Megszentelt Gazdaságtan – Charles Eisenstein

Videó könnyen megjegyezhető URL-je: http://tinyurl.com/megszenteltgazdasagtan

Cikk könnyen megjegyezhető webcíme: http://tinyurl.com/megszenteltgazdasagtancikk

A szerző azonos című magyar könyvének hivatalos kiadása letölthető az alábbi oldalon:
http://sacredeconomics.wixsite.com/magyar/konyv

Megszentelt Gazdaságtan

“Mindannyian kaptunk egy ajándékot, az élet ajándékát. Amit az életünkkel kezdünk, azt adjuk viszonzásképpen érte.”

Amikor meg akarjuk érteni azt, hogy mi miért történik a világban, miért van válságban az élet sokszínűsége, miért bányászunk még több olajat, amikor az szennyezi a légkört és a tengereket, és ha feltesszük a kérdést, hogy miért, akkor néhány “miért”-tel később minden esetben a pénznél lyukadunk ki.

Még mélyebbre menve a “Miért?”-ek ösvényén:

Sokat beszélek az “Én” történetéről. Minden kultúra megválaszolta és megválaszolja a kérdést, hogy “Ki vagyok én?”. “Mi tesz emberré?”

Jelen világunkban az a válasz, hogy egy különálló lény vagy a többi különálló lény között, egy olyan világban, ami szintén különálló tőled. Eszerint “te nem vagy velem egyenlő”, “az az élőlény nem én vagyok”, “nincs közöm hozzá”.

Ez a fajta ÉN-történet határozza meg jelenlegi világunkat. (és énképünket)

Ha egy elkülönült létező vagy és a rajtad kívül lévő más emberek és az univerzumbeli más fajok is mind elkülönült létezők, akkor az Élet alapvetően közömbös irántad. Sőt inkább ellenséges feléd.

Ha ez így van, akkor minden bizonnyal uralni akarod, azt akarod, hogy hatalmad legyen a többi létező, és a természet hatalmas és kiszámíthatatlan erői felett, akik és amik bármelyik pillanatban tönkretehetnek, elpusztíthatnak.

Ez az ÉN-történet egyre használhatatlanabbá válik. Egyre kevésbé igaz többé. Többé már nem vagyunk vele egy hullámhosszon.

Valójában ez (a kollektív és egyéni ÉN-történet) maga okozza a megoldhatatlan válságokat, a kollektív feletti irányítás eszközein keresztül!

Ez az, ami létrehozza a szükséges űrt, hogy elkezdjük megélni, az Én új Mítoszát és az Emberiség új Mítoszát. (új civilizációs énképet és éntörténetet)

A pénz egy megállapodás (ez a pénz definíciója). Önmagától nincs értéke. Az ad neki értéket, hogy megállapodásban vagyunk abban, hogy ér valamit. A közgazdászok (a pénz definíciójaként) csak azt mondják el, hogy a pénz mit csinál, mire használható (a funkcióját, nem pedig azt, hogy mi a pénz): megkönnyíti az árucserét, kiszámolhatod vele a dolgok értékét, számon tarthatsz vele dolgokat.

Számokat írsz fel egy bűvös papírdarabra, amit csekknek hívnak és ezzel eléred, hogy mindenféle javak áramoljanak családod otthonába.

De akár emberek ezrei számára okozhatsz vele nyomorúságot, ha elég magasan állsz a pénzmágia beavatott papjai között.

A mesterséges hiány mai pénzrendszerünk beépített eleme!

Magától értetődően következik abból, ahogyan a pénzt teremtik: kamattal terhelt adósságként.

Amikor egy bank hitelt ad nekünk, vagy a jegybankunk pénzt teremt, a pénzzel együtt egy annak megfelelő mennyiségű adósság is keletkezik egyben. Mivel az adósság mennyisége a kamattal folyamatosan nő, mindig nagyobb lesz, mint a teremtett pénz mennyisége.

Így lényegében arra kényszerítenek minket, hogy versengjünk egymással azért a pénzért, amelyből soha nem lesz elegendő. (tehát a verseny értelmetlen, valójában nem is a pénzről vagy a versenyről szól, hanem az uralomról és negatív energiák termeléséről, amiből interdimenzionális lények táplálkoznak, ez már az exopolitikai vonatkozás).

