Gangaji – A Végső Igazság

Bármilyen gondolatod van magadról, akár önlekicsinylő vagy felemelő, az nem te vagy. Az egyszerűen csupán egy gondolat. Annak igazsága, hogy ki vagy, nem foglalható gondolatba, mert az a Forrása minden gondolatnak. Annak igazsága, hogy ki vagy, nem foglalható névbe és nem meghatározható. A szavak, mint Lélek, Fény, Isten, Igazság, Önvaló, Tudatosság, univerzális intelligencia, vagy isteniség, míg képesek felidézni az igazság boldogságát, súlyosan elégtelenek arra, hogy leírják valódi lényed határtalanságát.

Akármiként azonosítod magad: mint gyermek, serdülő, mint anya, apa, idős személy, egészséges személy, beteg személy, szenvedő személy, vagy mint megvilágosodott személy – mindig, mindegyik mögött, ott él önmagad igazsága. Ez nem ismeretlen számodra. Olyannyira közel van, hogy el sem mered hinni, hogy Te Az Vagy.

Annak igazsága, aki vagy, érintetlen minden önmagadról alkotott elképzeléstől: akár tudatlan, vagy megvilágosodott, akár értéktelen, vagy grandiózus legyen e kép. Annak igazsága, aki vagy, mentes mindezektől. Te máris szabad vagy. És minden, ami megakadályoz, hogy felismerd ezt a szabadságot, az a te saját ragaszkodásod pár gondolathoz arról, hogy ki vagy. Ám e gondolat nem tart vissza attól, hogy akként az Igazságként élj, aki vagy: Te máris Az vagy.

A gondolataid tartanak távol önvalód felismerésétől.

Arra hívlak, hogy engedd belemerülni a figyelmedet abba, ami mindig is itt volt, nyíltan várva önmaga felismerésére, általad.

Ki vagy te valójában? Néhány kép vagy, ami megjelenik az elmédben? Néhány érzés vagy, ami megjelenik a testedben? Néhány érzelem vagy, ami áthalad az elméden és a testeden? Valami olyan vagy, amit valaki más mondott rólad, hogy te az vagy, vagy a lázadás vagy valami ellen, amit más mondott rólad, hogy te az vagy? 

Ez csupán néhány a téves azonosulások számtalan sugárútja közül. Ezen önmeghatározások mindegyike jön és megy, megszületnek és aztán elhalnak. Annak igazsága, hogy ki vagy, nem jön és nem távozik. Jelen van születés előtt, egy életen keresztül, és a halál után is. Hogy felfedezd az igazságot, hogy ki vagy, nemcsak lehetséges: ez a születési jogod.

Bármilyen olyan gondolat, hogy ez a felfedezés nem neked való: “nem most van itt az ideje”, “nem vagyok rá érdemes”, “nem vagyok rá kész”, “én már tudom, ki vagyok”… ezek csak az elme trükkjei. Itt az ideje utána kutatni ennek az “Én”-gondolatnak és meglátni, milyen érvényessége van valójában. Ebben az önvizsgálatban, a tudatos intelligenciának, aki vagy, lehetősége nyílik, hogy végre felismerje önmagát.

A legfontosabb kérdés, amit életedben feltehetsz magadnak: Ki vagyok én? Ez bizonyos módon egy hallgatólagos kérdés, amit életed minden szakaszában felteszel.

Minden cselekedetet, legyen az egyéni, vagy kollektív, a gyökereiben valójában az önmeghatározás keresése motiválja. 

Általában pozitív választ keresünk erre a kérdésre és elfutunk a negatív válasz elől. Ám amint ezt a kérdést tudatosan tesszük fel, úgy már a kérdés lendülete és ereje irányítja az igaz válasz iránti keresést; ekkor a kérdés nyitott végű, élő, és telve van örökké mélyülő belátással. 

Megtapasztaltál már sikert és kudarcot. Egy bizonyos idő után, előbb vagy utóbb, felismered, hogy az, aki vagy, akárhogyan is határozod meg, az nem kielégítő. Amíg ezt a kérdést őszintén, meg nem válaszolod, túlhaladva a megszokott válaszokon, addig mindig szomjazni fogsz a válaszra. Mert nem számít, hogyan határoznak meg téged mások, jó szándékúak, vagy nem, nem számít, hogyan határozod meg önmagadat, egyetlen meghatározás sem tud tartós bizonyosságot nyújtani.

