P.M.H. Atwater – Mit tegyünk egy Megvilágosodás- vagy UFO-Élmény Után?

A tudatváltás utáni visszaintegrálódás négy fázisa

Ez a cikk az “Élet a Halálközeli és UFO-Élmények Után” című korábbi írásunkhoz kapcsolódik, melynek elérhetősége: http://wp.me/p2X0wC-MK

A nemzetközi szaktekintély P. M. H. Atwater tanácsai: Mit tegyünk halálközeli élmény (NDE), megvilágosodás élmény (samadhi, satori, metanoia, kvantumpillanat, tudatossági áttörés), vagy tudatátalakító, spirituálisan transzformációs erejű földönkívüli-élmény után?

Ha már volt megvilágosodás élményed, és nem tudod, mi történik veled az életben, érdemes megszívlelni P.M.H. Atwater szavait:

Amikor ezek a tapasztalások véget érnek, azzal valójában még nincsen végük.

Minimum 7-10 évig tart, míg integrálod őket és egy egész életet vesz igénybe, míg teljesen ki tudod csomagolni a jelentésüket. Ez azért van így, mert ez a változás utóhatásokkal jár: fiziológiai és pszichológiai változásokon mész keresztül, vagy mondhatnám úgy is, hogy ezek által nősz keresztül.

Az integrációs folyamat négy fázisból, stációból áll:

 1. fázis: Az első három év során még valamelyest elveszettnek érzed magad a történtek keltette ragyogásban és szinte evangélista, apostoli késztetést érzel arra, hogy tudasd a “világgal”: Isten létezik, a halál viszont nem (vagy hogy a megvilágosodás, a tudatosság az egyetlen ami számít, minden más illúzió, vagy földönkívüliek vannak és ez a legnagyobb dolog az emberiség történetében, ez a legfontosabb/az egyetlen, amivel igazán foglalkozni érdemes).

2. fázis: A következő négy év során sokkal inkább képes leszel visszatérni a családodba, a munkádba és a hétköznapi életbe. Nem, már nem leszel ugyanaz, mint korábban. De: ezen a szinten már képes vagy úgy “lefordítani” magad számára a történteket, hogy ne terhelj vele másokat és ne lökd el magadtól a többieket.

3. fázis: A harmadik szakaszt az “első születésnapodnak” nevezzük, ez általában a hetedik, vagy a tizedik évben következik be. Ekkorra tökéletesen visszatértél a normál világba, abban az értelemben, hogy képes vagy hasznosítani a tanultakat, olyan formában, ami igazi pozitív változást hoz a munkádba, a családodba, és úgy általában az életedbe. Visszatértél, teljesen oda tudod magad adni a normál életnek, de az az érzés, hogy örökre más lettél, megmarad.

4. fázis: A negyedik szakaszra, ami általában a veled történtek után tizennégy-húsz évvel következik be, szinte senki sem számít, illetve nem veszi észre, amikor elkezdődik.

Hős Útja a megvilágosodás útjában

Megvilágosodás a Hős Útja mentén

Én ezt “második visszaesésnek” nevezem, és ekkor azok az “ajándékok”, amikre a megtapasztalásod révén szert tettél, úgy tűnnek, mintha elhomályosulnának, használhatatlanná válnak a számodra, vagy nem úgy működnek többé, ahogyan korábban.

Ez az elveszettség érzésével járhat, amely esetben úgy érzed, mintha elveszítetted volna az utadat. Ami korábban működött, most már nem is tűnik annyira hatékonynak… mintha összeomolna a rendszer, úgy érzed, vesztettél.

Gyakran hatalmas kihívások merülnek fel: elveszted a munkád, hirtelen nagyon kevés a pénzed vagy teljesen elfogy, meghal egy vagy több szeretted, leég a házad, autós szerencsétlenség, folyamatosan félreértenek vagy semmibe vesznek, depressziós epizódjaid vannak – vagy különféle megrázkódtatásokon mész keresztül, amelyek úgy tűnik, megsemmisítik, értéktelenné teszik mindazt, ami valamikor oly értékesnek és maradandónak tűnt.

Amint képessé válsz újratervezni az életed, és megérted, hogy a sötétség Fényt hozhat, végre megkapod azt az igazgyöngyöt, amiért oly nagy árat fizettél és felfedezed annak a valódi igazságát, ami történt veled és amit a folyamatból megtanultál.

Tényleg szükség van erre a négy és kifejezetten erre a negyedik szakaszra, mielőtt ténylegesen megérkeznél ahhoz a bizonyos magasabb szintű megértéshez és békéhez.

A Halálközeli Állapotok Nemzetközi Szövetségének (International Association for Near-Death States – IANDS) éves konferenciáján rendszeresen foglalkoznak az utóhatásokkal kapcsolatos témákkal. Ezek a konferenciák csodálatosak, igazán csodálatosak. Ha több információt szeretnél megtudni erről, látogass el az iands.org weboldalra, ahol mindenféle anyagot, ajánlást és javaslatot megtalálsz.

