mindenünk megvan, önkéntesen mások szolgálatát választjuk. Vagy azért, mert már kipróbáltuk a másik utat (lásd emberiség), vagy azért, mert telepátiánk és más eszközök segítségével fel tudjuk mérni a negatív hatalmat szolgálók belső állapotát (emberi szóval pszichéjét), energetikáját, hogy mennyire jó ez valóban nekik. Nincs értelme ártanunk, nekünk sem lesz jobb. Jó érzés a hatalom, jó érzés az uralom kéje, de van jobb is. Nem olyan mint a kéj, magasabb rezgésű. De közép és hosszútávon is kielégítőbb, beteljesítőbb, boldogabb tőle saját valónk. És még a másiknak is jobb. Jó érzés, ha én mondom meg, mi van, és ha én vagyok az agresszívebb, az erősebb, a nagyobb. De azt érem-e el vele, ami valóban jó nekem? Nem kell hagynom magam, ki kell állnom az érdekeimért, harcolnom kell a szabadságomért, de kell-e a sötétséget szolgálnom? Fejlett erkölcs és etika kell ehhez, ami az egyénen múlik. És így a civilizáción.

A fejlett fajok jelentős része rájött (pl. a pleiádiak, akik szintén járták a sötétség útját is), hogy a fény jobb úr, mint a sötétség. Jelen rendszerben lehet, hogy nem lesz annyi pénzem, lehet, hogy nem leszek olyan “sikeres”, de nem adom el a lelkem, ha nekem többet ér az igazság, a lelkem.

Ezt üzeni az exopolitika.

Melyik utat és urat választom? Amint fent, úgy lent.

Másik része üzenetnek:

Sok faj van odakint, mindenféle bőrszínnel, külsővel, többnyire elsőre félelmetesek és alapból unszimpatikusak, mert másak, ismeretlenek, teljesen másként működik a pszichéjük,  nincs egy csomó olyan érzelmük, mint nekünk, nehezen érthetők, sőt még csak kommunikálni is nehéz velük. Sőt, felháborító módon ők olvassák a mi elménket, de mi nem tudjuk az övéket, csak fogadni tudjuk, amit belénk küldenek és belül tudunk válaszolni, hogy azt kiolvassák. Még a sötét szándékú (nem mindegyiknek van lelke, így nem lehet írni, hogy sötét lelkű) fajok közül is számosan telepatikusak. Az a ritkaság, ha valaki nem telepatikus (leszámítva még a Földet).

Viszont számos faj jószándékú.

És amint lent, úgy fent. Az Androméda Tanács világok milliót, lehet, hogy milliárdjait tömöríti. Nemcsak ez a galaxis tartozik a felügyelete alá. Tagjai hetedik dimenziós lények is, akiknek feladata, hogy a Teremtő Egy Forrástól közvetlenül kapott üzeneteket végrehajtsák: rendkívül magas spiritualitású entitások. Az Androméda Tanács az együttműködni képes, életet szolgáló civilizációkat, bolygókat és főleg csillagrendszereket tömöríti össze. Millió évekkel fejlettebbek, energetikailag-spirituálisan-technológiailag. 

Fontos tudnunk, hogy az univerzum, a multiverzum lényei többsége jószándékú. Akik nem jószándékúak, azok beleavatkoznak mások ügyeibe, akkor is, ha nem kérik őket. Gyarmatosítanak. Ezért velük gyakrabban találkozni. Akik jószándékúak, azok ritkábban lépnek kapcsolatba olyanokkal, akik nem kérték őket erre, akik nem keresték meg őket, és főleg ritkábban, ha intergalaktikus egyezmények rögzítik, hogy egy adott bolygón különösen békén kell hagyni, ha tiltás van a nem bolygóbeliek interakciójára a bolygóbeliekkel. Nyilván, ezeket az önszolgáló, gyarmatosító, lélek- és elmeenergiákon élősködő civilizációk nem tartják be, így velük sokszorosan gyakrabban találkozni olyan bolygókon, mint a Föld. Ők nem tisztelik a másik terét és szuverenitását.

Az Androméda Tanács precedenst tört azzal, amikor a hüllők szinte teljes egészét eltávolította a Földről az utóbbi években, ugyanis reménytelen lett volna segítség nélkül a harc velük. Számos jószándékú faj, többnyire ember van az Androméda Tanácsban.