A felismerés pillanata, hogy egy válasz sem elégítette ki soha ezt a kérdést, kulcsfontosságú.

Gyakran említik úgy, mint a spirituális beérés pillanatát, mint a spirituális érettség pillanatát. Ezen a ponton, tudatosan fel tudod kutatni, hogy ki vagy valójában. Valódi hatalmában és egyszerűségében, az a kérdés, hogy “Ki vagyok?”, visszadobja az elmét a személyes önazonosítás gyökereihez, az alapvető feltételezéshez: “én valaki vagyok”.
Ahelyett, hogy magától értetődő igazságnak fogadnád el ezt a feltételezést, mélyebbre nyomozhatsz.

Nem nehéz látni, hogy ez a kezdeti gondolat, hogy “én valaki vagyok”, mindenféle stratégiához vezet: valaki jobb lenni, valaki nagyobb biztonságban élő lenni, több élvezettel, több kényelemmel, több elért teljesítménnyel rendelkező valaki lenni. Ám amikor ez a nagyon alapvető gondolat megkérdőjeleződik, az elme szembesül az Énnel, amit különbözőnek feltételezett attól, amit addig keresett. Ezt önkutatásnak hívjuk.

Ez a legalapvetőbb “Ki vagyok?” kérdés az, amit leginkább figyelmen kívül hagyunk. Leginkább azzal töltjük a napjainkat, hogy bizonygatjuk önmagunknak és másoknak, hogy “fontos valaki vagyok”, “egyáltalán nem fontos valaki vagyok” “nagy valaki vagyok”, “kicsi valaki vagyok”. “fiatal valaki vagyok”, “idős valaki vagyok”; igazán sosem megkérdőjelezve ezt a legalapvetőbb feltételezést: “Ki vagyok valójában?” “Honnan tudom, hogy tényleg az vagyok-e?” “Ez igaz? Tényleg igaz?” Mikor afelé a kérdés felé fordítod a figyelmedet, hogy “Ki vagyok én?”, akkor egy lényt láthatsz az arcoddal és testeddel. 

Ki van tudatában ennek a létezőnek? Te vajon a megfigyelés tárgya lennél, vagy a megfigyelés tárgyáról való tudatosság vagy?

A megfigyelés tárgya jön-megy. A szülő, a gyerek, az aki szeret, akit elhagytak, aki megvilágosodott, aki sikeres, aki vesztes. Ezek az önazonosítások mind megjelennek, majd elmúlnak. A tudatosság, melyben ezek az önazonosítások feltűnnek, mindig itt van. Önmagad téves önazonosítása egy tudatosságban felmerülő mentális tárggyal, extrém élvezetekhez és extrém fájdalmakhoz vezet, és a szenvedés véget nem érő köreihez. Amint hajlandó vagy abbahagyni a téves önazonosítást, és közvetlenül és teljesen felfedezni, hogy te maga a megfigyeltről való Tudatosság vagy, és nem ezek a múló önmeghatározások, akkor saját magad gondolatok által történő keresése véget ér. Amikor a “Kicsoda?” kérdését ártatlanságban és tiszta szívvel végigköveted, egészen vissza saját maga Forrásához, akkor egy hatalmas, elképesztő felismeréshez érkezel: Ott egyáltalán senki sincs! Ott csak a felismerés van jelen: meghatározhatatlan, minden korlátot túlhaladó saját Önvalódról, amely semmi mástól sem különválasztható. Szabad vagy. Egész vagy. Végtelen vagy. Nincs akadály számodra, nincs korlát számodra.

Bármilyen önmagadról alkotott elképzelés is Benned jelenik meg, és beléd fog vissza eltűnni: Te az vagy, ami tudatában van, és ez a tudatában levés maga a Tudatosság.

Engedj minden önmeghatározást meghalni ebben a pillanatban! Engedd el őket és lásd meg, mi marad. Lásd azt, ami sosem született és sosem hal meg. Érezd az önmeghatározás terhének letevésével járó megkönnyebbülést. Tapasztald meg a tényleges valótlanságát ennek a tehernek. Tapasztald meg azt az örömöt, ami itt van. Pihenj meg, valódi természeted végtelen békéjében, mely az énről felmerülő minden gondolatot megelőz.