Kapható egy könyv is: P.M.H. Atwater – The Big Book of Near-Death Experiences (A halálközeli élmények nagykönyve), ez a könyv segíteni tud neked abban, hogy mindent perspektívában láss és remélhetőleg nagy segítségedre lesz.

Forrás: http://pmhatwater.blogspot.hu/2015/11/integration-after-near-death-experience.html

Hálás szívvel köszönjük az Önkéntes Fordítónak a segítséget!

Kapcsolódó cikkünk, az első rész: Élet a Halálközeli és UFO-Élmények Után: http://wp.me/p2X0wC-MK

Egy sorstársunk válaszlevele a cikkre:
Először is gratulálok, és köszönöm sorstársaink nevében is h időröl időre ilyen kincsekkel ajándékozol meg minket. Nálam az első évek a fontos életterületeken látványos változást hoztak. Anyagi gyarapodás, lefogytam és az addig jellemző téli elhízások elmaradtak (mohóság-vágy ill. görcsös ragaszkodás elengedése az ősbizalom felébredésével mindezekben meghatározó volt). A személyiség tesztek komoly változást mutattak a korábbiakhoz képest. Áramlatban voltam és hétköznapivá váltak a kisebb-nagyobb csodák, események szinkronicitásai. Ez volt az első három év, ami markánsan eltért a következő kettő évtől, amit spirituális krízis lengett át, az addig tapasztalt kegyelmi állapot érzése gyengült, újra beszűrődtek a nehézségek, fájdalmak az életembe- ugyanakkor ez idő alatt váltam éretté érzelmileg. A fájdalmat koronázta a legutóbbi szakítás [t.i. egy egyéves “ikerláng” kapcsolat vége] és az azt követő, fél évig tartó érzelmi mélyzuhanás. Most, az utóbbi egy hónapban érzem magam a harmadik szakasz tavaszán.

Élet a Halálközeli és UFO-Élmények Után

Az írás P.M.H. Atwater nemzetközi NDE-szaktekintély, megtapasztaló írása alapján készült (http://iands.org/about-ndes/common-aftereffects.html).

Fordítói megjegyzés

Az írás eredetileg csak halálközeli élményen átesettekről szól. A valóság azonban az, ahogyan ezt F. B. fordító (lásd az írás alját) spirituális tapasztalataiból, földönkívüli intelligenciákkal való tapasztalataiból és reinkarnációs utaztatói tapasztalatából, illetve ismert spirituális tanítók önéletrajzát, valamint reinkarnációkutatók – Michael Newton, Dolores Cannon – több évtizedes megfigyeléseit összegző műveit felhasználva is megfigyelte, hogy
a földönkívüli intelligenciákkal (ETI) való találkozások és a spirituális megvilágosodás (abszolút/holisztikus/integrál/kvantum tudatosság/pillanatok) átélése után SZINTÉN ezek a vonások figyelhetők meg a megtapasztalókon.

A társadalom ezt legtöbbször pszichoterápiás legyógyszerezéssel nyugtázza, így érdemes mihamarabb a hagyományos pszichológiától, illetve a gyógyszeripari és fősodrású orvoslástól eltérő támogató személyt is keresni, lehetőleg hasonló élményt átéltet, lehetőség szerint olyant, aki már számos ilyen embernek tudott iránymutatást, értelmezési keretbeli segítséget adni.

Még az alternatív gyógyítói körökhöz képest is, egy hasonló élményt átélt laikus többet tudhat segíteni, mint egy olyan, magát hivatásosnak tartó személy, akinek ilyen élménye még nem volt: utóbbiak egyszerűen nem tudják megérteni az ilyen élményeket átélt ember lelkét.

Igaz lehet ez még az olyan előző életes utaztatói technikákat alkalmazókra is, akiknek még nem volt ilyen halálközeli átélésük saját élményes utazódáson kívül.

A (zárójeles) részek a fordító-megtapasztaló F.B. megjegyzései.

Ajánlott háromperces videófordításunk bevezetőként: László Ervin – Az Önfelismerő Kozmosszal Integráns Tudatosság (ezt a videót annó kifejezetten ehhez a cikkhez fordítottuk le, ami akkor még fordításban volt).

Az utóhatás mintái

 

A halálközeli élményt megtapasztalók kb. 80 %-a azt állítja, hogy örökre megváltoztatta az életüket az, ami velük történt. Az utóhatásokat közelebbről megvizsgálva meglepő dimenziók mintái tárulnak fel. Akár gyerekek, serdülők vagy felnőttek voltak az élmény részesei, nem csupán megújult életkedvvel és spirituális látásmóddal gazdagodtak, hanem olyan mértékű különös, tudományosan igazolható pszichológiai és fiziológiai változások jeleit mutatták, amilyen mértékűeket korábban soha!

Az évek során különféle kutatók próbálkoztak azzal, hogy erről leírást adjanak. A klinikai tanulmányozásokra szükséges összegek hiányának ellenére a legtöbb kutató úgy érzi, hogy már elég kutatómunka áll rendelkezésre ahhoz, hogy igazolják az utóhatás-mintákat és az ezzel kapcsolatos információt nyilvánosságra hozzák.