Kék, zöld, piros, lila bőrű, ugyanilyen hajú, szemű, nagyon magas, nagyon alacsony, alakváltó, ilyen-olyan-amolyan furcsa koponyájú, de egy közös. Mindnek van lelke. Minden ilyen lélekkel egyenrangú a mi lelkünk. Az ő lelkük is az univerzális forrás kis hologramja, szikrája (mennyivel más értelmezést nyer így az “amint fent, úgy lent”: az Egy hologram-darabja a mi lelkünk). Bár külsejük emberi, viselkedésük más. Sokuk Jézus-Buddha szerű, vannak, akik zárkózottabbak és ezért ellenszenvesnek tűnhetnek, pedig csak zárkózottabbak; vannak akik nagyon vonzók miközben önszaporítók és még emberek is közben, vannak, akik házasodnak egymással (a különböző fajok, mint itt a Földön a sok különbőző “színű” náció egymással), vannak, akik csak maguk között. Vannak, akiknek a tudomány a legfontosabb, másoknak a lélek spiritualitása, a legtöbben eljutottak már e kettő találkozásához.

Vajon mennyire tudjuk majd őket elfogadni, miközben egymás elfogadásával is problémáink vannak, holott DNS-ileg aztán szinte semmi különbség nincsen közöttünk Földiek között. Max. a kultúránk, a bőrszínünk, a szokásaink különböznek, de ők odafentről még inkább mások.

Egészséges alázatra és Elfogadásra, egészséges Tiszteletre tanít az exopolitika. Nem rohanunk le, nem gyarmatosítunk le egy másikat, csak mert ő szelídebb. Nem használjuk ki, csak mert neki elsődleges a másik segítése. Tisztelni egymás határait és sajátságosságait és békés úton rendezni azt, ami zavar minket és képesnek lenni az introjekcióra, befelé tekintésre, hogy kiderüljön, belül magunkban van-e az, ami miatt “zavar” a “másik” (többnyire belül van az ok).

Ünnepelni a sokféleséget, hiszen ő is lélek, neki is jogai vannak, ő is szeret, dobog a szíve, szereti a családját, és ideutazott, hogy segítsen nekünk az átmenetben. Megérteni és elfogadni. Tisztelni és támogatni. Szeretni.

Ezt üzeni az exopolitika.

Ezek után nem kell, hogy meglepő legyen, ha az ősi védikus írásokat, melyek hasonlók fontosságára hívják fel a figyelmet, az írások szerint szintén az égből jöttek adták az emberiségnek, hogy az “amint fent úgy lent” holografikus elve szerint itt lent is meg tudjuk oldani az egymás iránti problémáinkat. 

További üzenet:

Visszafejtő mérnöki munkálatokkal megvannak már azok a technológiák, életben maradt vagy telepatikusan kapcsolatba lépő Földön túliak által azok az információk és társadalom- és gazdaságműködési mechanizmusok, melyek hatására nem kell többet éheznünk, egész nap robotolnunk, mérgező levegőben mérgező média mellett mérgező ételekkel etetni antihumán iskolákba járatandó gyermekünket és antihumános orvostannal gyógyíttatni beteg szüleinket és párunkat, nem kell egy emberellenes és bolygóellenes társadalomban élnünk egymásellenes gazdasági-politikai-társadalmi berendezkedési hálózatok-hálózatában, mátrixban.

Mind lelkileg, mind pszichésen, mind spirituálisan birtokában vagy földi eredetűen (mint pl. pszcihológia és új pénzrendszerek esetén), vagy földönkívüli eredetűen (főleg technológiailag) azoknak az ismereteknek, melyekkel egy jobb, szebb, kielégítőtőbb, teljesebb világot tudunk teremteni a gyermekeinknek és a szeretteinknek. De ha még csak arról sem tudunk, hogy ezek léteznek, esélyünk csekély. Ha már tudunk róla, tudunk informálni másokat.

