Joseph Campbell – A Hős Útja monomítosz és életút-mintázat FRISSÍTVE

Joseph Campbell – A hős útja monomítosz, beégetett magyar felirattal, 8 perces videó, teljes szöveges átirat lejjebb:

A videó szöveges átirata:

A XX. század összehasonlító mitológiával és vallástudománnyal foglalkozó nagy gondolkodói érdekes dolgot vettek észre a különböző kultúrák történelmet átívelő mitológiáiban.

Számos hasonlóság rejlik a mítoszok témáiban, szerkezetében és szimbólumaiban.
Felmerült a kérdés, hogy lehet ennyi hasonlóság az egymástól térben és időben elválasztott különböző kultúrák között. Carl Jung és Joseph Campbell, a kérdéssel foglalkozó két legkiemelkedőbb gondolkodó, úgy vélték, hogy a hasonlóságok magyarázata abban rejlik, hogy számos mitológiai téma és szimbólum az elme kollektív tudatalattinak nevezett területéről merül fel.

Azon felül, hogy az elménk rendelkezik egy személyes tudatalattival, ami az egyén személyes élettapasztalatából származó elemeket tartalmazza, a kollektív tudatalatti az emberi történelem során kifejlődő elemeket és kognitív struktúrákat tartalmazza, ezért közösek minden ember számára. Így jöttek létre a Jung által archetípusoknak nevezett, közvetlenül nem észlelhető kognitív struktúrák, amelyek különböző képekben és mintákban öltenek alakot és a mítoszok alapjául szolgálnak. Ez magyarázhatja azt, hogy miért bukkannak fel hasonló mítoszok az egymástól több száz vagy ezer évvel elválasztott kultúrákban. Ahogy Joseph Campbell, a mitológia XX. századi legjelentősebb kutatója megjegyezte,

“A mitológiai szimbólumokat nem lehet létrehozni, nem lehet megrendelni, feltalálni vagy hosszabb távon elnyomni. A lélek spontán teremtményei.” (Joseph Campbell: Az ezerarcú hős)

A tudatalatti legmélyebb rétegeinek a megnyilvánulásaiként a mítoszok időtlen igazságokat tárnak fel az emberre általában jellemző sóvárgásokról, félelmekről és vágyakról. Jung szavaival:

“A mítoszok az első és legfontosabb pszichés jelenségek, amelyek feltárják a lélek természetét.”

A mítoszok eltérő szerepet töltöttek be a kultúrákban az idők folyamán. Az egyik legfontosabb szerepe az volt, hogy egyfajta sablont vagy modellt nyújtson az embereknek, így segítve a pszichológiai érést és fejlődést. A pszichológiai fejlődés a Jung által egyéniesülésnek hívott folyamaton keresztül akkor jön létre, amikor az egyén lelkében élő tudatalatti elemek integrálódnak a tudatos személyiségbe, és így megszületik a Jung által “igazi személyiségnek” nevezett lény.

Számos módon válhat a tudatalatti tudatossá. Az egyik legismertebb mód az álmok megfigyelése. A mitológiai szimbólumok felfedezése kevésbé ismert, de hasonlóan hatékony mód arra, hogy a tudattalan felkerüljön a tudatos fényébe. Campbell magyarázata szerint

“Ezek a szimbólumok a pszichéből gyökereznek: a lélekből és a lélekhez szólnak.
Valójában kommunikációs közvetítők a spirituális életünk mélyebb rétegei és aközött a viszonylag vékony tudatos réteg között, amivel a mindennapi létünket irányítjuk.” (J. C.: A boldogsághoz vezető út)

Fontos aktiválni a tudatalatti tartalmát, mivel a tudatalattiban kihasználatlan lehetőségek rejlenek, amelyek felfedezése és tudatunkba való integrálása személyiségváltozást eredményezhet. A bennünk rejlő lehetőségek felfedezését és táplálását Campbell a boldogsághoz vezető útnak nevezi. A hősies kalandokat átélő egyének mítoszai a magasabb szintű képességeik felfedezéséről és a boldogsághoz vezető útjuk megtalálásáról nagy számban fellelhetők minden kultúrában és történelmi korban. Bár a részletek eltérnek a keletkezés időpontja és helyszíne függvényében, azonos minta alapján épülnek fel, amit Joseph Campbell a “Hős útjának mítosza” névvel illet.