Annak ismerete, hogy a megtapasztalók milyen jellegzetességeket mutatnak, enyhíti az aggodalmat és zavart nemcsak a megtapasztalóban, hanem a családtagokban és a barátokban, valamint az egészségügyi dolgozókban és általánosságban véve a nagyobb közösségben is.

A halálközeli élmények utóhatásának mintáit akkor értjük meg leginkább, ha a pszichológai és fiziológiai változások főbb karakterisztikáit más-más irányokból vizsgáljuk meg. Ezek a következők:

 

I./II. A pszichológiai változások főbb jellegzetességei

  • A halálfélelem elvesztése;
  • spirituálisabbá és kevésbé vallásossá válás;
  • könnyebb az elvont gondolkodás; filozófikusabb;
  • különféle depressziós küzdelmeken megy át;
  • adakozóbb és nagylelkűbb, mint korábban;
  • a szeretet fogalmának kiterjesztése, ugyanakkor kihívást jelent kielégítő (egyéni emberi) kapcsolatok kezdeményezése és fenntartása;
  • a “belső gyermek” vagy a megoldatlan gyermekkori problémák felszínre törése;
  • kevésbé versengő/domináns;
  • meg van győződve, hogy az Életnek és az ő életének is célja van;
  • a korábbi korlátok és a “normális” szerepjátszás elutasítása;
  • kifinomult ízlelés-érintés-tapintás-szaglás;
  • megnövekedett intuitív/pszichikus képességek;
  • a jövő tudása vagy újraélése;
  • karizmatikus;
  • az öröm és a csoda gyermeki átélése;
  • kevésbé stresszes;
  • jobban el tud vonatkoztatni/tárgyilagosabb és objektívebb;
  • képes elkülönülni vagy elválni a testtől;
  • könnyen belemerül, “azzá válik” amire koncentrál;
  • tudásszomj és tanulásvágy;
  • erős kutatószellem/nagyon érdekődő.

 

Részletesen kifejtve:

