Interjú Lisa Cairns megvilágosodott spirituális tanítóval

Az újenergia technológiák globális elterjedése igényelni fogja a tudatosság-emelkedést.

Mi köze van a spirituális megvilágosodásnak az exopolitikához? Egyrészt Edgar Mitchell asztronauta szamadhi-élményére szeretnénk utalni, másrészt Steven Greer videóira (ő az egyetlen az ufológiában, aki a magasabb tudatállapotokat rendszeresen, egyébként pedig egyáltalán említi). Alfred Webre említi még The Omniverse c. könyvében (lásd interjúnkat), Corey Goode utalt még rá egyszer (a bejegyzés végénél ezen az oldalon) és ennyivel ennyi azon emberek száma, akik a magasabb tudatállapotokat hangsúlyozzák az exopolitikában.

Az Exopolitika Magyarország írójának intuitív felismerése-megértése, és az exopolitikából logikusan következik is, hogy spirituális értelemben az egót, ami Eckhart Tolle meghatározása szerint a (fizikai agyi) elmével azonosult tudat, a hüllők/hüllőszerű földönkívüliek genetikázták belénk, hogy a lehető legnagyobb szenvedésenergia-termést elérjék. Egyúttal magasabb hierarchiák az Omniverzumban ezt azért engedték, mert a lelkeknek így kiváló táptalaj készült a dualitásban való tapasztalatszerzésre és a lélek nagyságának dualitás dacára való megélésére.

Hogyan tudnánk megélni a bátorság nagyszerűségét félelem nélkül? Odafönt a spirituális dimenziókban két élet között, ahol gondolattal mindent azonnal teremtünk és bárhol azonnal lehetünk, semmi kihívás nincs. Omnipotens teremtők vagyunk. Így két élet között a spirituális szférában nagyon sokféle negatív, de nagyon sokféle pozitív érzelem érzése is átélhetetlen. Ehhez kell itt a dualitás és ehhez engedik meg a hüllők mesterkedését a mai napig. Megélni a lélek nagyságát.

Az egész blognak azért az a mottója, hogy “Te vagy Az, amiben az Univerzum megjelenik”, mert az egész exopolitikásdinak, ufósdinak a végső üzenete a magasabb tudatállapot, az egó fölé emelkedés (spirituális értelmében véve az egó szót). A László Ervin interjúfordításunk, az emberi viselkedést egotisztikus irányba befolyásoló pénzrendszerre irányuló megoldásokról szóló videófordításaink, az afrikai háborús övezetekben is sikerrel alkalmazott Marshall Rosenberg-féle ErőszakMentes Kommunikációról szóló videófordításunk, a Tudomány és Nondualitás Konferencia magyar videói, ezekkel mind-mind a globális tudatváltást akartuk támogatni, ennek fontosságát kihangsúlyozni, ugyanis ez egyéni munka, az egyes egyénen múlik. A legnagyobb Hős Útja szintén a tudat útja.

Lisa Cairns egy megvilágosodott egyéni lélek. Olyan individuális teremtett létező, aki felismerte mélyebb énjét, Minden Élet Forrását. Ezután ekként a mélyebb öntudataként folytatja útját az Omniverzumban magasabb létsíkok/dimenziók felé. A magasabb rendű földönkívüliek szemszögéből, akik a Föld Bolygó Projektet menedzselik, pontosan ez lenne a cél, hogy lehető minél többen (a bolygó civilizációjának rendkívül szignifikáns része) eljussunk ide, mert ezzel érne véget a földi civilizáció mint egymást püfölő és környezetükbe piszkító bölcsődések játszótere, ez lenne az érettségi, és itt kezdődne univerzumszintű értelemben a felnőttkor.

Lisa Cairns önálló spirituális tanító, nem tartozik tanítói-tanítványi ághoz, és nem összekeverendő Lisa Schumacherrel, aki Gangaji tanítványa.

Ezúton hálás szívvel és szeretettel köszönöm az angol átirat, magyar fordítás és a lektorálás munkáját három, névtelenségét kérő, önkéntes segítőnek!

És akkor jó olvasást az interjúhoz, melynek könnyen megjegyezhető rövidlinkje tinyurl.com/LisaInterju , a nyomtatható PDF verziója pedig ezen a linken található:

Lisa Cairns nonduális tanító interjúja

lisacairns

Lisa Cairns: www.LisaCairns.one

ExopolitikaMo: Szeretettel köszöntelek benneteket Hölgyeim és Uraim, ez itt az Exopolitika Magyarország interjúja. Mai különleges vendégünk Lisa Cairns! Szervusz Lisa!

Lisa: Köszönöm Bálint, sziasztok!

ExopolitikaMo: Lisa egy rendkívül fiatal, brit származású spirituális tanító, aki tanításaiban a nondualitásról beszél. Szintén spirituális tanító, és egyébként hivatásos humorista párjával (a-dvaita.nl/english.htm és paul-smit.nl/en) Hollandiában él. Könyve “For the Love of everything” címmel kapható a www.lisacairns.one weboldaláról.

Rendszeresen tart online szatszangokat a Ustream-en. Tanításait mindenkinek nagyon jó szívvel ajánlom, mert annak ellenére, hogy egy nagyon fiatal hölgyről van szó, legalább annyira bölcs, mint a legöregebb advaita vedanta tanító. Lisát sokszor Gangajihoz, Adyashantihoz és Moojihoz hasonlítják. Mivel az ő munkásságukról már készültek magyar nyelvű fordítások, az én célom most az, hogy bemutassam őt a magyaroknak, abban a reményben, hogy a könyvét egy lelkes kiadó lefordítja magyarra.

Az Exopolitika Magyarország honlapján szereplő jelmondat szerint “Te vagy az, amiben az Univerzum megjelenik”, ami alatt én azt értem, hogy Te vagy az abszolút tudatosság, minden élet és jelenség Forrása.

Ennek apropójából beszélgettünk Lisával. Néhány éve magam is megtapasztaltam az abszolút tudatosság pillanatát, amelynek során akármerre néztem, úgy éreztem, minden az én részem, és még egy mondat is elhagyta a számat, ami úgy hangzott, ami nem is az én gondolatom volt: “Mindent én teremtettem”. Ez mindannyiunkra igaz és mindannyiunknak nyitva áll. Ez lenne az Ég lehorgonyzása a Földre, ami minden földi lélek kollektív életfeladata, életértelme.

Lisa, véleményed szerint mi a legfontosabb dolog az életben? Hajtjuk a pénzt, sokat dolgozunk, hogy jobb eszközöket szerezzünk és jobb anyagi körülményeket teremtsünk magunknak. De az élet több ennél, ugye?

Lisa: Az ilyen kérdések nem értelmezhetőek a számomra. Mert ez egy elvont kérdés, hogy mi lehet fontosabb a pénznél.