A növekedés mesterséges kényszerűsége szintén mai pénzrendszerünk beépített eleme!

Ha bank vagy, olyan személynek fogsz kölcsönt adni aki új árukat termel, új szolgáltatásokat nyújt, amiből nyeresége származik, és vissza tudja fizetni a (semmiből létrehozott) pénzedet. Olyan személynek nem adsz kölcsönt, aki nem termel vagy szolgáltat. Tehát a pénz azokhoz kerül, akik még többet csinálnak belőle.

(Ez megfelel a bibliai tálentum történetnek. Önmagában egyéni szinten rendben van. Gazdaságunkban azért nincs rendben, mert aki nem termel gazdasági hasznot, annak szinte esélye sincs. Pedig számos másféle tőke van a gazdasági/pénzügyi tőkén kívül: emberi, társadalmi, intézményi, építményi, technikai, természeti tőke, illetve “potential exchange capital” – lásd a felsorolást Bernard Lietaer-től. ( financial, human, social, institutional, technical, natural, built capital, potential exchange capital, lásd Creating Wealth c. könyvét, ami az újfajta városokról is szól).

A gazdasági növekedés azonban alapvetően azt jelenti, hogy találsz valamit, ami korábban a természet része volt, és árucikket csinálsz belőle vagy, ami korábban a szívességek közé tartozott, abból szolgáltatást KELL csinálnod. Találj valamit, amihez korábban ingyen hozzájutottak az emberek, vagy amit megtettek maguknak vagy
egymásnak, vedd el tőlük (a jog erőszakával), és add el nekik pénzért bármi módon. (Ezért kellett a bartert is illegálissá tenni az adóhivatal közbenjárására is: adott országban az adóhivatal az az entitás, ami legitimizálja és bestabilizálja a monopólusú centrális pénz egyeduralmát: amiben adót kell fizetni, az a de facto hivatalos pénznem).

Azzal, hogy a dolgokból árucikket csinálunk, elvágjuk magunkat a természettől és ugyanígy a közösségektől is. Úgy tekintünk a természetre, mintha az csak egy halom élettelen dolog lenne, és ettől nagyon magányosak lettünk.

(Az Átkosban ugyanúgy hirdették, hogy “legyőzzük a természetet”, mint a kapitalizmusban, mindkettőben szerte a világban.)

Emiatt sok alapvető emberi, érzelmi-lelki-testi szükségletünk kielégítetlen marad (de hatalmi és érdek játszmáink, életjátszmáink családon belül és nemzetközi szinten egyaránt, kiteljesedhetnek).

Ilyenkor, ha van pénzed, lehet, hogy megpróbálod jóllakatni ezt az éhséget vásárlással azzal, hogy termékeket és szolgáltatásokat veszel vagy magát a pénzt gyűjtöd a gyűjtésért önmagáért (másoknak való segítés nélkül).

Jelenleg e makrofolyamat végére érünk, illetve közeledünk e növekedés végéhez, mert a bolygó már nem tud elviselni sokkal több ilyen növekedést.

(E globális folyamat a David Icke által felfedett ősrégi probléma-reakció-megoldás mátrix szerves része: a káosz mindig legitimizálja nagyobb kontrollt, lásd erről szóló részt tőle a Thrive – Kiteljesedés/Növekedj! c. filmben).

Emiatt van az, hogy a válság, amiben ma vagyunk, soha nem fog véget érni.

VELÜNK SZÜLETETT AJÁNDÉKAINK

Az egyik dolog, amiről beszélek, hogy már gyerekként éreztem, hogy valami nincs rendjén. Szerintem a legtöbb gyerek érez valami ilyet, hogy nem kellene így lenniük a dolgoknak. Például, hogy igazából nem is kellene, hogy utáld a hétfőket (a munkádat), vagy hogy ne akkor legyél boldog, ha nem kell iskolába menned. Az iskolának szerethetőnek kellene lennie!