  • A halálközeli élményben részesülők elkezdenek másokat a szokásos feltételektől és társadalmi normáktól függetlenül is szeretni és elfogadni. Úgy tapasztalják meg önmagukat, mint aki mindenkit egyformán és teljes mértékben szeret; nyitottak és nagylelkűek; szokatlan lelkesedéssel fogadnak minden egyes embert, mert a lehetőséget és a csodát látják bennük. Az univerzális szeretet közvetítői akarnak lenni.Az összezavart családtagok ezt a hirtelen viselkedésbeli váltást rendszerint furcsán fenyegetőnek értelmezik: számukra a szerettük újfajta viselkedése (ahol dominánsabb az univerzális szeretet mint az egyéni szeretet, az objektivitás mint a szubjektivitás, mások szolgálata a szerettek kizárólagos szolgálata helyett, planetáris jelentőségű dolgokért való cselekvés az egyéni és családi túlélés és érvényesülés helyett) velük szemben tartózkodónak, felelőtlennek, nemtörődömnek és szeretetlennek tűnik. Néhányan össze is keverik az öröm és a szeretet (amely nem annyira személyközpontú, mint inkább Szívközpontú) kifejezésének ezt a feltétel nélküli módját valamiféle flörtölős, kacér hűtlenséggel, amit ezért sokszor válás követ. (A megtapasztalónak erre ennek tudatában érdemes figyelni, mert sem a szeretet új célzottjai, sem meglevő szerettei nem értik ezt a viselkedést, a szeretet új céljzottjai is úgy fogják fel, mintha flörtölés/intim ismerkedés lehetősége állna fenn; sokszor a megtapasztaló egója, pszichés/testi szükségletei átvehetik, szintén eltéríthetik ezeket a szent szeretetbeli kapcsolódásokat).
  • Az egyik ok, amiért az élet annyira más lesz az élmény után, az az, hogy a megtapasztaló egy eddig semmihez sem fogható összehasonlítási alapra tett szert az élmény által. A megszokott társadalmi magatartási előírások elvesztik a fontosságukat és részlegesen vagy egyesek akár teljesen eltűnhetnek, mivel új, más szintű érdekek kerülnek előtérbe.A korábbi viszonyítási pontok ilyen mértékű váltása gyerekes naivitáshoz vezethet. Ahogy a korábbi normák és mértékek, úgy az alapvető/létszükséglet szintű óvatosság és megkülönböztető képesség/ítélőképesség szintén elgyengülhet. Gyakran lehet hallani, hogy egy halálközeli élményen átment embert átvertek, hazudtak neki, vagy valamilyen kellemetlen balszerencse, vagy baleset áldozatává vált. Amint képesek elkezdeni integrálni az élményüket, megkülönböztető képességük, józan ítélőképességük, józan eszük visszatér.
  • Sok megtapasztalóban kialakul az időtelenség észlelése: hajlamosak a nappal és az esti sötétség természetes váltakozásának áramlatában, flow-jában élni, valamint magasabb fokon vannak tudatában a “jelen pillanatnak” és a “mostban levés” fontosságának. Ezért a jövőbeni eseményekre való felkészülés irrelevánsnak, jelentőség nélkülinek tűnhet számukra.
  • A többiek ezért gyakran elszálltnak címkézik és gyakran totális nem-elfogadással, de általában legjobb esetben is teljes értetlenséggel kísérve (abszolút nem tudnak vele mit kezdeni és hova tenni) mindent megtesznek (beleértve, de nem lekorlátozva ezekre: érzelmi és élethelyzetekbeli manipulálás, fenyegetőzés, zsarolás, hagyományos pszichológushoz járatás, pszichoterapeutával való gyógyszeres kezeltetés), hogy lehozzák a földre és a szerintük / a konvencionális paradigmák szerinti “valós” világba. Figyelmen kívül hagyják a megtapasztaló érzékelésének megváltozását, annak ellenére is, hogy a beszédben megnyilvánuló változások különösen szembetűnőek. Ez annak is köszönhető, hogy a tapasztalatot megéltek az eseményt, mint vízválasztót élik meg az életükben, ami elkülöníti a mostani énjüket a korábbi énjüktől és korábbi gondolkodásmódjuktól, életfelfogásuktól, reakcióiktól.
  • Kétséget kizáróan a tapasztalás után a megtapasztalók nagyon intuitívvé válnak. A pszichikus élmények általánossá válnak, mint például a testen-kívüli élmények; azoknak a lényeknek a megjelenése, akikkel a halálközeli élménykor találkoztak; “emlékezés” a jövőre; más mondatának befejezése vagy előre tudása; növények és állatok kommunikációjának, szándékainak, szükségleteinek érzékelése.Ez a viselkedés nemcsak, hogy aggasztó a család és a barátok számára (akik rendszerint teljesen tájékozatlanok és tudatlanok minden ilyenről), hanem nagyon riasztó és félelmetes is lehet (vagy abszolút közönyösek). Egy személy vallásos hite nem változtatja meg és nem akadályozza meg a képességek és az észlelt ingerek ilyen módú felerősödését (ami különösen mentális világukban vallásosan rögzült megtapasztalókat vihet a szélsőséges kognitív disszonancia, az ön-megőrjítés közelébe). Azonban azok a megtapasztalók, akik megtanulják kontrollálni és finomítani ezeket a képességeket, előnyösnek és hasznosnak ítélik ezeket.
  • Az élet paradoxonjai végre elkezdenek célt és értelmet nyerni, ahogyan (a fentebb is taglalt megnövekedett pszichés képességeknek köszönhetően) a korábbi kritizálás és elítélés helyébe lép a fokozatos megértés általi megbocsájtás. A kemény törtetők és materialisták lazává és filozofikussá válnak, bár ugyenebből kifolyólag azok, akik nyugodtabbak és elköteleződést fel nem vállalók voltak korábban, energikus, másokra mélyen ható eltökélt emberek (“movers and shakers”) lesznek, akik elkötelezetten változást akarnak a világban. A személyiségbeli pálfordulás inkább attól függ, hogy mire van szüksége a személynek a belső növekedése kiteljesedéséhez, tehát a kimenet nem egységes. Bár a család kezdetben elég elképedt lehet, mégis olyan mély benyomást tehet rájuk az, aminek a szemtanúivá válnak, hogy ők maguk is megváltozhatnak és az egyéni tapasztalatból így egy közös fejlődés bontakozhat ki.
  • Általában egy halálközeli élmény megtapasztalója úgy értelmezi önmagát, mint “egy halhatatlan lélek, aki jelenleg egy materiális formában lakozik, hogy megtanulja a leckét (és elvégezze a feladatát), amíg átmenetileg a földi síkon tartózkodik”. Ők már tudják, hogy nem azonosak a testükkel, és közülük sokan a reinkarnáció elméletét vallják. Ezek után, a jelenlegi életük, a jelenlegi testük ismét visszanyeri relatív fontosságát és különlegességét.
  • Ami korábban zavaró volt, elfogadhatóvá válik, ami korábban megszokott volt, attól elfordulnak. Habár a környező világ ugyanaz, annak megtapasztalója már nem! Ebből fakadóan a kommunikáció újszerű módjai kívánkozhatnak ki belőlük, akár absztrakt és grandiózus fordulatokat is használhatnak önmaguk kifejezésére. Türelemmel és erőfeszítéssel minden érintett részéről, a kommunikáció javulhat és valamennyire újra visszatér a normális kerékvágásba. A megtapasztaló azonban úgy tűnik, hogy megtapasztalásától fogva mindig is – akár egész életén keresztül is – “egy olyan húrra pendül”, amit senki más nem érzékel (és nem ért).