ExopolitikaMo: Igazából nem emelnék ki semmit, ami legfontosabb lenne, mert valójában minden az. Az abszolút legfontosabb valószínűleg, hogy megtaláljuk a valódi lényegünket.

Lisa: De hogyan találhatná meg valaki a valódi lényegét?

ExopolitikaMo: Hát úgy, hogy felismeri.

Lisa: De ez csak egy álom. Ami önmagában nem is lenne probléma, csak éppen sosincsen vége. Akár boldog az ember, akár a különállás illúzióját érzi, akár elbukik, megtapasztalhatja a boldogságot, nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá válhat, intellektuálisan megértheti, hogy minden EGY, vagyis nem felosztható. De ez mind része az álomnak. Semmi. A Teremtőnek nincs fontossági sorrendje, és nem gondolkodik azon, hogy bármi fontosabb lenne bármi másnál.

Szóval ez a kérdés teljesen jelentéktelen a Mindenség, a Létezés szempontjából. Ennek csupán a különálló entitás számára van értelme, hogy mi a legfontosabb a különálló entitás számára. Gondolom, hogy jó élete legyen, de ez nem számít a Létezés vagy a Forrás szempontjából. A Forrást nem érdekli, hogy fel kell ébredni (megvilágosodni), vagy nem kell felébredni, nincsenek ilyen minőségei.

A minőségeket az álmon belül teremti meg, az aggodalmat, az akarást, a vágyat is. De nincsenek benne tulajdonságok. Tehát ez egy értelmetlen kérdés a Létezés számára. Hogyan találhatnánk valamit, ami fontosabb bármi másnál?

Ez csakis a különálló entitás számára kérdés, aki azon töri a fejét, hogy mi lehet fontos. Ha azt gondolja, hogy a pénz a fontos, akkor az lesz a válasz, ha úgy látja, hogy valódi énjének megtalálása a fontos, akkor pedig az. Ha úgy véli, hogy mások felszabadítása a fontos, akkor az lesz a válasz.

A nondualitás nem az emberi motivációkról vagy az emberi vágyakról  szól. Semmi köze a különálló entitáshoz. A mindenről és a semmiről szól. Szóval a kérdésedre a válasz, az hogy semmi. Semmi sincs, ami a legfontosabb lenne. Hogyan is lehetne valaminek nagyobb jelentősége?

A valódi éned megtalálása olyasvalami, ami egy álomban történik, és semmi köze a nondualitáshoz és soha sem fogod megtalálni, mert minden mozgásban van és változik. Ahogy rábukkan valamire, ahogy megtapasztalja az Egységet, vagy a boldogságot és úgy hiszi, hogy megtalálta, az rögtön átvált valami másba és az egyén szenvedni fog, mert úgy érzi, elvesztette. De ennek sincs semmi köze a nondualitáshoz. Ez csak az idő illúziójában élő emberre vonatkozik.

ExopolitikaMo: Elmondanád nekünk, hogy mit is jelent valójában a nondualitás?

Lisa: Amiről én beszélek, az a kiábrándulás vagyis annak a kifejezése, hogy nincs senki ebben a testben, aki tapasztalna, nincs különálló entitás, aki a világtól különálló lenne. Nincs senki, aki azt hihetné magáról, hogy az időben létezik.

ExopolitikaMo: Téged megvilágosodott embernek tartanak. Egyetértesz ezzel? Arra lennék kíváncsi, hogy hogyan zajlott le ez az energiaváltás a te életedben? Hogyan kezdtél el másképpen élni, mint azelőtt?

Lisa: Semmilyen tekintetben nem érzem magam megvilágosodott embernek. Ugyanakkor nem-megvilágosodott embernek sem érzem magamat. Egyik sem vagyok igazából. A legtöbb ember egy történettel azonosítja magát, amiről azt vallja, hogy ő maga. Így aztán olyasvalakiként tekint magára, aki megszületett 30-40, vagy 50 évvel, vagy akárhány évvel ezelőtt, és van egy élete, ami az időben létezik, hogy az élete áthalad az időn. És megvan minden élménye, tapasztalata, mindezek a kalandok.

Amikor az emberek magukról beszélnek, az alapján tekintenek magukra, hogy milyen dolgokat tettek, vagy miket fognak tenni, vagy a szokásaik, a tetteik, a testük alapján. De a felébredés azt jelenti, hogy átlátunk ezen. Illetve tulajdonképpen nem is látunk át rajta – hiszen nincs senki, aki átlátna –, hanem ez annak az illúziónak az összeomlását jelenti, hogy az időben létezel, hogy múlt és jövő vagy, illetve hogy egy cselekedet, vagy egy tett lennél. És ez egy lépés a létezéstől a mindenség felé. Ettől kezdve nincs többé olyan, hogy valaki lát, vagy valaki tapasztal. Hanem a mindenség lát, a mindenség hall, a mindenség tapasztal.

Szóval, amikor az emberek a saját történetemről kérdeznek, az mindig zavarba ejtő, mert valójában nem a személy az, akik felkel, nem a test az, ami látszólag áthalad az időn és szerez olyan tapasztalatot, aminek hatására végül felébred. A mindenség az, ami felébreszti. A személy élete ettől még folytatódik, de már nem azonosítja magát vele. Szóval el lehetne mesélni Lisa történetét, hogy merre haladt, hogy kétségbeesetten kutatta a miérteket, a hogyanokat és a dolgok forrását, de az nem az a személy, aki a folyamat végén felébredt. Ez inkább annak az energiának az összeomlása volt, ami elvezetett ahhoz, hogy az légy, aki vagy. Összeomlása annak, ami ragaszkodott hozzá és elhitte azt, hogy ő az élet megtapasztalója.

For the Love of Everything

For the Love of Everything

[Itt hozzátennénk, hogy Lisa könyvéből kiderül, hogy már kisgyerek korában hangzott el olyan mondat a szájából, ahogy saját lépteit figyelte, hogy “jé, a lábak mozognak”. Tehát egész életében jelen volt egy magasabb spiritualitás csírája. Egyúttal az is kiderül, hogy öccse súlyos fejsérülés következtében pszichotikus beteg lett és az egész család ebbe rokkant bele érzelmileg és pszichésen hosszú évek során. Ez volt az a pokol – hasonlóan Eckhart Tolle és Byron Katie történetéhez -, ami végül kikényszerítette belőle a spirituális kutatást, majd több bepillantást a végső valóságba, végül egy átmenetekkel tarkított, fokozatos felébredési folyamatot.]

Olyan, mintha egy régi mesét mondanának el újra, csak hazugságnak tűnik. Zavarba ejtő arról beszélni, mi történt, és Lisa mennyire meg akarta érteni a dolgokat, hogy minél inkább kereste, annál kevésbé találta; aztán jött a frusztráció és a karakter egyensúlyba állítása; de végül mindezzel nincs mit tenni, annak ellenére, hogy az embernek, aki éppen ott van, mindez úgy tűnik, hogy nagyon is van vele kezdeni valója.