Te vagy a Végtelen Tudatosság

 

Ezt a videót Kosi, Gangaji tanítványa készítette, Gangaji “Gyémánt a Zsebedben” c. hangoskönyve alapján.

Fogadjátok szeretettel Gangaji tanítványát, Kosi-t. Weboldala: Kosi.co . Mesteri vonalának tartja: Ramana Maharsi-t, Amma Karunamayi-t, H. W. L. Poonja-t (Papaji-t), Gangaji-t.

Fontos kiegészítés Gangaji szavaihoz: az ősi tradíciókban ez az egyik út, a befelé tekintés. A másik út pedig, amiről itt nincs szó (illetve erre mindjárt kitérünk), az a külső kegyelemben, irgalomban mások felé szolgáló és az Egyet ezen cselekedetek viszontöröméből, az adás-kapás egységéből az irgalom öröméből, valamint a hálából megismerő út.

Ahogy Eckhart Tolle fogalmaz, amikor adunk és a másik átveszi, amikor éppen mindketten fogjuk az “ajándékot”, abban a pillanatban nincs adó és nincs kapó: ott a jelenlét megosztott csendessége, békessége van, ott áldás van.

Gangaji és mesterei ezzel pedig úgy vannak, hogy ezek a cselekedetek akkor fognak jól menni és nem egóból (illetve mehetnek egótlanul de a háttérben az élet többi részében az irgalmas élettől függetlenül még megmaradhat az egó), hogyha előbb a tudatosság átalakul, az elme megtalálja forrását, a tudatosság visszatér az elméből való azonosultságból az önvalóba, a lélek mögötti Istenbe, mely a Végtelen Egy és az Egyéni Egy egyszerre. Ha ez megvalósul, akkor mérhetetlenül hatékonyabban, nagyon erővel és hatással fog működni a kifelé áradó út járása.

 

Fordította, feliratozta és időzítette: Exopolitika Magyarország

Kosi youtube-csatornája:

https://www.youtube.com/user/KosiFreedom

Ajánlott még Byron Katie youtube-csatornája:

https://www.youtube.com/user/TheWorkofBK (és iTunes-csatornája)

További ajánlott anyagaink: 

Paul Hellyer első magyarországi interjúja

Interjúnk Paul Hellyer-rel, Kanada volt védelmi miniszterével: http://wp.me/p2X0wC-HS

Interjúnk Alfred Webre-rel, az exopolitika szellemi atyjával: http://wp.me/p2X0wC-kh

Interjúnk Kosta Makreas-szal a rendszeres, civil, Globális Kapcsolatfelvételi Meditációkról, azaz a CE-5-ról: http://wp.me/p2X0wC-AA

Interjúnk Mary Rodwell-lel, az új tudatossággal és új képességekkel születő csillaggyermekekről: http://wp.me/p2X0wC-CM

Videófordításunk Corey Goode-val, a David Wilcock által nyilvánosság elé hozott, vállalati és nemzetközi kormányzati titkos űrprogramokat leleplező kontaktával: http://tinyurl.com/TitkosUrprogramokCikk

Videófordításunk Steven Greer-rel  az újenergia technológiák, a hadi-ipari komplexum és a földönkívüliek összefüggéseiről: http://tinyurl.com/GreerHUNcikk

Videóink: http://youtube.com/exopolitika/videos

Dokumentumtárunk: http://scribd.com/exopolitika és http://tinyurl.com/exopolitikabox (valamivel több dokumentumot tartalmaz)

Képanyagaink: http://flickr.com/exopolitikamo és http://flickr.com/exopolitika (régebbi fiók)

Általunk készített további weboldalak:
http://HelyiPenzSzoftver.blogspot.hu és http://NyiltForraskoduGazdalkodas.blogspot.hu

Ajánlott magyar exopolitikai oldal: http://GoodETHungary.blog.hu

Partnereink: A http://Vilaghelyzete.com és a Stratégiakutató Intézet – http://StrategiaKutato.hu