 

II./II. A fiziológiai változások főbb jellegzetességei

  • Megváltozott gondolkodási folyamatok: a szekvenciális-szelektív gondolkodás átvált halmazos/spirális/mátrixszerű gondolkodásba (clustered thinking);
  • komplex gondolatcsomagok, “egyszerűen csak beugrott” típusú komplex tudások és felismerések;
  • többértelműség tolerálása;
  • magasabb intelligencia;
  • magasabb kreativitás és találékonyság;
  • szokatlan érzékenység fényre és hangra;
  • lényegesen több vagy kevesebb energia (akár energialöketek a testben; illetve gyakran szexuálisabbakká válnak);
  • a biológiai óra visszafelé jár;
  • alacsonyabb vérnyomás;
  • felgyorsult anyagcsere és anyagfelszívódás (gyógyszerekkel és kémiailag kezelt anyagokkal szembeni csökkent tolerancia);
  • gyakran elkezdenek az alternatív gyógymódok felé is odafordulni;
  • elektromos érzékenység (elektromos berendezések anomáliái);
  • szinesztézia (többszörös érzékelés, synesthesia);
  • megnövekedett allergia és érzékenység;
  • gyógyítási képesség jelenhet meg vagy aktiválódhat;
  • váltás az étkezésben a több növény és magféle és a kevesebb hús fogyasztásának irányába;
  • koránál fiatalabbnak látszik: az előtte-utána fotók is különbözhetnek.

 

Részletesen kifejtve:

  • A fényre és a hangokra való érzékenység komoly kihívást jelenthet és lehet, hogy elkerülhetetlenné teszi az életmód-váltást. Míg egyesek mindent megtesznek, hogy a napfénytől óvják magukat, mások nem győznek betelni vele. Szinte minden megtapasztalónak hasonló gondja van a túl hangos és a diszharmonikus hangokkal. Sokan képtelenek elviselni a kemény rockot (vagy az általános modern “zenéket”). A túlnyomó többségük a klasszikus, dallamos zenéket és/vagy a természetes hangokat részesítik előnyben, és szenvedéllyel használhatják a zenét gyógyítási célzattal. 
  • Fel-le vonuló energialöketek/energiahullámok vonulnak végig sokaknál a testükben, miközben fényeket láthatnak a levegőben. A kutatók a kundalini megnyílásaként tekintik ezt a jelenséget – szanszkrit kifejezés, jelentése: “feltekercselt alvó életenergia a gerinc aljában”. Feltehetően a kundalini energia és a spirituális energia (és a szexuális energia) egy és ugyanaz, de ennek az elméletnek az igazolása még várat magára – a folyamatos kutatásról itt lehet többet megtudni: http://www.kundalininet.org, ill. http://www.ICRcanada.org ) 
  • Az elektromos érzékenység arra az állapotra utal, amikor az egyén az erő-mezején vagy energia-mezején keresztül hat a közeli elektromos vagy műszaki eszközökre. Hatásukban és mértékükben e hatások általában szórványosak, néhány megtapasztaló észlelése szerint: az órák megállhatnak, mikrofonok “visítanak”, a hanglejátszó eszközök kikapcsolnak, a TV önmagától csatornát vált, villanykörték égnek ki (pl. utcai villanyoszlop közelében való elsétáláskor), a telefon megszakad, a számítógép memóriája hirtelen csökken, és így tovább. Azok, akik ezeket az új jellegzetességeket könnyedebben fogadják, kevesebb incidensről számolnak be mint azok, akik megakadnak (megakasztják magukat) a feldolgozás folyamatában. 
  • A fizikai változások, a beállítottságbeli változásokkal együtt, végül is oda vezetnek, hogy a megtapasztalók megváltoztatják a hozzáállásukat az egészség és gyógyítás, foglalkozás, anyagiak, életmód és kapcsolatok terén. Sokan azt mondják, hogy ez majdnem olyan, mintha újra kellene tanulniuk a saját testük és elméjük használatát. A visszaállási időszak után a többségük egészséges és termékeny életet él, ami boldogabb, nagyobb mértékben spirituális beállítottságú és energikusabb, mint korábban. Azok, akik elfojtják vagy letagadják az utóhatásokat, valami módon “beteljesületlennek” érzik magukat, és akár évekkel később akaratlanul is bekövetkezik az “áttörés”.

A megtapasztalás utóhatásait nem lehet színlelni, ahogyan a megtapasztalók az utóhatásokra való reakcióikat sem tudják rejtegetni – attól függetlenül, hogy tudatosul-e bennük, hogy mit csinálnak, vagy sem.

Lehet késleltetni a reakciót, vagy csökkenteni a megtapasztalás hatásait, de nem lehet elbagatellizálni, semmisnek venni azokat a komplex és életet megváltoztató változásokat, amik a megtapasztalással járnak.

Tekintet nélkül arra, hogy bármilyen drámával járt-e a halálközeli élmény, ami ezután történik, azokban a történésekben fognak az igaz értékek és valódi értelmek megalapozódni (és kibontakozni).

Hasznos megjegyzések

Lehetséges halálközeli élményben részesülni a fizikai halál beállta nélkül is! Például a gyerekeknek lehet a szokásosnál erőteljesebb álmuk, melyben meghalnak; vagy felnőttek egy karcolás nélkül megúsznak egy balesetet és azon kapják magukat, hogy egy másféle meditatív állapotban vannak, vagy csak később döbbenek rá, hogy “megváltoztak”. Mindezek akkor nyernek hitelességet, ha a személy ugyanazon jellegzetességeket mutatja, mint a halálközeli élmények megtapasztalói.