Úgy érezheted, hogy az élet megy tovább, mert úgy tekintesz magadra. Mert mások ezt mondták rólad. De ez a látszat csak az Én illúziója. És az Én illúziója nem a Teremtő illúziója, az csak egy másik megjelenés megjelenése az Életben.

ExopolitikaMo: Szóval csak képzeljük magunkat?

Lisa: Van egy dinamika, ami gondolatokban, képekben és érzetekben jelenik meg, mely azt az információt jelenti, hogy valaki tapasztalatot szerez. Hogy én tapasztalok és különállóként tekintek az Életre, és mozgok a különálló világban, másokkal kapcsolatot létesítek, tevékenykedek, eljutok helyekre, és vannak jövőbeli céljaim. Ez történik a sok gondolat és érzékelés által, a testben keringő energiákon keresztül.

De valójában sosem volt személy, aki így mozgott volna az életben, és nincs távoli úti cél sem, spontán kreativitás történik, ami ugyanolyan, mint a különböző tárgyak külsejét meghatározni. Mint egy álomban. Álmunkban azt hisszük, különálló tárgyak vannak, még mi is egy különálló karakterként mozgunk. De ez mind álom. Ezek mind ugyanabból fakadnak.

A tudomány is kezdi bebizonyítani már. Azt mondják, egyazon atomok építenek fel minket, de a részecskék eltérően helyezkednek el. Buddha is elmondta, még mielőtt a tudomány bizonyíthatta volna, csak nem atomoknak nevezte, de azt mondta, mindannyiunkat atomokhoz hasonló anyag alkot, és ezek mozgása adja a dolgok eltérő kinézetét. És most tudósok kezdik felfedezni a legkisebb részecskéket, de azt hiszik, találnak majd valamit, viszont ott nincs semmi. Azt várják, hogy majd Istent vagy a Teremtőt találják meg, és rájönnek, hogy a semmi a Teremtő. Nincs semmi a világban. Nincs semmi felfogható, mégis ez a Minden.

Habár a tudomány kimondja, hogy nincs lélek a testben, a sok érzelmi/kémiai reakció hatására az ember elhiszi, hogy igenis van lélek, és úgy tűnik, hogy van választás és szabad akarat, de valójában nincs senki, aki választana vagy szabad akarattal rendelkezne. Senki sem mozgatja ezeket a testeket. Még a tudósok is ezt mondják. De ez túl sok az emberiségnek, hogy befogadja.

[Számos hipnoterapeuta, NDE-szakértő és channelinger alapján a valóság eltér attól, amit a következőkben Lisa kifejt, ilyen tekintetben nem egészen felkészült (azonban ez sajnos általános a megvilágosodott tanítóknál, hogy ilyen témákban nem jártasak). Minden Élet Forrása, a Tudat teremti a lelket, hogy azon keresztül egyéniesített tapasztalatokra tegyen szert. A lélek teremti a testet, azzal együtt a testi ént, hogy különböző virtuális valóságokban (univerzumokban, bolygókon, megtestesült lényekben) tapasztalatokat szerezzen.

Egyes nonduális tanítók, így Lisa is, tagadják a lélek létezését, és csak a végső Tudat létezését állítják. Egyként veszik a léleként és a testi ént. Legvégső soron valóban csak a Tudat az egyetlen valóság, az Otthonunk, és ezért adjuk közre az interjút Lisával, mert mind általában a videóiban, mind ebben az intejúban kiválóan rávilágít erre. Annyi pontosításra szorul az ő mondandója, hogy a valóság vékonyabb rétegein teljesen igaz a lélekén és a testi én létezése és fontossága is.]

Lisa: Az emberiség több tízezer éve él abban a hitben, hogy független entitások, akik élnek és mozognak a világban. És ez a nézet vezetett a mai társadalomhoz, amiben mindenki levert állapotban leledzik, mert arra az illúzióra építették az életüket, hogy különálló entitások, és egy nap majd a Mennybe jutnak. Még a Mennyországot is kitalálták maguknak, és elfelejtették az élet lényegét.

És állandóan a Mennyországot várják. Elfelejtik, hogy ez csak képzet. A különállás illúziója miatt azt hiszik, az időben léteznek, hogy van múlt és jövő, és a valóság már nem az ami. Az már az, amit az ember szemén át látunk. És emberként azt reméljük, hogy mindjárt valami jobb dolog fog történni, és az egész életünket erre alapozzuk. Hogy dolgoznunk kell a Mennybe jutáson. Ezért szenvedünk.

Ebben a dinamikában – látszólag – eltöltött több tízezer év alatt az emberiség boldogtalan lényekké fejlődött. Nem mindig, de többnyire boldogtalan. Ha az emberek a tapasztalataikról beszélnek, boldogtalannak, elégedetlennek tűnnek, mintha valamit rosszul csináltak volna, mert nem sikerült. A legtöbb ember a sikert pénzben méri és abban, amit megszereztek, amit birtokolnak.

De ez sosem fogja kielégíteni őket, ezért mindig többért fognak küzdeni, figyelik majd a szomszédot, hogy versenyezhessenek vele, hogy ki szerez többet. Ez nem lehet kielégítő, mivel a probléma sosem a birtoklásról szólt. A gond az a hit volt, hogy különállóként létezel, és birtokolnod kell dolgokat, és majd a Mennybe kell jutnod. Amire figyelsz, az történik. Ez az utolsó hely, ameddig az ember néz, az ember arra néz, amit ismerni vél, ami nem más, mint a múlt, jelen és jövő.

ExopolitikaMo: Valóban arra képeztek minket, hogy pénzért dolgozzunk – főleg az én korosztályomat. Az Y-generáció, mert mi az élet elején vagyunk, és túl kell élnünk, fizikai testünk van, és ezt a társadalmat az amerikanizáció építette fel.

Lisa: A birtoklás boldogsága.

ExopolitikaMo: Igen. Csak remélt boldogság, sosem érjük el.

Lisa: Nem, mert mindig van lehetőséged több pénzt keresni, csak azt hiszed, nem sikerül.

ExopolitikaMo: Bizonyos szempontból ez tényleg bukás, mert azok az emberek egészséges elmével rendelkeznek, és meg tudnák oldani a nehéz feladatokat.

Lisa Cairns_Lisa: Nem tudom, hogy ezek az egészséges elmével bíró emberek lennének a társadalom erősebb fele. Azok, akik nagyon magabiztosak a nézeteikkel kapcsolatban, és felkészültebbek, hogy megküzdjenek azért, amit úgy hisznek, hogy meg kell szerezniük. A túlélés szempontjából ezek fontos képességek, hogy fix céljaid legyenek, és bármi áron harcolj értük.