Ha már sokan informálódtunk, és a fény szolgálatába állítottuk tudatunkat, elkezdhetjük a változást. Amit mi földi vagy égi emberek nem változtatunk meg, az nem fog változni, a jobb irányba. És rajtunk, földieken múlik a földiek sorsa, a társszolgáló égiek egyenrangúnak tekintenek minket, addig segítenek, ameddig mi nem tudtunk volna magunknak segíteni és utána amiben kérjük, de nem élhetnek helyettünk.

Informálódnunk kell. Az új világlátás megváltoztatja a gondolkodásmódot, az pedig a hozzáállást és a cselekvést.

Ha már látjuk a nagy egészet, ha már rájöttünk, hogyan működnek nagyobb szövetekben a dolgok, nem lehet minket olyan dolgok megcselekvésére és eltűrésére rávenni, amikre jelenleg a tömeg esetén még sikerül. A világlátás a leghétköznapi cselekvésig kihat.

Hát ezért olyan titkos ez az egész földönkívüliekkel téma. Akkor nem lehet többet háborúzni, elnyomó struktúrákat üzemeltetni. Akkor a lélek szabadsága és ereje érvényesül. És akik lelkek elnyomásából fakadó szenvedésenergiából táplálkoznak és/vagy pusztán élvezik az elnyomó-uraló hatalom jóérzését és biztonságát, előnyeit, nekik ez nem érdekük.

Ha elegen informálódunk, egyik ember a másik után, változást hozhatunk a szerettünk és a gyermekünk, önmagunk életébe. A cselekvés a gondolkodásmóddal kezdődik, a gondolkodás a meglevő információkon (benyomások, hozzáállások, ismeretek) nyugszik.

Tájékozódunk-e és teszünk-e az életünket alapvetően jobbá tehető dolgokról? Meddig ásunk a nyúl üregében? Vállaljuk-e a felháborító igazságot, hogy aztán az összezavaró igazságig, hogy megtaláljuk a szabaddá tevő igazságot?

Ki vagyok én? Ki akarok lenni? Mit akarok szolgálni? A fényt vagy a sötétséget? Másokat is vagy ami nekem és a családomnak jó, az elég nekem? Kutatom-e az igazságot? Hajlandó vagyok-e változtatni és tenni a közös változásért a saját érdekemben is, vagy várok a tőlem okosabbak, BÁTRABBAK tetteire?

Akármilyen kicsit is, akármilyen nagyot is, mit teszek másokért, a hétköznapi életemben, és a multidimenzionális világ életében? Milyen indíttatásból?

Az exopolitika üzeni még azt is:

a lélek vagyunk, inkarnálódunk és legmélyebb szinten a spirituális Önvaló vagyunk.

Az exopolitika talán egyik legfontosabb üzenete az ingyen energia és a fentiek mellett az, hogy lélek vagyunk. Nem test. Fejlettebb civilizációknál ez magától értetődő, hiszen meg tudják változtatni az alakjukat és emlékeznek előző életeikre.

Ha tudatában vagyunk annak, hogy inkarnálódunk, sokkal bátrabban kiállunk a jogainkért és az élet védelméért. Akkor csökken az irányíthatóság és a félelem.

Több évtizednyi tudományos regressziós hipnózisokból tudjuk (Michael Newton – Lelkünk útja c. könyvei), hogy a lelkünk teremtve volt és a kvantumfizika utolérte a hindu védákat abban, hogy minden mögött a Tudat van. A végtelen egy tudat. Az ezotéria útján a legtisztább spiritualitásig eljutva, az elvezet az Önvalóhoz, mely nem más, mint amiből teremtve lett a lélek: a végtelen Egy. Belőle vagyunk, így ő is vagyunk. Ő általunk is van, és így őáltala, ővele és őbenne lakozik tudatunk. A mi tudatosságunk az Ő tudatossága, általunk Ő ébred önmaga tudatára.

Aki pedig önmaga tudatára ébredt, tiszta elmével él / igyekszik élni, az már végképp egy másik civilizációhoz vezet, ahol a lélek minőségei az uralkodóak az anyagi világkép és ebből fakadóan anyagi világ minőségei helyett. És akkor vége ennek a mostani világnak –  világstruktúrának, társadalomstruktúrák hálózatának.

Az, ami a legtávolabbra vezet és az, ami a legközelebbre vezet, egy. Az exopolitika és az Önvalót felfedező spiritualitás: Egy.

Advertisements