Az Életnek valami olyannak kell lennie, amit szeretsz! (nyilván ezt azért nem akarja a mindenkori hatalom, mert ilyenkor felszabadul az ember, tud önállóan gondolkodni, mer cselekedni, amit bár üdvös, mégis nemkívánatos dolognak tartanak, a kontroll miatt).

Semmit nem érdemeltünk ki azokból a dolgokból, amelyek életben tartanak minket, illetve amelyek megszépítik az Életünket.

Nem szolgáltunk meg a levegőért. Nem szolgáltunk meg érte, hogy megszüljenek bennünket. Nem szolgáltuk meg a fogantatásunkért. Nem szolgáltuk meg, hogy lélegezni tudjunk. Nem szolgáltuk meg a bolygót, amely ellát bennünket éltető élelemmel. Nem szolgáltuk meg ehhez a Napot sem.

Úgy gondolom, bizonyos szinten az emberekben ott van ez a velük született hála, hiszen valahol tudjuk, hogy semmit nem érdemeltünk ki ezek közül a dolgok közül.

Tudjuk, hogy az élet ajándék.

Ha tudod, hogy kaptál egy ajándékot, a természetes válaszod erre, hogy hálás vagy, és szeretnéd valamivel viszonozni.

(A kapitalizmus/kommunizmus egyik legnagyobb hazugsága az Adam Smith-nek tulajdonított alaptétel, hogy az ember önző. Ez olyan axiómának van tekintve, pedig csak egyetlenegy ember bizonyítlatlan gondolatáról van szó, mint a matematikában a pont definíciója: a pont meghatározása önmaga. Az önzőség alapeszme azonban egy sátánista szabadkőműves találmány, hogy legitimizálja a szoros kontrollba és antihumanizmusba torkollandó rendszert (ahogyan az egész a patriarchátus társadalom mint olyan, és az egész monokulturális pénzrendszer mely jóval ősibb “Smith” tételénél, szintén ezekért lett kitalálva).

Az ajándékgazdaságban nem igaz az, ami a pénzgazdaságunkban igen, hogy mindenki mindenkivel verseng. Az ajándékgazdaságban, ha neked több van a szükségesnél, a felesleget (valamilyen ésszerű módon) odaadod valakinek, akinek szüksége van rá (pl. az időd).

Ezzel érsz el társadalmi rangot, sőt biztonságod is ebből származik!

Hiszen, ha Te hálából építkezel, a többi ember is törődni fog veled. Ha nincs szívesség, nincs közösség sem. (könnyebb az irányíthatóság) Ezt láthatjuk a pénz által egyre inkább áthatott társadalmakban: a közösségeink eltűntek. Mi emberek közösségekre vágyunk, de a pénzközpontúvá tett életünk ezt meggátolja, kivéve azon élethelyzeteket, amikor valóságosan szükségünk van egymásra. (valójában nem az emberi fösvénység teremti az emberi fösvény viselkedést, hanem az évezredek óta való monokulturális pénzrendszer általi szoktatás, összplanetáris tréningezés: a centrális középkori franciarországban, Baliban vagy a rómaiaik előtti Egyiptomban virágzott a kiegészítő pénznemek gazdasága, és ezzel a szívességgazdaság egyfajta formája is).

Mi emberek vágyunk rá, hogy tehetségeinket kiteljesítve éljünk. Ha szabadok lennénk a pénztől, így is tennénk. De a pénz rendszere gyakran megakadályoz minket… Azt gondoljuk: “Hmm, olyan szívesen csinálnám ezt, de vajon megélnék belőle? Vajon életszerű lenne?”

A pénz mai rendszere kollektíven megállítani hivatott minket.

“Milyen szép dolgokat tehetnék?” “Mire érzek elhivatottságot?” Például: “Csinálnék egy nagy kertet, amelyet hajléktalanok is gondozhatnának, hogy így visszataláljanak a természethez.” Vagy: “Megtisztíthatnánk egy mérgező hulladéklerakó helyet.”

Te mit tennél? Milyen szép dolgot? És miért nem életrevaló megvalósítani ezeket? Miért nincs pénz ezekben a dolgokban?