De ennek érdekében kell, hogy legyen valami, ami elvakítja őket minden más dologgal kapcsolatban. Ezért mondják, hogy ha a vállalatok személyek lennének, akkor pszichopaták volnának. Érzelemmentes, empátia nélküli tulajdonságokat mutatnak. És amikor az emberek a vállalatoknál dolgoznak, nem is látják, mi történik körülöttük, és ez elfogadható a számukra. Ha látnák, ahogy sokan embertelen körülmények közt gyárakban dolgoznak, vagy állatok kínzását látnák, biztos nem csinálnák, de egy olyan vállalatnál dolgoznak, ahol elterelik a figyelmet, könnyű nem foglalkozni ilyesmivel.

Az embernek látnia kell, hogy az empátia megjelenjen bennük. Látniuk kell, mit tesznek. Szóval az üzleti életben sikeres emberek nem gondolkoznak a mentális dobozon kívül. Csak a kezükben lévő feladatra koncentrálnak. De nem hiszem, hogy az emberek rosszak, azért ahogy bánnak a világgal, inkább úgy gondolom, hogy ha bemutatnád mindezt előttük, akkor nem csinálnák tovább.

De mivel ezt ajtók mögött rejtegetik, és egy vállalat neve alatt fut, nem látják, pedig az empátiához szükség van arra, hogy lássák is. Ha mondjuk az utcán vagy egy boltban látunk valakit, akit bántalmaznak, akkor a legtöbb ember közbelépne és segítene, szerintem. Nem biztos, de úgy hiszem, normális esetben, ha látjuk, akkor megszólal bennünk az együttérzés, hogy segítsünk egymáson. A mai társadalomban jól jársz, ha olyan agyad van, ami képes célt kitűzni maga elé, és megdolgozik érte, de ez nem feltétlen jelenti, hogy az ilyen ember egészségesebb. Csak megfelelnek az elvárásoknak.

ExopolitikaMo: Köszönöm. Egyébként, fordítottam néhány videót arról, hogyan működik a pénzügyi rendszer, és ez hogyan kényszeríti a társadalmat ilyenné, amilyen. Szóval nagyrészt a pénzügyi rendszernek köszönhető az elmúlt néhány ezer év szemlélete. Azért is fordulnak sokan az ezoterikus tanok felé, mert ezeket az ostobaságokat már mindet kipróbálták.

Lisa: Ha nem olyan a hozzáállásod, hogy képes legyél egy célt kitűzni, és küzdeni azért, akkor az fájdalmas, mert mégis próbálsz beállni a sorba, és próbálod nem észrevenni a benne rejlő igazságtalanságot.

ExopolitikaMo: Vajon a spirituális emberek képesek valamit kezdeni ezzel, vagy legalábbis képesek ezt elrendezni magukban?

Lisa: Hibás a következtetésed, mert a társadalom meggyógyítása nem válasz.

ExopolitikaMo: Én ezt nem is mondom. Azt kérdezem, mi, akik a spirituális igazságot keressük, és figyelünk olyan útmutatókra, amilyen Te is vagy, mit tehetünk? Mert mikor rátok figyelünk, az megtölt minket bölcsességgel, néha rájövünk, hogy ez miről is szól, de vissza kell térnünk a hétköznapi életbe. Mik a tapasztalataid, vagy esetleg követőid tapasztalatai, hogyan kell beintegrálni a hétköznapokba azt, ha valaki meglátta a nagyobb képet?

Lisa: Mikor az ember a nondualitással találkozik, valami pozitív élményt keres, hogy boldogabb legyen. Belefáradtak a harcba, hogy ne lógjanak ki a sorból, kiábrándultak az életből. Néha kimásznak egy tragédiából, vagy nem mennek dolgozni tíz éven át, és reményért vagy boldogságért a spiritualitáshoz fordulnak.

Vannak olyan spirituális és pszichológiai gyakorlatok, amelyek egy ideig segíthetnek jobb életet felállítani. Életmód tanácsadások, változtatások, például jobbá tehetik a helyzetet, akár a diéta is ilyen lehet. De ha olyan alkat vagy, aki vonzódik a nondualitáshoz… Valójában a nondualitás nem arról szól, hogy fejlessze az ember életét. Nem fogja azt jobbá tenni, és nem tűnik el a fájdalom.

[Az interjúer ezért vallja azt, amit Daubner Béla is: először ki kell építeni az egót, dolgozni a méhen belüli és gyerekkori traumákkal és programozással, ez eltart néhány évtizedig, és párhuzamosan (Daubner úgy mondja, utána) jöhet a spirituális önfejlesztő munka. Szerintünk ha te olvasod ezeket a sorokat és te is vonzódsz az ilyen spirituális tanokhoz, akkor viccesen szólva “már mindegy”, tehát neked a “párhuzamosan” az út.

Személyes tapasztalatban azt találtuk, egy kisebb pszichológiai képzésre járva és egy coach képzést is elvégezve, számos-számos ilyen anyagokkal sok minőségi időt foglalkozva, hogy spiritualitás, pszichológia és coaching módszerek együttesen tudják azt adni, hogy belső világ szerint és külső világ szerint is nagyjából egészségesen tudjunk élni, és rengeteg-rengeteg-rengeteg munkát kell mindezekbe belefektetni, nincs rövid út, tisztelet a szerencsés vagy ügyes (kevésbé traumatizált) kivételeknek. Ugyanakkor egyfajta lazaság is “kell”, mert ezek nélkül de ezekbe is elég korrekten bele lehet dilizni, sokaknak sikerül. Tehát a dualitások, az ellentétek (tűz és víz) egymásba hozásáról, integrálásáról van szó. Földi elmével eléggé felfoghatatlan, a lelkeknek mégis ez a sportjuk ezen a bolygón.]

Lisa: Mellékhatásként néhány dolog jobb lehet, például a személyiség lazábbá válik, és talán könnyebben megy munkába, de ez nem erről szól. Ennek a lényege, hogy lebontsd azt az energiamintát, ami által úgy gondolod, hogy különálló egyed vagy. Ez a felismerés nem teszi jobbá az életed, viszont szabad leszel, bár nem úgy, ahogy eredetileg gondoltad. Mert azt hisszük, ez valami gyönyörűséges boldogsághoz fog hasonlítani, de ez a végét jelenti az egyediségednek, és ezentúl nem te fogsz hallani, látni, tapasztalni, hanem a Mindenség. Mondhatni, ez a régi életed halála. Nem feltétlen lesz ettől jobb életed, ez mégis a [mentális] szenvedéseid végét jelenti.

ExopolitikaMo: Megemlítetted az energia váltást. Te ezt hogyan érzékeled, mert sokan például a köldökcsakránál éreznek valamit?