(Atwater Children of the Fifth World c. könyvében arról is ír, hogy sokunk, akik teljesen másként észleltük a világot egész kicsi korunktól fogva, mint minden más gyerek, szintén áteshettünk halálközeli élményen, kvantumpillanaton, akár elképesztően kicsi korunkban).

Az utóhatásokhoz való igazodás eltart egy ideig. Általában az első három év a legzavarosabb, olyan, mintha a személy “nem jött volna teljesen vissza”. Nagy segítség, ha a megtapasztalók és családtagjaik létrehoznak olyan csoportokat – vagy a meglevőkhöz csatlakoznak –,  ahol a többi megtapasztalóval feldolgozzák a tapasztalataikat. A következő könyvek szintén segítséget nyújtanak a megértéshez, mivel az utóhatás kutatási eredményeibe való mélyebb betekintést biztosítanak.

Ajánlott könyvek a megtapasztalás feldolgozásához

 

Ajánlott weboldalak:

http://www.near-death.com

http://pmhatwater.blogspot.com

Angol nyelvű forrás:

http://iands.org/about-ndes/common-aftereffects.html

 

Fordította:

Exopolitika Magyarország. Alapfordítást készítette: Zsoldos Betty mester-coach, a Megszentelt Gazdaságtan c. könyv fordítója.

Gangaji – Megvilágosodás

Gangaji megvilágosodott mester invitációja az Önvaló felkutatására, mely üzenet lényege megegyezik a jószándékú földönkívüliek legfőbb üzenetével: lásd még The Law of One (Ré – Az Egység Törvénye) c. anyagot, ill. hamarosan Alfred Webre The Omniverse – A Dimensional Ecology c. könyvét (bemutató videó magyar fordítással itt)

Alternatív videólink itt.

Amikor valaki megkérdi, miről tanítok, aki nem ismer engem vagy nem hallotta a tanításaimat, vagy nem ismeri azokat a szavakat, melyek ebben a sajátságos szubkultúrában használhatosak, akkor a legközvetlenebb válasz, amit adni tudok, az az, hogy egyszerűen annyit tanítok, hogy a boldogság most is benned található, a belső béke folyamatosan élő benned. 

Bármennyire keresed ezeket külső történésekben, ha hajlandó vagy megállni ebben a keresésben és ha figyelmeddel magadba nézel, legbelülre, a lehető legmélyebbre, mélyebbre, mint az érzelmeid vagy a gondolataid, vagy mint az érzéseid vagy bármilyen önmagadról keletkező belső benyomásnál is mélyebbre, akkor felfedezed, hogy önmagad leglényegibb összetevője a boldogság, a béke, a beteljesültség.
Valójában ugyanezt mondom akkor is, amikor olyan szavakat használok, mint szatszang, Isten, önvaló és tudatosság.
Egyszerűen annyi, hogy a belső béke jelen van.

Te vagy a béke forrása.

Önmagadról alkotott meghatározásaid maguk lehetnek az akadályai annak, hogy megtapasztald önmagadról az igazságot.
Ám ha hajlandó vagy figyelmeddel mélyebbre menni minden képnél, melyet magadról alkottál vagy mások alkottak rólad, akkor felismered a határtalan békét, a felülmúlhatatlan békét, mely túláramlik minden hiányérzeten, minden szeretethiányon.
Mesterem úgy tanította, hogy a másodperc egytizenkettedére, vonulj vissza mindenből, legyél nyugodt, hagyd abba önmagad és a világ fogalmakba öntését, hagyd abba a belső képalkotást a világról és magadról, tartózkodj a nyugalomban, a békességben, ebben a pillanatban.

Ebben a pillanatban nincsen világ, nincsen “én”, mely szemben állna a világgal vagy a világ része lenne, hanem csak béke van, beteljesültség.
Ekkor a tapasztalataid a világról, önmagadról vagy másokról, ebben a csendességben jelennek meg és tűnnek el; a harag, félelem, szomorúság megtapasztalása ebben a tudatosságban tűnik fel és tűnik le; ez az alapja létezésednek, ez a béke maga.

Videó rövidlinkje: tinyurl.com/GangajiMagyar

Gangaji videói: youtube.com/stillinawareness

Gangaj hivatalos weboldala: gangaji.org

Gangaji könyve magyarul: filosz.hu/konyvek/a-szabadsag-folyoja

Gangaji – A Végső Igazság

Videó könnyen megjegyezhető rövidlinkje: vimeo.com/exopoliticshungary/VegsoIgazsag