(Itt Eisenstein a Joseph Campbell-i tanítására is utal: “Find your bliss”, találd meg az ajándékodat, azt a dolgot, amit nem tudsz nem csinálni, amit egyúttal örömmel, elégedettséggel végzel, ami egy magasabb rendet és értéket szolgál, ami jót teremt és amivel egyfajta pozitív elégtételt veszel az életért. Amit ha meghalsz, örömmel vállalsz, mint a legalább az egyetlen dolgot, amit végeztél.
Találd meg a küldetésed, az áldásod, a veled született ajándékot, azt, amire születtél: nem számít, hogy van-e belőle pénz vagy apád/anyád/társadalom: valamilyen kicsiben is, de kezdd el. Onnan ismered fel, hogy örömmel végzed és nem tudod nem csinálni, rosszul érzed magad, ha nem teszed. Amiben kiteljesedhetsz. És higyj és bízzál, ez ennek a legnagyobb tanítása: hogy lesz belőle valami. “A kemény munka MINDIG meghozza a pozitív gyümölcsét.”. Így vagy úgy, emígy vagy amúgy, de MINDIG meghozza. Lásd még a Finding Joe c. filmet).

AZ ÁTMENET KORA

Egy gazdaságban, ami a szívességek elveit testesíti meg, azaz egyszerűen csak az igazságra épül. Az a feladatunk, hogy a pénzt hozzáigazítsuk velünk született ajándékaink igazi kivirágoztatásához.

Ehhez a mostanitól nagyon különböző mechanizmusokra van szükségünk a
a pénzteremtés és pénzeloszlás folyamataiban. Olyan dolgokra:

– Mint a negatív kamatláb
(nem negatív jegybanki alapkamat, hanem az adott ország államkincstára negatív kamattal kell, hogy az állam rendelkezésére bocsássa használatra a pénzt (a fő pénznemet vagy leginkább egy másodlagos, kiegészítő pénznemet), illetve az állam negatív kamattal, “tartási/halmozási költséggel” kell az adott lakosság rendelkezésére bocsássa a pénzt. Röviden angolul: 
“demurrage”),
amely visszafordítja a kamatmechanizmus hatását.

– Mint a kifelé ható költségek teljes elismertetése
(externáliák kötelezettségi körbe vétele: ennek a gondolatnak az 
a veleje, hogy a mai jogi-gazdasági erkölcsi felfogásban ami kárt egy jogi entitás magán kívülre okoz, az externália, “így járt” a természet/a lakosság; ennek megszüntetése),
hogy többé ne lehessen megtenni, hogy mások 
és a jövő generációi fizessenek az általunk okozott szennyezésért.

– Mint a társadalmi osztalék,
(nem alapjövedelem vagy egy magasabb szintje az általában alapjövedelemként / alapjárandóságként elterjedt fogalomnak – aminek lejáratásakor szándékosan felhasználták azt, hogy nem említették meg, hogy ez egyúttal számos jelenlegi juttatás megszüntetését jelentené, nem pedig azok fölötti grátisz extra állami kiadást: magyarul összességében spórolást jelentene az adott államnak. De mivel így az emberek nem lennének kiszolgáltatva a jogi entitásoknak, magánszektornak és államnak, mert mindenkinek lenne egy passzív jövedelme (hasonlatosan a régi pénzügyi értelemben klasszikusan vett “középrétegnek”, pl. egykori grófoknak), így mindenki tudna önállóan gondolkodni és cselekedni – ami mint tudjunk, egy azon elvek közül, amit mindenki kívánatosnak tart, de senki sem akarja, hogy a másiknak az legyen – az ingyen energia is ilyen elv miatt nincs.) azaz részesedés olyan javak hozamából, melyek közösek kellene, hogy legyenek: mint a föld, a vízkészlet, a kulturális örökségünk.

– Mint a gazdasági feladatok visszatelepítése és újralokalizációja.

– Mint a személyközi, P2P pénzek számos formája és a P2P opensource forradalom.
(itt P2P forradalmakat említ Eisenstein, de valójában ez főleg az opensource forradalmat jelenti, például: opensource hardware (lásd az Open Source Ecology-t is többek között), 3D printing, opensource free energy)

Miért kell átalakítani a jelenlegi pénzrendszert?