Lisa: Ha rám nézel, azt gondolod, van valaki ebben a testben, aki tapasztal, mert a karakter szempontjából ez az egyetlen elképzelhető. Valaki tapasztal. És mi van, ha nincs is senki, aki tapasztalna? Akkor ezek a kérdések értelmetlenek. De ez annyira ijesztő a személynek, hogy nem akar hallani se róla. Ragaszkodik ahhoz, hogy valaki tapasztal. Pedig nincs senki, aki tapasztaljon. Egyszerűen csak az van, hogy minden és semmi egyszerre történik. Állandóság és mozgás. Lehetnek rá leírások, hogy mik történnek a karakterrel, de a karakter többé nem tapasztal, a karakter maga a tapasztalat. Vannak leírások, érzékelések Lisáról, de ő már nem az, aki tapasztal. Ő üres. Csak üres megjelenések, érzékelések és érzések.

ExopolitikaMo: Szóval a gondolat tapasztalatai ugyanazok, mint a test tapasztalatai?

Lisa: Igen, határtalanul jönnek és mennek. A forma, mikor azt hiszed, hogy a gondolataid te magad vagy, vagy a múlt- és jövőbeli tapasztalataid te magad vagy, akkor fejleszteni akarod ezeket, és jobbá akarod tenni őket, valami más akarsz lenni, mint ami vagy. Majd ez összedől, és a gondolatok és érzelmek szabadon jelennek meg.

Minden spirituális kereső figyel a gondolataira és az érzelmeire, és folyton meg akarják állítani és fejleszteni akarják őket. Állandóan a tökéletesítés csapdájába esnek. Azt hiszik, az a megvilágosodás, hogy csak pozitív, tiszta gondolataik vannak, csupa boldogság és gyönyörűség. Azt hiszik az a szabadság. Örökös kerékforgásban vannak, mindig a tökéletest akarják elérni. De sosem fogják, mert a test érzelmek, fájdalmak, örömök sokféleségét tapasztalja, fájdalmas és boldog gondolatok variációját. Nem az állandó öröm elérése a válasz. Nincs semmilyen válasz, de mégis ott van mindenben.

Ez minden dolog azonosításának összeomlása. Minden van, és semmi.

Ez azt jelenti, hogy a karakter úgy viselkedik, ahogy a karakter viselkedik, úgy gondolkodik, ahogy a karakter gondolkodik, de ez a semmiből tevődik össze. Teljes szabadság alkot mindent.

ExopolitikaMo: Ez az érzelem dolog érdekes, mert vagy képesek vagyunk a gondolataink kitisztítására, vagy hazudunk magunknak ezzel kapcsolatban. De úgy gondolom, az érzelmeket gondolatok generálják, és így aztán folyton küzdünk velük.

Lisa: Csakhogy nem ez a baj. Az a probléma, hogy az ember azonosítja velük magát, és ez a nézet olyan erős lesz, hogy az érzelmek valódivá és személyessé válnak. Mivel az emberek elkülönülve élnek, az érzéseik és gondolataik egy kicsit elrejtődnek, de nem az érzelmekkel vagy a gondolatokkal van a baj. Nem arról van szó, hogy mindentől eltávolodnak. A Mindenség jelenik meg. Az a baj, hogy az ember csak dolgokat tud látni, felfogni, érzelmeket lát, gondolatokat lát. De ez nem valaminek az alakot öltése.

A személy egy egész életet tölt azzal, hogy jobb emberré váljon, de sose fog eljutni oda. Mint ahogy sose lesz annyi pénze, hogy kielégítse. Sosem lesz tökéletes emberré.

ExopolitikaMo: Ez szomorú az egónak.

Lisa Cairns megvilágosodott tanító - enlightened teacher, lisacairns.com

Meditációs kép

Lisa: Igen, de gyönyörű is egyben, mert ezért nem kell semmit elcserélned. Nem kell fizetned azért, ami van. Ami létezik, az az Örökkévaló. Mindig szabadság van. Csak a személy gondolja, hogy nincs, és valamilyen dologban kell megtalálnia. De amiről beszélünk, az a semmi, vagyis minden. Minden, amiről azt hiszed, hogy az, az nem az, mégis az a minden. Nincs semmi, ahová el kellene jutnod. A szeretet az, amit keresünk. Nem kell harcolni, vitatkozni vagy bizonyos gondolatmintát követni. Nem arról van szó, hogy bizonyos érzelmeket átéljünk, minden érzelem jöhet, minden viselkedés forma megengedett, nem kell annak a tökéletes embernek lenned.

ExopolitikaMo: A gondolatok sürgetnek, olyan hangosan meg akarnak jelenni, de aztán… annak ismerem fel őket, amik: tűnékeny, jövő-menő gondolatoknak, mint a felhők az égen.

Lisa: Nincsen alakjuk. Ezek is csak illúziók. Teljes a szabadság. Ez nagyon kimerítő a személynek, mert ez halál, őrület. Az egyén mindig a kontrollról szól, arról, hogy valakivé legyen.

ExopolitikaMo: Tudok néhány olyan emberről, akik ezt átélték, aztán öngyilkosok akartak lenni, mert az egó nem bírta elviselni. Nem értették még, vagy csak intellektuálisan nem, hogy ez csak az illúzió halála, nem az övék. Mit javasolnál nekik? Mert néhányan ezt elolvasva eljuthatnak ehhez az állapothoz.

Lisa: Nem igazán van javasolni valóm. Az van, ami történik. Nem különállókként tekintek az emberekre. Az élet maga történik. Mindig az a probléma, hogy különállóknak hiszik magukat. Akik el akarják dobni az életüket, azért akarnak így tenni, mert úgy hiszik, hogy különálló egyének. Ez az illúzió akarja megölni magát. Én ezt nem látom valóságnak. Nem valami létezőnek tekintem a személyeket. Ez nem a valóság. Ez egy mechanizmus, amit ez a hibás hit teljesen összezavart.

[Ennek dacára az interjúer létező problémát vetett fel. Saját tapasztalatát is felvetette ezzel. Számára egy eszköz nélküli gyógyítás egy magas foka adta a megoldást, emellett homeopátia és bizonyos gyógyteák segítettek, míg odáig eljutott; ha neked is hasonló problémád van, az Exopolitika Magyarország weboldal Kapcsolat menüpontját javasoljuk használatra. Emellett szakképzett külső segítséget kérni és vele értelmet és célt keresni és találni az anyagi életben, vissza a valós anyagi világba.

Ugyanis egyébként amennyire egyes megvilágosodást vagy halálközeli élményt átélt emberek nem akarnak élni, annyira az égi világnak meg pont az a célja, hogy azt a csodás állapotot lehorgonyozzuk a földi létbe. Amennyire mi az égbe vágyunk, az égiek annyira ide le és amit mi odafönt akarunk átélni, azt ők idelent akarják megéltetni. És fatális rendszerkilépés esetén garantált a restartoltatás, ezt pedig előző életes utaztatások tanulságai alapján tudjuk. Vannak erre cáfolatok is, de a lényeg, hogy többször mint nem, a megküzdés, a coping az út. Nagyon sokat segítenek a pszichológiai ismeretek és szakemberrel közösen végzett munka.]