A cikk rövidlinkje: http://wp.me/p2X0wC-oK

Bármilyen gondolatod van magadról, akár önlekicsinylő vagy felemelő, az nem te vagy.
Az egyszerűen csupán egy gondolat.
Annak igazsága, hogy ki vagy, nem foglalható gondolatba, mert az a Forrása minden gondolatnak.
Annak igazsága, hogy ki vagy, nem foglalható névbe és nem meghatározható.
A szavak, mint Lélek, Fény, Isten, Igazság, Önvaló, Tudatosság, univerzális intelligencia, vagy isteniség, míg képesek felidézni az igazság boldogságát,
súlyosan elégtelenek arra, hogy leírják valódi lényed határtalanságát.
Akármiként azonosítod magad: mint gyermek, serdülő, mint anya, apa, idős személy, egészséges személy, beteg személy, szenvedő személy, vagy mint megvilágosodott személy – mindig, mindegyik mögött, ott él önmagad igazsága.
Ez nem ismeretlen számodra.
Olyannyira közel van, hogy el sem mered hinni, hogy Te Az Vagy.
Annak igazsága, aki vagy, érintetlen minden önmagadról alkotott elképzeléstől: akár tudatlan, vagy megvilágosodott, akár értéktelen, vagy grandiózus legyen e kép.
Annak igazsága, aki vagy, mentes mindezektől.
Te máris szabad vagy.
És minden, ami megakadályoz, hogy felismerd ezt a szabadságot, az a te saját ragaszkodásod pár gondolathoz arról, hogy ki vagy.
Ám e gondolat nem tart vissza attól, hogy akként az Igazságként élj, aki vagy: Te máris Az vagy.

ganga01A gondolataid tartanak távol önvalód felismerésétől.
Arra hívlak, hogy engedd belemerülni a figyelmedet abba, ami mindig is itt volt, nyíltan várva önmaga felismerésére, általad.
Ki vagy te valójában?
Néhány kép vagy, ami megjelenik az elmédben?
Néhány érzés vagy, ami megjelenik a testedben?
Néhány érzelem vagy, ami áthalad az elméden és a testeden?
Valami olyan vagy, amit valaki más mondott rólad, hogy te az vagy, vagy a lázadás vagy valami ellen, amit más mondott rólad, hogy te az vagy?
Ez csupán néhány a téves azonosulások számtalan sugárútja közül.
Ezen önmeghatározások mindegyike jön és megy, megszületnek és aztán elhalnak.
Annak igazsága, hogy ki vagy, nem jön és nem távozik.
Jelen van születés előtt, egy életen keresztül, és a halál után is.
Hogy felfedezd az igazságot, hogy ki vagy, nemcsak lehetséges: ez a születési jogod.
Bármilyen olyan gondolat, hogy ez a felfedezés nem neked való: “nem most van itt az ideje”, “nem vagyok rá érdemes”, “nem vagyok rá kész”, “én már tudom, ki vagyok”… ezek csak az elme trükkjei.
Itt az ideje utána kutatni ennek az “Én”-gondolatnak és meglátni, milyen érvényessége van valójában.
Ebben az önvizsgálatban, a tudatos intelligenciának, aki vagy, lehetősége nyílik, hogy végre felismerje önmagát.
A legfontosabb kérdés, amit életedben feltehetsz magadnak: Ki vagyok én?
Ez bizonyos módon egy hallgatólagos kérdés, amit életed minden szakaszában felteszel.

ganga03Minden cselekedetet, legyen az egyéni, vagy kollektív, a gyökereiben valójában az önmeghatározás keresése motiválja.
Általában pozitív választ keresünk erre a kérdésre és elfutunk a negatív válasz elől.
Ám amint ezt a kérdést tudatosan tesszük fel, úgy már a kérdés lendülete és ereje irányítja az igaz válasz iránti keresést; ekkor a kérdés nyitott végű, élő, és telve van örökké mélyülő belátással.
Megtapasztaltál már sikert és kudarcot.
Egy bizonyos idő után, előbb vagy utóbb, felismered, hogy az, aki vagy, akárhogyan is határozod meg, az nem kielégítő.
Amíg ezt a kérdést őszintén, meg nem válaszolod, túlhaladva a megszokott válaszokon, addig mindig szomjazni fogsz a válaszra.
Mert nem számít, hogyan határoznak meg téged mások, jó szándékúak, vagy nem, nem számít, hogyan határozod meg önmagadat, egyetlen meghatározás sem tud tartós bizonyosságot nyújtani.
A felismerés pillanata, hogy egy válasz sem elégítette ki soha ezt a kérdést, kulcsfontosságú.
Gyakran említik úgy, mint a spirituális beérés pillanatát, mint a spirituális érettség pillanatát.
Ezen a ponton, tudatosan fel tudod kutatni, hogy ki vagy valójában.
Valódi hatalmában és egyszerűségében, az a kérdés, hogy “Ki vagyok?”, visszadobja az elmét a személyes önazonosítás gyökereihez, az alapvető feltételezéshez: “én valaki vagyok”.
Ahelyett, hogy magától értetődő igazságnak fogadnád el ezt a feltételezést, mélyebbre nyomozhatsz.
Nem nehéz látni, hogy ez a kezdeti gondolat, hogy “én valaki vagyok”, mindenféle stratégiához vezet: valaki jobb lenni, valaki nagyobb biztonságban élő lenni, több élvezettel, több kényelemmel, több elért teljesítménnyel rendelkező valaki lenni.
Ám amikor ez a nagyon alapvető gondolat megkérdőjeleződik, az elme szembesül az Énnel, amit különbözőnek feltételezett attól, amit addig keresett.
Ezt önkutatásnak hívjuk.
Ez a legalapvetőbb “Ki vagyok?” kérdés az, amit leginkább figyelmen kívül hagyunk.
Leginkább azzal töltjük a napjainkat, hogy bizonygatjuk önmagunknak és másoknak, hogy “fontos valaki vagyok”, “egyáltalán nem fontos valaki vagyok” “nagy valaki vagyok”, “kicsi valaki vagyok”. “fiatal valaki vagyok”, “idős valaki vagyok”; igazán sosem megkérdőjelezve ezt a legalapvetőbb feltételezést: “Ki vagyok valójában?” “Honnan tudom, hogy tényleg az vagyok-e?” “Ez igaz? Tényleg igaz?”