A jelenlegi pénzrendszer egyszerűen egyre kevésbé működik (a többség számára, mert az uralkodó elitek számára egyre jobban működik).

A növekedést csak egyre jobban növekvő költségek mellett lehet fenntartani.

Még a legnagyobb erőfeszítéseink sem elegendőek a gazdasági növekedés olyan gyors ütemben tartásához, mint amire a Rendszernek a működéséhez szükséges lenne. Ez további szenvedést okoz. Mi emberek ezt egyszerűen nem tudjuk már tovább elviselni.

De még a csúcson levő emberek is, még ennek a mesterségesen teremtett versenynek a győztesei, ők sem boldogok. A rendszer őket sem szolgálja igazán.

(A legnagyobb rabság az, amikor szabadnak hiszed magad: bár számukra egyre jobban működik a rendszer hatalmilag, érzelmileg-lelkileg, inkarnációkon átívelő fejlődésükben és tudatosságban nemigen fejlődnek)

Úgy gondolom, válságos pillanatok egész sorát fogjuk látni, a korábbi válságokhoz képest még súlyosabb válságokat. Minden válságos pillanatban mi döntjük el, hogy befejezzük-e a játszmát és átállunk-e az emberségesség oldalára vagy bekeményítjük szívünket?

Tényleg csak rajtad múlik. Mi magunk döntjük el, hogy mikor jön el az Ébredés ideje.

FELNŐTTKOR

Ez az egész egy nagy tévedés volt? Ez egy jó kérdés.
(A mi válaszunk: nem. Nem volt tévedés. Tudatos, szándékos volt. Célja a kontroll. Viszont ez nem jelenti azt, hogy az Élet rossz. A “Rossz” mindig céllal van megengedve. A “Rossz” legnagyobb büntetése, hogy tevékenységével valójában mégiscsak az Életet szolgálja. Nem tudja nem. A szenvedés célja a fejlődés kikényszerítése. Inkarnációkon átívelő lelki és erkölcsi, valamint pszichológiai fejlődést. Ezért van megengedve)

Tényleg úgy tűnik, hogy valahol hiba történt. Ha végignézünk a szörnyűségeken, amelyek megtörténtek a Földön
és történnek ebben a pillanatban is… sokan azt gondoljuk, “nem kérek ebből”, “az emberi civilizáció és az élet egy óriási hiba.”

Arra jutottam, hogy ezt az egész utat, ami az elválasztottsághoz vezetett, nem egy tévedésnek látom, hanem egy nagyobb folyamat részének. Azt hiszem a környezetvédelmi mozgalmakkal kezdődött a 60-as években, ez volt a tömeg tudatosságának első megébredése.

Aztán az űrhajósok felmentek az űrbe, megtapasztalták a létező legnagyobb elválasztottságot, és a fotók, amiket lesugároztak, még ma is szeretetet ébresztenek bennünk. Ideje megszeretnünk Föld Anyánkat. (ettől a résztől Eisenstein a Hős Útja elvét vetíti ki kollektív szintre, ami egyéni szintre is értelmezhető, igyekeztünk úgy fordítani, hogy passzoljon mindkét értelmezési síkra. Az egyéni belső felnőtté válásban is előbb végbe kell menjen a kamaszkornak megfelelő lázadás, ha kell, harminc évesen is, ha a szülők erőszakkal nem hagyták, majd a harag után a megértés-megbocsátás, felülemelkedés kell a belső felnőtté váláshoz (ha kell, hatvan évesen is. És haragot kihagyva, spiriezón nem megy. Ezt igazolta a pszichológia. És mindegy az életkor, ezeken át kell menni a fejlődéshez. És az emberiségnél pont ugyanígy kellene/lenne érdemes, hogy most zajlódjon.).

Ez része a felnőtté válásunknak.

Felnőtté válásunk másik része: elérkeztünk a próbatételek korába. (szintén a Hős Útja elem). Amikor a régi világunk darabjaira hullik és az új világunkat mi kell, hogy megteremtsük. Gyermekkorunkban játszunk, és játék közben fejlesztjük velünk született adományainkat. De nem használjuk még ezeket az igazi életcélunk irányában. Ezt tette az emberiség is eddig.