A hős útját követő mítoszokban a hős elhagyja biztonságos otthonát és furcsa, gyakran félelmetes világokba látogat. Átkelhet sivatagon, sötét erdőn vagy lemehet az óceán mélyére. Campbell szerint ez azt szimbolizálja, amikor az egyén elhagyja a tudatos személyiségét és elindul a tudatalattija még felfedezetlen területeire a legfontosabb kincs, a mélyben rejlő, meg nem valósított potenciál felkutatására.

A videó második felében megismerkedünk a hős útjának mintájával, és bemutatjuk azoknak, akik elveszettnek és céltalannak érzik magukat az életben, mivel előnyös lehet számukra elkalandozni a tudatalattijuk még felfedezetlen tájaira.

A hős útja mindig egy “kalandra hívással” kezdődik. A mítoszokban az elhívást gyakran egy állat személyesíti meg, akivel a hős találkozik. Ez az ösztönös, zsigeri megérzések szimbóluma, amelyek bölcsen jeleznek, de gyakran nem figyelünk rájuk. Campbell szerint

“A való életben csakúgy, mint a mítoszokban és a népmesékben, gyakran azt látjuk, hogy a hívás süket fülekre talál, mivel mindig van lehetőség más irányba fordítani a figyelmünket. Az elhívás elutasítása mindig negatív irányba fordítja a kalandot. Az unalomba, munkába vagy a “kultúrába” merülő egyént nem táplálja a pozitív tettek ereje, és megmentendő áldozattá válik.” (J.C.: Az ezerarcú hős)

Bár a hívást először sokan elutasítják, nem minden hezitáló bukik el. Belül működnek az erők, amelyek megértik a kaland jelentőségét, és afelé vezetnek, hogy a hívás ne maradjon örökre megválaszolatlanul. A mítoszokban ezeket az erőket gyakran természetfeletti segítők személyesítik meg.

“A tündérmesékben kis erdei manó, varázsló, remete, juhász vagy kovács alakját öltheti, aki megjelenik, hogy amulettel és tanácsokkal lássa el a hőst.
A mitológiákban ez a szerep egy vezetőre, egy tanárra, a révészre vagy a túlvilági lélekkísérőre hárul.” (J. C.: Az ezerarcú hős)

A belső erőkre támaszkodva a hős végül válaszol a kalandra hívó szóra és útnak indul az ismeretlen tájakra. Az ismerős és ismeretlen területek határán a hős szembetalálja magát a határ őrzőjével. A mítoszokban ez gyakran egy fenyegető vagy ördögi lény, aki a hős árnyéklényét szimbolizálja, a személyiségnek azt a részét, amit az idők során elutasított és száműzött a tudatalatti felszíni rétegeibe. A mítoszokban a határ őrzője megijeszti azokat, akik nincsenek felkészülve erre a találkozásra. Csakúgy, ahogy a valós életben is nehéz és megterhelő szembenézni az elutasított személyiségrészünkkel. Ha sikerül megtalálni az elutasított személyiségrész elfogadásának módját, az ember hozzáférhet a belső erejéhez, ami támogatni fogja a tudatalatti mélyebb és gyakran fenyegető rétegeibe való leereszkedés során. Campbell szavaival:

“Így mindenki, aki vállalkozik a sötétbe vezető veszélyes útra és akár szándékosan akár véletlenül leereszkedik spirituális labirintusa kacskaringós ösvényeire, hamarosan szimbolikus alakok világában találja magát (amelyek akár le is nyelhetik őt).” (J.C.: Az ezerarcú hős)

Ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre halad a lelkében miközben megküzd a kihívásokkal és mámoros bepillantásokat nyer, a korábbi énje elkezd szétbomlani és egy új, nagyszabásúbb én kezd kialakulni. A mítoszokban ezt a pontot a halál és az újjászületés szimbolizálja. A hős ekkor belép egy sötét területre, például egy bálna gyomrába, egy sírba vagy egy sötét barlangba, majd egy kis idő után újjászületve lép ki onnan. Újjászületik, új erővel és céllal rendelkezik, és hamarosan megszerzi a legnagyobb kincset, a benne rejlő kihasználatlan lehetőségeket. A kincs meglelését a mítoszok számtalan különböző módon mutatják be, azonban mindig “a tudatosság és ezáltal a hős lényének növekedését” jelenti (fényhatás, átváltozás, felszabadulás). (Joseph Campbell)