ganga02Mikor afelé a kérdés felé fordítod a figyelmedet, hogy “Ki vagyok én?”, akkor egy lényt láthatsz az arcoddal és testeddel.
De ki van tudatában ennek a létezőnek?
Te vajon a megfigyelés tárgya lennél, vagy a megfigyelés tárgyáról való tudatosság vagy?
A megfigyelés tárgya jön-megy.
A szülő, a gyerek, az aki szeret, akit elhagytak, aki megvilágosodott, aki sikeres, aki vesztes.
Ezek az önazonosítások mind megjelennek, majd elmúlnak.
A tudatosság, melyben ezek az önazonosítások feltűnnek, mindig itt van.
Önmagad téves önazonosítása egy tudatosságban felmerülő mentális tárggyal, extrém élvezetekhez ésextrém fájdalmakhoz vezet, és a szenvedés véget nem érő köreihez.
Amint hajlandó vagy abbahagyni a téves önazonosítást, és közvetlenül és teljesen felfedezni, hogy te maga a megfigyeltről való Tudatosság vagy, és nem ezek a múló önmeghatározások, akkor saját magad gondolatok által történő keresése véget ér.
Amikor a “Kicsoda?” kérdését ártatlanságban és tiszta szívvel végigköveted, egészen vissza saját maga Forrásához, akkor egy hatalmas, elképesztő felismeréshez érkezel: Ott egyáltalán senki sincs!
Ott csak a felismerés van jelen:meghatározhatatlan, minden korlátot túlhaladó saját Önvalódról, amely semmi mástól sem különválasztható.
Szabad vagy.
Egész vagy. Végtelen vagy.
Nincs akadály számodra, nincs korlát számodra.
Bármilyen önmagadról alkotott elképzelés is Benned jelenik meg, és beléd fog vissza eltűnni: Te az vagy, ami tudatában van, és ez a tudatában levés maga a Tudatosság.
Engedj minden önmeghatározást meghalni ebben a pillanatban!
Engedd el őket és lásd meg, mi marad.
Lásd azt, ami sosem született és sosem hal meg.
Érezd az önmeghatározás terhének letevésével járó megkönnyebbülést.
Tapasztald meg a tényleges valótlanságát ennek a tehernek.
Tapasztald meg azt az örömöt, ami itt van.
Pihenj meg, valódi természeted végtelen békéjében, mely az énről felmerülő minden gondolatot megelőz.

Te vagy a Végtelen Tudatosság

Fordította, feliratozta és időzítette: Exopolitika Magyarország
Feliratot beégette: youtube.com/sevaster1
Hála és áldás az eredeti fordítónak, időzítőnek!

kosi.coEzt a videót Kosi, Gangaji tanítványa készítette, Gangaji “Gyémánt a Zsebedben” c. hangoskönyve alapján.

Fogadjátok szeretettel Gangaji tanítványát, Kosi-t. Weboldala: Kosi.co . Mesteri vonalának tartja: Ramana Maharsi-t, Amma Karunamayi-t, H. W. L. Poonja-t (Papaji-t), Gangaji-t.

Fontos kiegészítés Gangaji szavaihoz: az ősi tradíciókban ez az egyik út, a befelé tekintés. A másik út pedig, amiről itt nincs szó (illetve erre mindjárt kitérünk), az a külső kegyelemben, irgalomban mások felé szolgáló és az Egyet ezen cselekedetek viszontöröméből, az adás-kapás egységéből az irgalom öröméből, valamint a hálából megismerő út. Ahogy Eckhart Tolle fogalmaz, amikor adunk és a másik átveszi, amikor éppen mindketten fogjuk az “ajándékot”, abban a pillanatban nincs adó és nincs kapó: ott a jelenlét megosztott csendessége, békessége van, ott áldás van. Gangaji és mesterei ezzel pedig úgy vannak, hogy ezek a cselekedetek akkor fognak jól menni és nem egóból (illetve mehetnek egótlanul de a háttérben az élet többi részében az irgalmas élettől függetlenül még megmaradhat az egó), hogyha előbb a tudatosság átalakul, az elme megtalálja forrását, a tudatosság visszatér az elméből való azonosultságból az önvalóba, a lélek mögötti Istenbe, mely a Végtelen Egy és az Egyéni Egy egyszerre. Ha ez megvalósul, akkor mérhetetlenül hatékonyabban, nagyon erővel és hatással fog működni a kifelé áradó út járása.