Az elkülönülő egó kollektív játékát játszottuk technológiai és kulturális adottságainkkal és feljesztgettük ezeket. Most felnőttkorba kell érnünk és itt az ideje, hogy képességeinket igazi céljaink, küldetésünk elérésére használjuk. Eleinte csak az okozott károk begyógyítása lenne a feladat, szerintem. Ebben rengeteg tennivalónk van, valójában szinte lehetetlen.

Kimondhatjuk: “Az a dolgunk itt a Földön, hogy csodát tegyünk.” (“Find your bliss”, ahogy Joseph Campbell mondta a Hero’s Journey-re utalva). Azt állítom, hogy ez lehetetlen a régi szemléletmódból kiindulva, de lehetséges, ha a valóságot újféleképp értelmezzük!

Ez az újfajta személyi és civilizációs énkép és éntörténet létszükségletté vált. (lásd még Az Én Természete c. videófordításunkat a Tudomány és Nondualitás Konferencia alapítójától). Ennél kevesebbel nem is éri meg nekilendülni!

Charles Eisenstein integratív gondolkodó (integrative thinker) első magyar könyve Megszentelt Gazdaságtan címmel megjelent: http://SacredEconomics.wix.com/magyar

A könyvet fordította: Zsoldos Betty. A videót elsőként fordította: Rácz Anikó

A videó feliratát végleges formájára átfordította és beégette: Exopolitika Magyarország

“Mindannyian kaptunk egy ajándékot, az élet ajándékát. Amit az életünkkel kezdünk, azt adjuk viszonzásképpen érte.”

Ide tartozóként javasoljuk:

Kingsley Dennis prezentációja a Főnix Generációról (Y-Z-alfa generációk):

Ezen slideshare előadás linkje itt.

Illetve magyar élőszinkronos youtube előadását a 2100 konferenciáról.

Ide tartozik prof. László Ervin magyar motiváló előadása is szinten főleg e generáció tagjai számára.

Te milyen szép dolgot tennél?

További ajánlott anyagaink: 

Interjúnk Paul Hellyer-rel, Kanada volt védelmi miniszterével: http://wp.me/p2X0wC-HS

Interjúnk Alfred Webre-rel, az exopolitika szellemi atyjával: http://wp.me/p2X0wC-kh

Interjúnk Kosta Makreas-szal a rendszeres, civil, Globális Kapcsolatfelvételi Meditációkról, azaz a CE-5-ról: http://wp.me/p2X0wC-AA

Interjúnk Mary Rodwell-lel, az új tudatossággal és új képességekkel születő csillaggyermekekről: http://wp.me/p2X0wC-CM

Videófordításunk Corey Goode-val, a David Wilcock által nyilvánosság elé hozott, vállalati és nemzetközi kormányzati titkos űrprogramokat leleplező kontaktával: http://tinyurl.com/TitkosUrprogramokCikk

Videófordításunk Steven Greer-rel  az újenergia technológiák, a hadi-ipari komplexum és a földönkívüliek összefüggéseiről: http://tinyurl.com/GreerHUNcikk

Videóink: http://youtube.com/exopolitika/videos

Dokumentumtárunk: http://scribd.com/exopolitika és http://tinyurl.com/exopolitikabox (valamivel több dokumentumot tartalmaz)

Képanyagaink: http://flickr.com/exopolitikamo és http://flickr.com/exopolitika (régebbi fiók)

Általunk készített további weboldalak:
http://HelyiPenzSzoftver.blogspot.hu és http://NyiltForraskoduGazdalkodas.blogspot.hu

Ajánlott magyar exopolitikai oldal: http://GoodETHungary.blog.hu

Partnereink: http://Vilaghelyzete.com és a Stratégiakutató Intézet – http://StrategiaKutato.hu

Reklámok

1 hozzászólás a következőhöz: “Megszentelt Gazdaságtan – Charles Eisenstein

  1. Visszajelzés: Alfred Webre – 10 Irányvonal a Pozitív Jövőért | Exopolitika Magyarország - Exopolitics Hungary

Hozzászólások lezárva.