Bár a kihasználatlan lehetőségek felfedezése rendkívül jelentős pillanat, még nem az út vége. A hősnek még el kell döntenie, hogyan táplálhatja ezeket a lehetőségeket és hogyan jelenítheti meg azokat a világban. Ez rendkívül nehéznek bizonyulhat, Campbell szavaival:

“A lényeg, hogy elő kell hoznod, aminek a felfedezésére indultál, a benned rejlő meg nem valósított és fel nem használt lehetőségeket. Az út célja ennek a lehetőségnek a megjelenítése a világban. Ez természetesen nagyon nehéz. A kincs felszínre hozása akár nehezebb is lehet, mint a mélységekbe való leszállás az út elején.” (J. C.: A boldogsághoz vezető út)

Miközben igyekszel megjeleníteni a benned rejlő lehetőségeket a világban, előfordulhat, hogy senkit sem érdekel és senki nem figyel. Az is előfordulhat, hogy megtapsolnak, de ez letérít a valódi utadról és az utánzás vagy a mások véleményének való megfelelés rabja leszel. Az optimális lehetőség az, ha kialakítod a saját területedet a világban, ahol táplálhatod a benned rejlő erőt és felajánlod a munkád eredményét másoknak, nem törődve a tapssal és az elutasítással. Ha így teszel, megtalálod a saját utadat a boldogsághoz, az életed pedig követi a hős útjának fonalát.

“Úgy gondolom, hogy akkor jó egy élet, ha az egyik hősi út jön a másik után. Újra és újra megkapod a kalandra hívó szót. Új horizontok felé hívnak. Mindig felmerül ugyanaz a probléma: neki merjek vágni? Ha mersz, megjelennek a veszélyek és a segítség is a beteljesüléshez vagy a kudarchoz vezető úton. Mindig fennáll a kudarc veszélye. De mindig fennáll a boldogság lehetősége is. (J. C.: A boldogsághoz vezető út)

A Hős Útja 12 szakasza:

1. A hétköznapi világ bemutatása: Hogyan él a hős.
2. Kalandra hívás: A hős életébe valami új érkezik.
3. A hívás visszautasítása: A hős megretten, és ragaszkodik a megszokott életéhez.
4. Találkozás a mentorral: A hőst valaki segíti a továbblépésben.
5. A küszöb átlépése: A hős megtesz valamit, ami után már nem fordulhat vissza.
6. Szövetségesek és ellenfelek: Új támogatók és ellenségek megjelenése. A hősnek fel kell ismernie őket.
7. A belső barlang megközelítése: A hősnek jobban meg kell ismernie önmagát, és új készségeket kell kifejlesztenie.
8. A legnagyobb megpróbáltatás: Az új képességek próbája történik meg.
9. A jutalom: A hős egy számára igen értékes jutalmat kap. Ez a jutalom abban is segíti a hőst, hogy az illető jobban rálásson az eddigi életére, hibáira, erősségeire.
10. Visszatérés: Vajon mit kezd a hős az eddigi sikerével? Hogyan tudja folytatni az életét a megszokott környezetében?
11. Az áldozat: A hősnek azt a döntést kell meghoznia, hogy eredeti életkörülményeibe, családjába, munkahelyére beviszi-e azt a tudást, amit az úton megszerzett.
12. Az elixír: A fejlődés, amely a hősben végbement, nem öncélú. A hős képes átadni másoknak a tudását, anélkül, hogy rájuk erőszakolna bármit is.

A jó élet Hős Utak sorozata.

A Hős Útja mintázat kiterjesztése

Joseph Campbell volt az, aki az emberiség számára felismerte a világ összes mitológiájának egyetlen közös történetét, a monomítoszt, a Hős Útját, mely azóta minden nyugati nagyfilm alapja is: enélkül a szövegkönyvírót be sem engedik a hollywoodi filmstúdióba! Még a bestseller regényeknek is ez az alapja (Európa és főleg Kelet-Közép Európa filmipari képzésein ennek ellenére “egészen véletlenül” nem tanítják –> ha a magyar történelemről szeretnénk új, hiteles, igazi nagy filmeket csinálni, végre a Hős Útja szerint lenne érdemes csinálni).