Lisa: Mint ha feltekernének egy játékot, ez a rossz nézet teljesen magába szippant. Ezt kell tenned, amíg a társadalom a független identitást hangsúlyozza. Ezt kell tenned, ilyennek kell lenned, nem lehetsz boldogtalan, nem ölheted meg magad. Ha valakivel beszélsz, aki nagyon szenved, mondhatod ezt nekik, hogy nem kell valamilyennek lennie – és ez jó dolog.

Sok időt töltöttem olyan emberek között, akik depresszióval vagy más mentális betegséggel küzdöttek. Dolgoztam viselkedés-zavaros gyerekekkel. És az egyik legridegebb dolog, hogy az emberek megmondják nekik, hogy milyennek kellene lenniük, ezt vagy azt kell tenniük. Megpróbálod megmondani valakinek, aki mélyen depressziós, hogy másszon ki az ágyból, és mindenfélét csináljon. És ők azt hiszik, hogy ez segít, ha bizonyos dolgokat tesznek, vagy bizonyos életvitelt folytatnak. Ez az egész probléma a különállóság illúziójából ered. Az állatoknak nincs bajuk a létezésükkel, mert nem gondolják valaminek magukat, és ebbe nem gabalyodnak bele. Még ha kényelmetlenül is érzik magukat, vagy megtámadják őket, nem látják úgy, hogy mindez velük történik. Ez csak egyszerűen megtörténik. Még az átélt fájdalmuk is teljesen szabad és határtalan.

Segíthetsz valakin, aki öngyilkos akar lenni vagy igazán szenved. De ne várd el tőle, hogy valaki vagy valami legyen. Fogadd el őt annak, aki, az élet kifejeződéseként.

Nehéz ezt elfogadnia az elmének, mert az állandóan változik, és mindig megkülönböztet dolgokat, és egyetért olyanokkal, amit el tud fogadni, ami biztonságos, kényelmes és felfogható. Ezt nem tudja értelmezni, nem is érdekli, soha nem is jelentett számára semmit.

ExopolitikaMo: Most teljes üresség van a fejemben.

Lisa: Nemcsak a fejben. Az az üresség, az minden, mindenhol ott van. Nincs benne valamiben. Minden gondolat, minden érzés ott van mindenhol és sehol. Minden pozíció a személy ötleteinek és nézeteinek energetikai kifejeződése.

ExopolitikaMo: Ezért érdemes küzdeni. Illetve nem is kell küzdeni.

Lisa: Nem lehet olyasmiért küzdeni, ami már van. Ez az egó csalódása.

ExopolitikaMo: Bár mégis van valami kellemes érzés, olyan egész-érzetet ad.

Lisa: De az csak egy érzés, ami jön és megy. Minden jön is, és megy is. Folyamatos mozgás van. Minden érzés jön, majd elmúlik. Semmi nem marad.

Exopolitika: Igen, ezt nem lehet rögzíteni. És bizonytalanok vagyunk, hogy ezt az állapotot elveszítjük.

Lisa: Az én mindig azért szenved, mert állandósítani akar mindent. Az örömnek vagy a boldogságnak, ahogy ezt emlegetik, lehetnek mellékhatásai, de hogy ezután még ragaszkodj hozzá, az már egy másik identitás. Ez az, ami, ez vagy te. Ez egy másik helyzet. Minden forma az ittben van, és semmilyen forma sincs.

ExopolitikaMo: Ez olyan, mint mikor a farkas be akar menni a házba.

Lisa: Ha az énnek mérgesnek kell lenni, akkor mérges, ha féltékenynek kell lennie, akkor féltékeny. Nem a személy világosodik meg. A személy sohasem a tapasztalat szerzője, ő maga a tapasztalat. De akik a megszállottjai a személyiségnek, azok szerint a személy az, aki megvilágosodottá válik, ő látszik megvilágosodottnak. Ez egy véget nem érő körforgás, ha bele kerülsz. Megpróbálni tökéletesíteni az embert.

ExopolitikaMo: Mikor valaki ezt megtapasztalja, megérzi, vagy megérkezik erre a pontra, legtöbbször nincs senki a közelükben, aki hasonló lenne. Gondolok itt a munkatársakra vagy rokonokra, vagy akikkel él: ez általában egy egyszemélyes dolog. Szóval nehéz nem visszaesni a normál tudati működésbe.

Lisa: Ha teljesen összeomlik, akkor az egész világ megvilágosodik. Még az emberek csalódottsága is abszolút megvilágosodásnak tűnik. Mert most ha rám is kiabálnál, hogy mekkorát tévedek, és nincs igazam, ha nincs is a különálló én kivetítése, akkor csak hang és szépség lenne. Csak a mozgás van, mint mikor reggel a madár csiripel. Mikor nem az önálló entitások kivetítése történik, akkor minden akció szabad. Beleértve a megjelenő testet, amiben identitás lakik – még az is teljes szabadságnak fogható fel. Szóval, valójában ha az egész összeomlik, nem marad hátra senki. Nem marad senki, aki nem világosodna meg. Minden azzá válik.

ExopolitikaMo: Ezt általában a megvilágosodásba való bepillantások sorozataként (satori- vagy szamadi-élményekként) élik meg.

Lisa: Igen, ez nagyon összezavaró tud lenni, mert a személy egyszer csak eltűnik, majd megint jelen van, de már megszerezte a tapasztalatot, és ezután úgy véli, megtudott valamit a Felébredésről. Gondolja, és tudja, hogy mit látott. Aztán jön egy zavaros periódus. De valójában senki sem él át bepillantásokat vagy bármit, amit a megvilágosodásról gondolsz. Azt hiszed, hogy a megvilágosodást tapasztaltad meg, de már ez is az egyéni én sztorija. Minden mozgásban van. A megvilágosodás semmi, és minden egyszerre.

ExopolitikaMo: Sokan elérték már azt a pontot, hogy bepillantásokat éltek át, de a környezetükben élők visszarántják őket az illúzióba.

Lisa: Csak úgy hiszik, hogy ez történik. Valójában senki sincs illúzióban vagy azon felül. Dinamikus mozgás van, nem pedig más emberek, akik visszarántanak egy illúzióba.

ExopolitikaMo: De akkor ki a másik ember?

Lisa: Nincs másik ember. Csak mozgás [a forma mozgása] létezik és a kivetítés, ami megegyezik egy különálló entitással. Mozgás és hang van, mindig történnek különböző dolgok, és kivetítések, amelyek egyenlőek valakivel, mert bizonyos szokásaik és viselkedésmódjuk van. Azok a viselkedések megegyeznek valakivel, akárcsak a múltbeli események. Minden egyes pillanatban csak spontán megjelenés történik. És ezt senki sem tapasztalja meg. Nincs senki ebben vagy abban a testben, amelyik tapasztal, a Minden vagy az Élet tapasztal. Vagy a Semmi.

ExopolitikaMo: Ez valószínűleg túl sok lesz az embereknek…

Lisa CairnsLisa: Ez nem túl sok, inkább túl egyszerű. Azok az emberek egy utat akarnak, amit a következő 30-40 évben bejárhatnak, és egy domináns karaktert is akarnak, aki azt mondja: „Ez az út, az a szabadság, és én megmutatom nektek az utat a Szabadság felé”. Sok embernek ez a kényelmes és biztonságos. Ez látszik a fejlődési mintán is, hogy hogyan érezte magát biztonságban a társadalom. Volt egy nagyon erős vezetőjük, aki biztonságot ajánlott nekik. Ők pedig követték azt a személyt. Legtöbben ezt akarják. De mi ez (az emberi alak), ami azt mondja, hogy minden szabad? És mi az, hogy létezik Szabadság? Ez nem a jövőről szól. Szóval, ez inkább túl egyszerű az embereknek. Az elme bonyolult, és bonyolult dolgokat akar. Ott érzi magát biztonságban. Mondjuk, ha veszünk egy buddhista tradíciót, akkor ott ezeket a bonyolult doktrínákat kapod, hogy sok életen át kell a megvilágosodásért dolgoznod.

Az üzenet nagyon egyszerű: nincs semmi. Semmi és minden. Ez a Minden szerzi a tapasztalatot, nem a különálló entitás, aki mindig csak dolgokat lát: „Én vagyok valami és a világ is valami, és a szabadságot majd elérem, találok valamit, követek valakit, csinálok valamit”. A szabadság az, ami. Nem pedig az, aminek hiszed, vagy gondolod.

ExopolitikaMo: Valaki most mondhatja, hogy oké, hallom, amit mondasz, igazad is lehet, de mi van, ha ezt elérem, mit fogok azután tenni?

Lisa: Látod, az elme mindig követ valamit a jövő felé. Mit fogok tenni ezután? Az majd történik. De valamit mégis követni akar a jövőbe. Mert a fejlődése során ilyenné lett az ember. Az elme úgy lett felépítve, hogy túléljen, és erős ideákat kövessen. Utasításokat kell követnie, a csoportot, 1-2 vezetőt. A legtöbb ember követő. Szóval az Én illúziója mindig kutat valaki vagy valami követhető után. Nem bírja elviselni a gondolatot, hogy ne legyen ilyen követnivalója. Ettől veszélyben érzi magát, hogy nem lesz jövője. Nem tudja, hogy mit csináljon a következő 10-15 percben, 2 óra múlva, ma este, holnap. Mindig tudnia kell, ebben kell éljen, mert ha ismeri a jövőt, akkor biztonságban érzi magát. És aztán ez folytatódik.

[Az interjúer válasza a saját és mások tapasztalata alapján az, hogy ahogyan halálközeli (NDE) élmények után, úgy megvilágosodás élmények után is van egy “aftereffects”, utóhatás jelenség.

A felépülés évekig tart és fázisai vannak. Több ezer NDE-regressziós órával  a háta mögött a nemzetközi legnagyobb szaktekintély P.M.H. Atwater szerint az NDE-fázisok:
http://pmhatwater.blogspot.hu/2015/11/integration-after-near-death-experience.html ).

Egy másik megközelítésből, az a tapasztalatom, hogy attól, hogy a lélek az éntudatát jobban (egyáltalán) össze tudja kötni a Forrással, attól ő még nem szűnik meg: az életre önként vállalt missziója, küldetése még létezik. Ez egyúttal boldogságának legnagyobb forrása is, nem maga a felébredés. A felébredés eszköz, hogy az igazi lélekagendánkat (egyáltalán vagy jobban) meg tudjuk valósítani. A Földre az érzések és érzelmek miatt jövünk, Isten/a megvilágosodás egy eszköz (lásd Sadhguru – God is a just a stepping stone), hogy teljesebb életet éljünk.

Tehát vissza kell integrálódni, de már nem tudunk úgy élni, mint a többiek, és a világ szerint is kell élni (muszáj a fizikai testtel és életével foglalkozni) és a saját lelkünk szerint is kell élni. És szaksegítséget kell találni az integráláshoz (pszichológus) és a célmegvalósításhoz (coachot/coach képesítéssel is rendelkező pszichológust).]

Lisa: Találtam egy videót a YouTube-on, nagyon aranyos: „A papagáj létkérdést tesz fel” (Parrot asks existential question), és a papagáj megkérdezi, „Milyen színű vagyok?”. Nagyon aranyos, hogy létkérdésnek nevezik, mert ez egy bizarr kérdés, de valóságnak tekintjük. Annyira hozzá szoktunk: „én fehér ember vagyok”. Azt gondoljuk, és hisszük, hogy ezek vagyunk mi. De valójában a tapasztalat nem is ez. Nem egy itt ülő fehér ember vagyok. Nem ez a tapasztalat. Az az, ami. Hangok, képek, érzések, gondolatok önmagukban való történése. Ez a valódi tapasztalat. De beleragadtunk a nézetbe, hogy mi figyelünk, és a test azonos velünk. Ebben a tapasztalatban kívül állunk a tükrön, nem valami szín vagyunk. Mikor a tükör megjelenik, akkor kapcsolunk, oké, az vagyok én, az az én színem, de legtöbbször a tükör nincs ott. Az igazi tapasztalat az, hogy nem egy szín vagyunk, csak a határtalanság van. Semmi és minden.

ExopolitikaMo: Határtalanság formába öntve.

Lisa: A határtalanság egyszerre formában és forma nélkül jelenik meg. Annyira gyönyörű. És ez állandóan ez a valóság. Nem valami, amit ismersz, vagy megértesz, vagy gondolsz, esetleg megtanulsz, vagy holnap megszerzel.

ExopolitikaMo: Ennyire egyszerű?

Lisa: Igen. De az elme olyan, hogy „hé-hé-hé”, „múlt-jövő, múlt-jövő”. Beleőrül, hogy megpróbáljon valamit belelátni ebbe.

ExopolítikaMo: Őrület. Tényleg ilyen egyszerű?

Lisa: Igen. Minden gondolat őrültség. Tényleg azok. Ezek a hitrendszerek, és nézetek. Minden gondolat a kommunikációról szól. Sosem szólnak a tapasztalatainkról. Akár a tapasztalatról, akár a személy tapasztalatairól, csakis a kommunikációról.

Lisa Cairns__

ExopolitikaMo: És nem is a belső kommunikációról, hiszen ez a csapda benne.