A világszerte százezrek által tisztelt David Wilcock kutató pedig továbbment a videóban is látható Joseph
Campbell-i felismerésekben, és kiderült: ez a Hős Útja egy mindent átszövő holografikus mintázat, az egyéni lélek fejlődésében egyazon életen belül és a ma már bizonyíthatóan létező inkarnációkon átívelően is érvényes; sőt a teljes emberiség a történelem folyamán ennek mintájára fejlődik! Ez a hőssé avatás, a beavatás nagy útja egyénileg és globálisan!

Filmek vonatkozásában olyannyira pontosan működik a Hős Útja, hogy külön, közel-AI (mesterséges intelligencia) szoftvert használnak a nagy amerikai filmstúdiók, hogy megjósolják, mekkora lesz a kasszabevétel annak függvényében, hogy a szövegkönyv írója mennyire követi a mintázatot; alig néhány százalékos hibahatárral működik a szoftver évek óta, gigantikus összegek esetén is!

Hogy miként is működik a Hős Útja nemcsak egyéni életeinkben, hanem globális szinten, valamint hogy hogyan is van tudományosan igazolva a reinkarnáció amiben szintén szerepét játszik e mintázat, azt a Világhelyzete alábbi cikkében levő kivonatba belelapozva tudhatjuk meg.

A HŐS ÚTJA KITERJESZTÉSE FOLYTATÓDIK AZ ALÁBBI VILÁGHELYZETE NAGYCIKKBEN:
https://vilaghelyzete.blogspot.hu/2018/03/david-wilcock-hos-utja-legnagyobb.html

Mi az a Hős Útja?

A legjobb írás a Hős Útjáról a Világhelyzete cikkében! Kattints a képre a teljes cikkért! A Hős Útja egy mindent átszövő holografikus mintázat, mely az egyéni életen belül, valamint inkarnációkon átívelően, sőt a teljes emberiség történelmében is érvényesül!

 

 

Interjú az exopolitika atyjával, Alfred Webre úrral, Magyarországon először

Az interjú címe: Alfred Lambremont Webre – Az Omniverzum – Dimenzionális Ökológia

Alfred Lambremont Webre az exopolitika megalkotója, Magyarországon elsőként készítettünk vele interjút. Alfred weboldala: exopolitics.com

Az exopolitika definíciója: a multiverzumban élő intelligens civilizációk összességét vizsgáló társadalomtudomány.

Interjúnkban Alfred az Omniverzum dimenziókat magába foglaló és átívelő társadalmi összetételéről (dimenzionális ökológiájáról) beszél, arról, hogy a lelkek és spirituális lények intelligens civilizációi és a Forrás hogyan társteremtik és népesítik be az exopolitikai dimenziók intelligens civilizációit a multiverzum idő-tér-anyag-energia alapú univerzumaiban.

Tehát: Van az Omniverzum, ami egyenlő az exopolitikai dimenziók (az univerzumok összessége, egyszóval a multiverzum) ÉS a spirituális dimenziók. A Multiverzum az univerzumok és az ezek közötti, illetve ezeken belüli aldimenziók összessége (az univerzumok között van átjárás, és egy univerzumon belül 12 dimenzió (sűrűség) van, mi emberek ebben a világkorszakban váltunk fel a következő dimenziók felé). Tehát több univerzum van, amik idő-tér-anyag-energia alapúak, ez a számos univerzum exopolitikai dimenziót alkot, azaz az egy multiverzumot. Az exopolitika a nagyszámú civilizáció együttműködésével, egymással való kapcsolódásával és ráhatásával foglalkozik.

A multiverzumon (azaz exopolitikai dimenzión) “KÍVÜL” van a spirituális dimenzió, amit dr. Michael Newton több évtizedes tudományosan igazolt munkásságából is ismerünk (lásd Lelkünk Útja c. könyvek), amiben lelkek és spirituális lények (lelki vezetőinktől egészen az univerzumok működését fenntartó istenszerű lényekig) és maga az Egy Forrás léteznek, és ezek a lelkek fejlődésének, és az Egy ezáltali tapasztalásának és kiteljesedésének céljából folyamatosan MEGTEREMTIK az exopolitikai dimenziókat, és a lelkek az azokban lévő energetikai testben élő civilizációkként, ill. anyagi testben élő civilizációkként inkarnálódva tapasztalást, fejlődést gyűjtenek, annak érdekében, hogy végül a spirituális dimenziókban is egyre magasabb lépcsőfokokra lépjenek, egyre nagyobb mértékben váljanak társteremtőivé az Egynek, egyre teljesebb legyen az Egység és a társteremtés, az Eggyel való TÁRSsá válás.

Tehát ezek az álíltások hasonlóak a keleti vallások tanaihoz, csak itt már annyi a különbség, hogy most már TUDOMÁNYOSAN BIZONYÍTHATÓ és TUDOMÁNYOSAN PRECÍZ állításokat teszünk számos tekintetben a vallásokkal szemben; olyan témákról, mint a lelkek TEREMTÉSE (tehát a forrásként, tiszta tudatként öröktől fogva valók vagyunk, de mégis teremtettek vagyunk mint egyéni lelkek), inkarnálódásának ténye és hogyanja, az inkarnálódott életek KÖZÖTTI élet és az ottani lét társadalmi rendszere, a menny és a pokol kifejezések mögötti tényleges valóság.

A holografikus univerzum bizonyítékaihoz hozzáadva a életek közötti életekről történt tudományos kutatások eredményeit is, felismertük, hogy annak alapján, hogy a hologramban a kicsiben benne van a nagy egész, a Forrás önmaga egyúttal az összessége a lelkeknek és a spirituális lényeknek is. Tehát minden egyéni lélek és minden spirituális lény (a lelki vezetőinktől kezdve a galaxisokat és univerzumokat fenntartó lényekig) önmaga is az Egy.

A spirituális dimenziók folyamatosan teremtik az exopolitikai dimenziókat, hogy ezekben az idő-energia-tér-anyag alapú virtuális valóságokban virtuális avatárokként (játékszereplőkként) spirituális, erkölcsi, karmikus fejlődésen menjenek keresztül a lelkek, amelyek nem más, mint az Egy önmaga.

A negatív erők létezésének hatása és tevékenysége ezt a fejlődést szolgálja. Az multiverzumban kétféle képpen lehet élni: önszolgálóként (service-to-self) és társzolgálóként (service-to-other). Az önszolgálat alapú egyének és földönkívüli civilizációk esetén érdemes tudni, hogy az önszolgálat előnye az elnyomó-uraló hatalom és a kizárólagos vagyon, de cserébe nem tudnak magasabb dimenziók felé haladni és lelki fejlődésükben ezt nem tudják felhasználni, plusz karmaként ezt ki kell egyenlíteniük (pl. az alsó negyedik dimenziós hüllők nem tudnak a hatodik-hetedik dimenzió felé haladni, ezért anyagba zártságuk, bár nagyhatalmúak, egyúttal az önbüntetésük is, a multiverzumbeli igazságszolgáltatás mellett).

A könyörület/kegyelem, igazi tudás (személyiségi ÉS spirituális ÉS tudományos), és a tudatosság fejlesztése (beleértve az Önvaló ismeretét), a társszolgálat révén, leckéket véve az univerzális, multiverzális, morális, karmikus törvényeken keresztül,  fejlődni lehet az anyagi világban, a hatalom és a vagyon tekintetében is, PLUSZ spirituálisan is, ami az igazi cél az omniverzumban.  Az egész virtuális valóság (multiverzum) eleve a spirituális fejlődés érdekében kerül folyamatos megteremtésre az EGY, a magas fejlettségű spirituális lények és az egyéni lelkek (!) által is.

Alfred ezeket tárgyaló új könyve, Az Omniverzum: Dimenzionális Ökológia , 2014-ben jelenik meg.

Reméljük, lesz olyan kiadó Magyarországon, aki lefordítja és kiadja. Jó lenne.

Megjegyzés: Mivel a felvételt Alfred készítette, az ő hangminősége kifogástalan, de a bejövő hang gyakran akadozott, ezért a visszahallgatás után jöttünk rá, hogy néhány (olykor teljesen triviális) mondatot félrehallottunk és/vagy csak részlegesen fordítottunk. A jövőben igyekszünk egy jobb netkapcsolattal kipolírozni ezt a gyermekbetegséget, hogy az információ legkisebb darabjai is megmaradjanak.