Lisa: Igen. Nincs valaki, akivel kommunikálhatnánk. A kommunikáció csak szimplán történik.

ExopolitikaMo: Normál tudatosságnál az automatikus negatív gondolatoknak is helye van, ez a belső kommunikáció. Mivel az illúzió az illúzióval beszél, ez ugyanaz az illúzió.

Lisa: Igen. Nem valakik beszélgetnek egymással, ez csak megjelenés kérdése. „Nem szeretem, ha XY ilyen velem, ez nem elég jó, stb…” de ezek üres gondolatok.

ExopolitikaMo: Vagy csak egy megfigyelés.

Lisa: A megfigyelés is egy helyzet. Ami megtapasztal, az minden. Nincs olyan, hogy valaki szemlélődik: minden figyel, minden tapasztal. Talán segít, ha a személynél maradsz, a hamis személyiségnél, aki elhiszi, hogy létezik – ami nem rossz dolog. De semmi dolga a nondualitással. Minden módszer arra lett kitalálva, hogy segítsen a személyiség kikapcsolásában. Nincs ezzel semmi baj.

ExopolitikaMo: Szóval, ha az olvasó vagy én rájövök, hogy a belső kommunikációnak is már megfigyelője vagyok, hogy még jobban kívülről nézem, akkor másodsoron szemlélődök. Talán az segíthet kevésbé szenvedni.

Lisa: Gyakorolni a szemlélődést segíthet a személyiségnek, hogy nyugodtabban tapasztaljon. De attól még valaki marad. Az egy új identitás lesz: a Megfigyelőé. De attól talán jobb lehet a tapasztalat. És semmi gond, ha így teszünk.

[Az interjú készítője úgy találom, hogy ez már bőven elég lenne egy normálisabb életvitelhez, magasabb érzelmi intelligenciával történő élethez. Az ösztönreakciók szerinti, érzelmi- és viselkedészavaros magatartásból az a kiút, ha meg tudjuk magunkat figyelni és tudunk teret tenni a belső késztetés a cselekvésünk-szavunk közé. Ettől még megy a belső darálógép, a mentális elmezaj, és hatalmas, óriási dolog az inter-inkarnációs lélekkarrierünk során, ha már erre is rá tudunk figyelni, ha már eközé és önmagunk mint megfigyelő közé tudunk teret tenni, észrevenni a különbséget, a terességet. Amikor pedig nyugodtabb időszakaszukban vagyunk, ezt a megfigyelő elmét is megfigyelhetjük, de nem gondolati aktivitással, hanem tudatos ráébredéssel, egyfajta laza, teres figyelemmel.

De aztán ahogy az élet hozza a következő reagálandó impulzust, tudnunk kell azonnal reagálni az életnek megfelelően, egészséges belső-külső empátiával és önérvényesítéssel].

ExopolitikaMo: Most olyan állapotban kerültem, amikor úgymond, támadt néhány gondolatom.

Lisa: Milyen állapotban vagy, mert ha azt gondolod ennek hatására, hogy ez valamilyen állapot, akkor nagyon rossz munkát végeztem a beszélgetés során.

ExopolitikaMo: Hát, valahogy csak meg kell fogalmazzam.

Lisa: De honnan tudhatnád, hogy abban az állapotban vagy? Az csak egy gondolat, ami jön és megy. Egy gondolat, ami megpróbál állítani valamit. Ki tudhatná ezt? Hiszen valamilyen formát öltött magára. Ez a trükk benne. Sajnálom, hogy én vagyok az ünneprontó. Mindez csak az elme trükkje. Azt állítja magáról, hogy egy új helyzetbe került. Ez pedig szenvedéshez fog vezetni, mert aztán valami megváltozik majd és az elme úgy fogja érzékelni, mintha elvesztette volna. Most megvan, most nincs. Most megvan, most nincs. Ezek csak gondolatok.

ExopolitikaMo: Ez nehéz.

Lisa: Ez semmi. Semmi. Nem ez és nem az [nati-nati]. Semmi. Amint azt gondolod, hogy megérkeztél, valójában nem érkeztél meg, mert újra az időben vagy.

ExopolitikaMo: Ha valami varázslat, hát ez az. Nem tudsz beszélni róla, nem tudsz gondolkodni rajta. Nem tudod gyakorolni, vagy bármilyen módszert kitalálni, hogy beléphess. Habár végtelen számú módja van, hogy kilépj belőle.

Lisa: És az ok, amiért nem vagy rá képes, az az, hogy nem létezel. Mindig is csak egy megjelenés voltál, nem valóság.

ExopolitikaMo: Ez a „nem is létezel”-dolog a nagy csapda. Azt hisszük, hogy létezünk, mert gondolkodunk és érzelmeink vannak.

Lisa: A lényege pont az, hogy ezek nem a tieid. Te sosem voltál az, aki bármit is birtokolt. Csak megjelenítés történik.

ExopolitikaMo: És ezt intellektuálisan fel sem tudod fogni, nem vezet sehová.

Lisa: Olyan, mintha lenne egy program a virágban, hogy megvalósítson bizonyos dolgokat. Mintha azt mondaná: „Hú, jó munkát végeztem azzal, hogy ma rózsaszín vagyok. Balra fogok mozogni.” Aztán a szél fúj, és ő jobbra mozdul, majd szenved, mert azt hiszi, rossz irányba mozgott el. Ez olyan, mint egy megőrült program. Elérni valamit! Mikor csak mozgás történik, az Élet történik. Senki sem csinál semmit. Csak a hamis én az, aki el akar érni valamit. Ez nem valós. A tapasztalat ér el valamit. Egy másik dolog történt, teljesen függetlenül a személytől.

ExopolitikaMo: Tényleg csoda. Nem öntheted formába. Nincs formád, mégis valahogy formákat tapasztalsz. Nincsenek gondolataid, és mégis megkülönbözteted őket…

Köszönöm a beszélgetést Lisa, és köszönöm az olvasók figyelmét, remélem, tudtam vele szolgálni és valamit sikerült megérteni belőle.

Lisa: Nagy öröm volt számomra, köszönöm a beszélgetést Bálint.

Lisa Cairns weboldala: www.lisacairns.one

Videói: https://www.youtube.com/user/TrueHappiness12/videos

Ustream oldala: ustream.tv/channel/lisacairns

Nyomtatható PDF verzió ezen a linken.

Könnyen megjegyezhető rövidlink: tinyurl.com/LisaInterju

Hálás szívvel tartozunk, mi akiknek fontosak és kedvesek az ilyen olvasmányok, annak a három magyar önkéntes segítőnek, akiknek köszönhetően az angol átirat, annak magyar fordítása, majd lektorálása elkészült. Igazán remek munkát végeztetek! Többiek, vegyetek példát, és adjátok tovább a Szív ajándékát! Teremtsetek a Lelketekből Ti is!

Advertisements